Seszták Ágnes: Végkielégítés. A nagyérdemű most ízlelgeti a szót, előbb hümmög, aztán amikor meghallja az összegeket, vörösödni kezd a feje. Hogy lehet az, hogy negyven éve tisztességesen dolgozók még csak nem is hallottak végkielégítésről. Felmentéssel járó pénzekről még csak-csak, de aki csődbe ment cégnél dolgozott, örült, ha az utolsó havi fizetésének a felét vagy a negyedét megkapta. Ha megkapta. Ezért káprázik a szem, amikor meglátjuk, hogy az ügyesen titkolt menedzserszerződések vagy törvényesített formulák mekkora végkielégítéseket tartalmaznak. Amely összeg elvileg arra jó, hogy amikor a dolgozót menesztik az állásából, vagy megszűnik a munkahelye, legyen elég pénze áthidalni azt az időt, amíg újból munkához jut.
(Magyar Nemzet, 2010. november 11.)

Halott csecsemőt találtak egy magyarországi üzem mosdójában