Nagyon kellett, meg is van – 2–0-ra győzött az Egervári-csapat

Magabiztos játékkal – Svédország után – Moldovát is legyőzte a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtezőn kedd este. A kontinenstornán való részvétel reményével kecsegtető csoportmásodik helyért így továbbra is versenyben vagyunk a svédekkel, Finnország ellen játszunk még egyet október 11-én. És szorítunk Svédország minél rosszabb szerepléséért. <br /><br /><a href="http://www.mno.hu/portal/808146" target="_blank"><strong>• Félidőben vezet a magyar válogatott Moldova ellen + Képek</strong></a>

2011. 09. 06. 19:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Győztes csapaton ne változtass!” – gondolhattuk a pénteki svédverés után, hogy kedd este ez következik a Moldova elleni Eb-selejtezőn, csak hát az élet rákényszerítette Egervári Sándort, hogy két helyen mégis belenyúljon a Puskás-stadionban pályára lépő kezdő tizenegybe. Azt nem is titkolta a kapitány, hogy az eltiltott Juhász Roland neve olvasható majd Lipták Zoltáné helyén, Vanczák Vilmos balhátvédként való bevetése Laczkó Zsolt helyett egy kis meglepetéssel szolgált – természetesen Vanczák mellett szól, hogy svájci klubcsapatában sorra lövi (fejeli) a gólokat, és többek között az ő remek teljesítményének köszönhetően is a Sion a skót Celtic testén keresztül gyalogolt be az Európa-liga csoportkörébe. Csapatszinten a magyar válogatottnak Kisinyovban a házigazda Moldova ellen muszáj volt nyernie, hogy életben tartsa továbbjutási álmait a sorozat E-csoportjában, ahol fej fej mellett állt Svédországgal. Magyarország és a vendéglátó közös futballtörténetében egyébként 6 közös kilencven perc szerepel, háromszor nyertünk, kétszer játszottunk döntetlent, és egyszer kikaptunk, de figyelemreméltó volt, hogy az a bizonyos egyetlen vereség volt az eddigi egyetlen kisinyovi tétmeccs a csapatok közt (3–0 oda).

A Zimbru Chisinau stadionjának lelátóin – vélhetően a finnektől elszenvedett 4–1-es moldovai vereség következtében – nem volt teljes telt ház, ám több száz (erdélyi és anyaországi) magyar is próbált hangulatot kelteni a lelátón. A himnuszokat – rendezők dicséretére legyen mondva – élő rézfúvóskar kísérte, a hazaiak nemzeti éneke után aztán „helyre is állt” a kisinyoviak jókedve. A találkozót a magyar válogatott kezdte a horvát Bebek sípjelére. (Moldova kezdőcsapatában egyébként volt egy „magyar” játékos is, a Kaposvárott légióskodó Alexejev, s említsük meg Gavril Balint szövetségi kapitányt is, aki magyar felmenőkkel bír.)

A hatodik percben rögtön gólhelyzetet alakítottak ki a hazaiak, de míg ők csak rémisztgettek, Hajnal kisvártatva következő szabadrúgása után Juhász Roland és Vanczák Vilmos „közös” gólt szerzett, már a hetedik percben vezettünk! Láthatóan megzavarta a gól a kékeket, folyamatos nyomás alatt tartottuk Gajducsevicsi kapuját. Rudolf Gergely a pénteken látottakhoz hasonlóan felszántotta a pályát, elegánsan kapcsolódott be valamennyi akciónkba. A félidő közepén egymás után kettőt is villant Moldova – előbb Suvorov, majd Alexejev vette célba Király kapuját, aki azonban magabiztos volt mindkétszer. Az első félidőben nyoma sem volt annak, hogy olyan izgalmas lesz, mint a hazai „odavágó”, amikor izzadságszagú meccsen győztünk 2–1-re. Ami hibát találni lehetett a játékunkban, hogy túlságosan is kapkodtunk a megnyugtató második gólért – Elek például százszázalékos ziccert hibázott a 40. percben...

A második játékrész rosszul kezdődött: Szabics harcolt néhány kék mezessel, aminek az lett a vége, hogy hordágyon kellett levinni. Úgy látszott, gumibogyószörpöt ihattak a hazaiak az öltözőben, mert eléggé nekünk estek, meleg pillanatokat éltünk át a tizenhatosunk környékén. Fordulás után először az 55. percben szabadultunk ki a szorításból, de hiába ugrott ki a leshatáron Rudolf és szerzett szabályos gólt, a partjelző lengetni kezdett, Bebek pedig sípjába fújt, odalett az akció. Annál is inkább feszenghetett a magyar tábor, mert a túloldalon Armas egy pontrúgás után majdnem gólt fejelt... A félidő közepén kényszerből cserélt Egervári, Pintér le, Sándor be. Rudolf a 67. percben Király indítása után elszórakozott egy „meccslabdát”, majd újabb sérülés és kényszerű csere, Laczkó lett a balhátvédünk, Vanczák pedig bement középre Juhász mellé. Sokasodtak a fellegek. Szerencsére a moldovaiak is egyre csak nyíltak kifelé, ahogy a hajrára fordultunk, így adódott még néhány helyzetünk az utolsó percekben, és Rudolf – mint a svédek ellen – bepofozta szokásos „utolsó perces” gólját. Győztünk, három pont a zsebben, jöhetnek a finnek október 11-én. És figyelünk a svédek meccseire.

MOLDOVA–MAGYARORSZÁG 0–2 (0–1)


2011. szeptember 6. 19.45 (magyar idő szerint), Kisinyov, 11 000 néző
vezette: Bebek – Petrovic, Grgic (mindhárman horvátok)
gól: Vanczák (7. perc, 0–1), Rudolf (83., 0–2)
sárga lap: Alexejev (42.), Laczkó (74.), Juhász (78.)

MOLDOVA:
Gajducsevicsi – Armas, Golovatenco, Boret, Epureanu – Savinov, Cebotaru, Zmeu (Bugaljov, 46.), Suvorov – Cseptine (Doros, 62.), Alexejev (Tigirlas, 73.). Szövetségi kapitány: Gavril Balint
MAGYARORSZÁG: Király – Varga, Korcsmár (Laczkó, 69.), Juhász, Vanczák – Elek, Pintér (Sándor, 64.) – Koman, Hajnal, Rudolf – Szabics (Vadócz, 82.). Szövetségi kapitány: Egervári Sándor

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.