Bár abban igaza van Heller Ágnesnek, hogy az elmúlt húsz évben a politikai szekértáborharc túlzott szerephez jutott a döntésekben, azzal nem értek egyet, hogy ezért egyforma felelősség terheli a két oldalt. A sistergő gyűlölet légkörét a Fidesz szította, és az ország végletes kettéosztásáért is őt terheli a felelősség. Ám nem kerülhetjük meg azt a kérdést sem, hogy miféle demokrácia is volt az, amelyet ilyen rövid idő alatt, lényegi ellenállás nélkül le lehetett bontani, s mitől vált ennyire védtelenné a jogállam. Ez a kérdés óhatatlanul az intézményrendszer működésének problémáihoz vezet. S ha idáig eljutottunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a demokratikus intézmények teljesítménye az elmúlt években a töredékére csökkent, s ezért súlyos felelősség terheli a korábbi kormánypártokat is. Mert igaz ugyan, hogy a Fidesz az ellenzékben töltött nyolc év alatt – a józan ész és a törvényesség korlátait is átlépve – mindent megtett ezen intézmények presztízsének és működőképességének lerombolása érdekében, de ez nem menti fel a kormánypártokat.
Hiszen – legalábbis elméletileg – négyévenként azért bízunk meg pártokat a kormányzás felelősségével, hogy működtesse és megvédje ezeket az intézményeket. És ennek az alapvető feladatnak az ellátásában kudarcot vallott az MSZP–SZDSZ-koalíció. 2010-re odajutottunk, hogy gyakorlatilag nincs olyan, a demokrácia szempontjából fontos intézmény, amely megőrizte volna politikai függetlenségét, amelynek működésében a hatékonyság és a szakszerűség dominálna, és amelyben megbíznának az állampolgárok. Pedig az intézményrendszer züllésére számtalan jel figyelmeztetett.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszabadság, 2010. december 2.)
origo.hu
Felismeri ezeket a retró reklámszlogeneket? A legtöbben csak tippelnek!
