2–0 után: gőze sincs a kapitánynak, alapembere hány éves

Magyarország utolsó idei mérkőzésén 2–0-ra győzött Litvánia ellen. A Székesfehérváron lejátszott barátságos futballmeccs után nyilatkozó Egervári Sándor vidáman előzte meg a legkínosabb kérdést, litván kollégájának pedig halvány fogalma sincs, hány éves az egyik játékos, akit a kezdőcsapatba állított. • Magyar–litván: „ezer” helyzet közül kettő utat talált + Képriport

2010. 11. 18. 6:07
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Zutautas mester a magyar–litván lefújása után tíz perccel felsprintelt a Videoton-klubház tetején kialakított sajtóterembe, majd egy kedélyes fújtatást megeresztve belekezdett a számára vesztes meccs értékelésébe.

Tévedni emberi dolog?

– Ezen az estén számunkra az eredmény teljesen másodlagos volt. Abból a szempontból viszont sikeresnek mondható a magyarországi fellépés, hogy sikerült új játékosokat kipróbálnom a válogatottban – adott magyarázatot arra, hogy Litvánia kezdő tizenegye miért volt gyakorlatilag mindenki számára megjósolhatatlan, a csapatjáték harmatgyenge, az eredmény pedig a szó legszorosabb értelmében nulla. – Ez a fiatal csapat nem az, amely a spanyolok ellen helytállt, öt akkori alapember volt sérült most, és két 19-20 éves srác szerepelt a védelemben – hasonlítgatta össze egy hónappal ezelőtti legénységét a mostanival. Tegyük gyorsan hozzá, akkor is és most is idegenben játszottak, valamint mindkét találkozón gólnélküli félidőt követően szenvedtek kétgólos vereséget.

Raimondas Zutautas szerint „a Finnország és Moldova ellen is győzni tudó magyar válogatott egy nagyszerű csapat”, de megmutatta kevésbé diplomatikus oldalát is, amikor Győrben légióskodó futballistájáról, Pilibaitisról kellett beszélnie: „Fifty-fifty. Ő nem a jövő játékosa, már 32 éves.” Arra sajnos már nem tért ki, miért gondolja, hogy nem építhet az ETO középpályására, különös tekintettel arra, hogy Pilibaitis nem 32 éves, csak 25…

Várjuk a tavaszt

– Örülök, hogy sikerült győznünk, de több is volt abban, amit a támadójátékban bemutattunk – vette át a szót Egervári Sándor. Nem véletlenül fogalmazta bele már első mondatába az elégedetlenséget, ami a sok kihagyott helyzet miatt számos drukkerben a győzelem ellenére megmaradhatott. Hiába: amely csapat nyolc gólt rúgva is tud nyerni – mint San Marino ellen –, nem éri be kettővel… A kapitány Litvániát egy „Európa középmezőnyéhez tartozó csapatnak” tartja – a szerda esti produkció alapján ez talán túlzás –, amely ellen nagy siker volt a stabil, az ellenfélnek helyzetet sem engedő védekezés. A kétgólos diadalon felbuzdulva azt is kijelentette, hogy „nagy várakozással nézünk a tavasz elé”, igaz, nem fejtette ki bővebben, hogy ez milyen eredményben testesülhet meg a két, Hollandia elleni Eb-selejtezőn.

Litvánia csapatát csak nagyon finoman merte negatívan jellemezni: – Ezen az estén „Pilibaitisok” játszottak, minden csapat annyit tud, amennyit az ellenfele hagy neki megmutatni.

Végül Dzsudzsákkal kezdve a sort megdicsérte egyenként is a csapat „görcsmentes” tagjait, mondván, megvannak azok a kreatív játékosaink, akik révén uralni tudunk egy-egy meccset, és ha a helyzetkihasználásunk javul, akkor ennél erősebb csapatok ellen is lesz esélyünk.

Mert, ugye, a helyzetkihasználás…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.