A vadállományt sem kímélte

Évekbe telhet, amíg a Torna és a Marcal vízi élővilága magához tér az októberi vörösiszap-katasztrófa nyomán. A patak és a folyó jóformán élettelenné vált. Egyes apróvadas területek máig mérgező iszaptakaró alatt vannak. A nagyobb testű jószág elhullását a bejárhatatlan területek miatt nehéz megbecsülni. A szakhatóság részben már visszavonta a vadászati tilalmat.

Megdöbbenés és kötelesség. Az adománygyűjtés első napján egymillió forintot utalt át Kolontár segélyszámlájára az Országos Vadászkamara Fővárosi és Pest megyei Területi Szervezete – tájékoztatta lapunkat Rácz Gábor elnök. Mint mondta, megdöbbenéssel álltak a történtek előtt, és kötelességüknek érezték, hogy a nehéz helyzetben támogassák a rászorulókat. – Egy ilyen katasztrófa nem hasonlítható semmihez, még az árvizek pusztításához sem, hiszen a vörösiszap-katasztrófa váratlanul, pusztító csapásként érte a kolontáriakat – fogalmazott Rácz Gábor.

Lesz egy generáció, amely, míg él, nem fogja elfeledni, miként tört rá Kolontárra, Devecserre, Somlóvásárhelyre a pusztító vörösiszap. A tragédiát fényképek százai örökítették meg, s vele a gyötrött életek módjára roskadó házakat és az arcokat, amelyeken letörölhetetlen fájdalom ül.
A gyilkos anyag az emberek után a természet ellen fordult; mint ismeretes, útját a településeket elhagyva a Torna és a Marcal medrében folytatta, szinte teljes élővilágukat kipusztítva ezzel. Szakemberek szerint fél évtizedbe is beletelhet, mire a természet képes lesz feleszmélni.
– Még most, egy hónappal a katasztrófa után is vöröslik a víz, a folyó élettelen, az állatok messzire elkerülik – mondja lapunknak Giczi András fővadász. A Marcal– Bitva-közi Vadásztársaság tisztségviselője szerint az ajkai timföldgyártól távolabb fekvő területeken ugyan csak vékony iszapréteg rakódott le az ár- és hullámtérben, ám ez is komoly veszélyt jelenthet magában.
– Tartunk attól, hogy ha szárazabb idő lesz és az iszap porhanyóssá válik, a szél elhordja majd messze a Marcaltól a mérgező anyagot. Az állatok pedig megbetegszenek, a növények kiszáradnak tőle – magyarázta a fővadász, aki szerint ezzel együtt szerencsésnek kell érezniük magukat: ők „olcsón” megúszták.
A Hertelendy Vadásztársaság szintén a jobb sorsúak közé tartozik, még ha a vízivadállomány meg is sínylette a csapást. Azt azonban egyelőre nem tudják megmondani, mennyi kacsa, szárcsa hullott el vagy sérült meg a maró létől.
Erősen lúgos, bőrre kerülve akár a csontig képes rágni magát a vörösiszap, mint már megtudhattuk a híradásokból. Tanai Zsolt, a Képesfa Vadásztársaság tagja testközelből látta, hogyan estek áldozatul szívós nagyvadak e pusztító ipari mellékterméknek.
– A pusztulás mértékéről csak azután kaphatunk pontos képet, hogy az iszappal borított mezők bejárhatóvá válnak. A minap jártam kint, a megközelíthető részeken, ahol nem áll olyan vastagon a vörös anyag, egy vaddisznókocát és négy malacot találtam, nem messze tőlük pedig két őzsuta teteme feküdt; csapdába eshettek, amikor jött az ár – emlékezik a vadász.
Mint mondja, a kezelésükben lévő földnek jelentős részét érintette a katasztrófa; az apróvad által kedvelt területek helyenként szinte teljesen iszappal borítottak. Hogy itt mekkora veszteséget szenvedtek, még megbecsülni sem merték. Aggódnak a Torna madarai miatt is, amelyek elrepültek a mérgező szennyeződés elől – kérdés, vajon visszajönnek-e?
A vadász azt mondja, természetesnek tartja, hogy eddig nem sok segítséget kaptak a kármentesítésben, hiszen az emberek életének megóvása, anyagi javaik pótlása a katasztrófahelyzetben elsődleges. Azt ellenben nem érti, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzh) október negyedikén miért rendelt el vadászati tilalmat. Az egyik indok az életvédelem volt.
– Egy vadász sem olyan bolond, hogy vörösiszapos földre lépjen. A lúgos anyag azonban nem egy állat pusztulását, megnyomorodását okozta. A szenvedő, szerencsétlen jószágot ki kellett volna lövetni, tehát épp ellentétes rendelkezést kellett volna kiadnia az MgSzh-nak – vélekedett Tanai Zsolt.
Hasonló hangokat tucatnyian megütöttek még, ezért megkerestük a szakigazgatási hivatalt. Közleményükben azt írják, a vörösiszap-katasztrófa kapcsán tizenkét jogosult esetében vált szükségessé vadászterületük egy meghatározott részére vonatkozóan teljes vadászati tilalom elrendelése október negyedikén. Nyolc esetben kizárólag a szennyezett vizek mentén egy kilométer szélességben tiltotta le a hatóság a vadászatot. Utóbbi rendelkezést 20-án visszavonták. Az MgSzh-hoz döntéseivel kapcsolatban panasz, fellebbezés nem érkezett. Elhullásról, illetve sérült vagy beteg vadról pedig nincs tudomása a hatóságnak.