Vérlázító kettős mérce: csak a magyar gyermekvédelmi törvény szúrja az uniós bürokraták szemét?

A választások után alig másfél héttel az Európai Unió Bírósága elmarasztaló ítéletet hozott a magyar gyermekvédelmi szabályozás ügyében. A luxembourgi testület döntése szerint a kifogásolt gyermekvédelmi törvény több ponton is sérti az uniós jogot. A Magyar Nemzet ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt kérdezte arról, hogyan értelmezhető az Európai Unió Bírósága döntése jogi szempontból, és mennyire tekinthető precedensértékűnek. A szakértő szerint az Európai Unió Bíróságának ítélete nem csupán jogi, hanem politikai kérdéseket is felvet. Miközben Németországban vagy Franciaországban is szigorú szabályok védik a kiskorúakat, Brüsszel csak Magyarországgal szemben alkalmaz kőkemény szankciókat.

Vérlázító kettős mérce: csak a magyar gyermekvédelmi törvény szúrja az uniós bürokraták szemét? Forrás: AP

Precedensértékű döntés született?

A szakértőt arról kérdeztük, hogyan értelmezhető az Európai Unió Bíróságának döntése jogi szempontból, valamint arra is kíváncsiak voltunk, mennyire tekinthető az precedensértékűnek. Ifj. Lomnici Zoltán kifejtette, hogy az 

Európai Unió Bíróságának döntése jogi szempontból elsősorban azt jelenti: a luxembourgi fórum nem magát a gyermekvédelmet mint legitim állami célt kérdőjelezte meg, hanem azt vizsgálta, hogy a magyar szabályozás által választott eszközök megfelelnek-e az uniós jog által megkövetelt szükségességi és arányossági tesztnek.

Kiemelte, hogy az Alapjogi charta 24. cikke a gyermekek védelmét önálló alapjogi értékként ismeri el, ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint a gyermekvédelmi törvény egyes rendelkezései túl széles, általános és előzetes korlátozást valósítottak meg. Mint fogalmazott, ez aránytalanul érintette az EUMSZ 56. cikke szerinti szolgáltatásnyújtás szabadságát, az Alapjogi charta 11. cikke szerinti véleménynyilvánítás szabadságát, valamint a 21. cikk szerinti megkülönböztetés tilalmát.

A döntés precedensértékét növeli, hogy a bíróság az EUSZ 2. cikkben rögzített alapértékeket önállóan is közvetlenül alkalmazható mérceként kezelte egy EUMSZ szerinti kötelezettségszegési eljárásban, ami az uniós jogfejlődésben kifejezetten jelentős lépésnek tekinthető

– mutatott rá.

A tagállami hatáskör és az uniós jog elsőbbsége

Arra a kérdésre, hogy hol húzódik a határ a tagállami hatáskör és az uniós jog elsőbbsége között az ilyen érzékeny társadalmi kérdésekben, ifj. Lomnici Zoltán elmondta: a tagállami hatáskör és az uniós jog elsőbbsége közötti határ ezekben az érzékeny társadalmi kérdésekben különösen nehezen húzható meg. Rámutatott, hogy a családjog, az oktatás, az erkölcs- és a gyermekvédelem hagyományosan tagállami kompetenciába tartozik, amit részben az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése szerinti nemzeti identitás tiszteletben tartásának elve is véd. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy 

amennyiben a tagállam ezen területeken olyan szabályozást alkot, amely az egységes piac szabadságait vagy az uniós alapjogokat érinti, az uniós kontroll automatikusan megjelenik.

A szakértő ezzel összefüggésben arra is kitért, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának Handyside kontra Egyesült Királyság ügyben kialakított gyakorlata fontos ellenpontot jelent. Mint mondta, Strasbourg kifejezetten kimondta, hogy erkölcsvédelmi kérdésekben a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, mivel nincs egységes európai erkölcsi standard. Hozzátette, hogy a mostani ítélet ezzel szemben szűkebb tagállami mozgásteret enged, ezért sokan ezt centralizáló, a nemzeti autonómiát szűkítő jogértelmezésként értelmezik.

Az Alapjogi charta 24. cikke a gyermekek védelmét önálló alapjogi értékként ismeri el Fotó: AFP

Veszélyben a szuverenitásunk?

Az alkotmányjogászt arról is kérdeztük, tekinthető-e ez az ítélet a magyar jogalkotási szuverenitás korlátozásának. Ifj. Lomnici Zoltán erre reagálva úgy fogalmazott, hogy az ítélet mindezek miatt valóban értelmezhető a magyar jogalkotási szuverenitás korlátozásaként, még akkor is, ha formálisan az uniós tagságból fakadó kötelezettségek érvényesítéséről van szó. Kifejtette, hogy az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdése alapján a tagállam köteles a jogsértést megszüntetni, tehát a vitatott rendelkezések módosítása vagy hatályon kívül helyezése jogi kötelezettség. 

Ugyanakkor hangsúlyozta: ez nem jelent automatikus felhatalmazást a teljes gyermekvédelmi rendszer lebontására, 

mivel az alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése továbbra is alkotmányos kötelezettségként írja elő a gyermekek védelmét. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az alaptörvény S) cikk (2) bekezdése alapján kétharmados parlamenti többséggel maga az alkotmányos védelem is módosítható, így egy új politikai többség akár ezt a védelmi szintet is átírhatja.

Ez az a pont, ahol a jogi végrehajtás és a politikai szándék elválik egymástól, és ahol a legnagyobb alkotmányossági aggály felmerül

– szögezte le. Ifj. Lomnici Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvény megerősíti ezt a megközelítést, mivel a magyar jogrend a nemzeti szuverenitás és az alkotmányos önazonosság védelmét önálló állami feladatként kezeli. Kifejtette, hogy a törvény preambuluma és 1. §-a alapján a Szuverenitásvédelmi Hivatal kifejezetten az alkotmányos önazonosság és Magyarország szuverenitásának védelmére jött létre. Hozzátette: 

ebből következően a magyar alkotmányos felfogás szerint minden olyan külső beavatkozás, amely a belső demokratikus döntéshozatalt vagy a jogalkotás tartalmát érdemben befolyásolja, nem pusztán politikai vitaként, hanem a szuverenitás sérelmeként is értelmezhető.

Az időzítés

A szakértőt arról is kérdeztük, mennyire tekinthető politikailag időzítettnek az ítélet, különös tekintettel a magyar választásokra. Ifj. Lomnici Zoltán ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: az ítélet időzítése politikailag szintén nem hagyható figyelmen kívül. Kiemelte, hogy bár az EUMSZ 258–260. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárás formálisan kötött szakaszokból áll, az ítélethirdetés konkrét időpontját sem a szerződések, sem az Európai Unió Bíróságának eljárási szabályzata nem köti merev határidőhöz. Rámutatott, hogy a szabályzat 88. cikke csupán annyit mond ki: az ítéletet nyilvános ülésen kell kihirdetni, ugyanakkor annak időpontját a bíróság saját eljárási autonómiája határozza meg. Hozzátette: 

emiatt a közvetlen választási időszak utáni kihirdetés politikailag értelmezhető, még ha formálisan nem is bizonyítható tudatos politikai szándék.

Mint fogalmazott, az ilyen ügyekben a jogi döntés és a politikai következmény gyakorlatilag elválaszthatatlan. Kifejtette, hogy ezt erősíti a Szuverenitásvédelmi Hivatal 2026. februári jelentése is, amely szerint a nemzetközi szereplők jogi és politikai nyomásgyakorlása gyakran összehangoltan jelenik meg a belső demokratikus folyamatok befolyásolása és a választások legitimitásának megkérdőjelezése érdekében. Úgy véli,

e kontextusban az ítélet időzítése sem tekinthető teljesen politikamentesnek.

A közvetlen választási időszak utáni kihirdetés politikailag értelmezhető, még ha formálisan nem is bizonyítható Fotó: MTI

Mélyülhet-e a társadalmi megosztottság?

A szakértőt arról is kérdeztük, hogy az ügy nyomán erősödhet-e vagy csökkenhet a társadalmi megosztottság. Ifj. Lomnici Zoltán ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a társadalmi megosztottság inkább erősödhet, mint csökkenhet, éppen azért, mert a gyermekvédelem társadalmi támogatottsága Magyarországon rendkívül erős, és az erről kialakult nemzeti konszenzus ütközik az uniós bírósági döntéssel. 

Arra hivatkozott, hogy az Alapjogokért Központ 2023. évi közvélemény-kutatása egyértelműen alátámasztja ezt a társadalmi támogatottságot. 

Mint mondta, a választókorú magyarok 95 százaléka elfogadhatatlannak tartja, ha pedagógiai munkatárs szexuális kapcsolatot létesít fiatalkorú tanulóval, 70 százalék elutasítja az iskolákban szülői engedély nélkül tartott, különböző szexuális irányultságokat bemutató foglalkozásokat, 58 százalék pedig még tovább is szigorítaná a gyermekvédelmi szabályozást, miközben csupán 9 százalék enyhítene azon.

Mindez azt mutatja, hogy a gyermekvédelem kérdésében nem a cél, hanem a megvalósítás módja vált vitatottá. A magyar társadalom túlnyomó többsége a szigorú fellépést támogatja, ezért egy olyan uniós ítélet, amely a már elfogadott szabályozás korrekcióját kényszeríti ki, könnyen úgy jelenhet meg a közvéleményben, mint a nemzeti akarat felülírása. Ez pedig nem csökkenti, hanem inkább tovább mélyíti a társadalmi és politikai megosztottságot

– magyarázta.

Kettős mérce gyanúja: más tagállamoknál nem lépett így az EU Fotó: AFP

Kettős mérce gyanúja: más tagállamoknál nem lépett így az EU

Ifj. Lomnici Zoltánt arról is kérdeztük, hogy vannak-e más tagállamok, amelyek hasonló szabályozást vezettek be, és azokkal szemben történt-e hasonló fellépés. Kijelentette, hogy

nehéz olyan európai országokat találni, amelyek a gyermekvédelmet komolyabban kezelnék, mint Magyarország, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a kiskorúak védelmét szolgáló szigorú tartalomszabályozás nem magyar sajátosság, hanem számos uniós tagállamban bevett jogalkotási gyakorlat.

Emlékeztetett, hogy Németországban a Jugendschutzgesetz kifejezetten a gyermekek és fiatalkorúak fejlődését károsító vagy veszélyeztető médiumokkal szembeni védelmet ír elő: 

• a 10a–10b. § alapján az online platformoknak gyermekvédelmi garanciákat kell alkalmazniuk, 
• a 14. § kötelező korhatár-besorolást ír elő filmek és játékok esetében, míg 
• a 12. § és 15. § tiltja a „Keine Jugendfreigabe” vagy nem megfelelően minősített tartalmak kiskorúak számára történő hozzáférhetővé tételét. 

Kitért arra is, hogy Franciaországban 2026 januárjában a nemzetgyűlés elfogadta azt a törvényt, amely megtiltja a 15 év alatti gyermekek számára a közösségi média használatát, valamint tovább szigorítja az iskolai mobiltelefon-használat szabályait. 

Emmanuel Macron ezt kifejezetten a gyermekek mentális és pszichés fejlődésének védelmével indokolta. Dániában a kormány szintén 15 év alatti korhatár bevezetését szorgalmazta a közösségi médiára

– sorolta. Majd kifejtette, hogy Litvánia különösen fontos összehasonlítási pont. Felidézte: a litván parlament 2009-ben elfogadta a kiskorúak védelméről szóló törvényt, amely a homoszexualitást „népszerűsítő” tartalmak korlátozását is tartalmazta. Elmondta, hogy erre reagálva az Európai Parlament 2009 szeptemberében állásfoglalást fogadott el, amely a litván törvényt emberi jogi és diszkriminációs szempontból bírálta, sőt felvetette az EUSZ 7. cikk szerinti eljárás lehetőségét is. Hozzátette ugyanakkor, hogy uniós szinten ez végül politikai állásfoglalásnál maradt, és nem lett belőle a magyar ügyhöz hasonló, végigvitt kötelezettségszegési eljárás.

Rámutatott ugyanakkor, hogy a litván ügyben a tényleges, érdemi nemzetközi jogi eljárást végül nem az Európai Unió, hanem az Emberi Jogok Európai Bírósága folytatta le. 

Kifejtette, hogy a Macate kontra Litvánia nagykamarai ítéletében 2023. január 23-án kimondta, hogy az az intézkedés, amely egy azonos nemű kapcsolatokat bemutató gyermekkönyvet a 14 év alattiakra nézve károsként címkézett, sértette az egyezmény 10. cikkét. Az EJEB külön hangsúlyozta, hogy az azonos nemű kapcsolatokkal kapcsolatos információhoz való hozzáférés korlátozása pusztán szexuális orientációs alapon nem tekinthető legitim célnak, és összeegyeztethetetlen az egyenlőség, pluralizmus és tolerancia demokratikus követelményeivel. Rámutatott, hogy

Németországgal, Franciaországgal vagy Dániával szemben nem indult a magyar ügyhöz hasonló, EUMSZ 258–260. cikk szerinti kötelezettségszegési eljárás pusztán a szigorú gyermekvédelmi szabályok miatt.

Ifj. Lomnici Zoltán hangsúlyozta, hogy Litvániában az uniós szintű fellépés politikai nyomásgyakorlásban és parlamenti állásfoglalásban merült ki, míg a magyar ügyben már kötelezettségszegési eljárás és EUB-ítélet is született. Hozzátette: ez továbbra is megalapozza azt a kritikát, hogy az Európai Bizottság nem minden tagállammal szemben ugyanazzal a keménységgel és ugyanazzal a jogérvényesítési mércével lép fel.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)