Belgiumban a tavaly június 13-i választások óta nem sikerült kormányt alakítani. Ez egyfelől kormánynélküliségi világcsúcs-időtartamot jelent, másfelől viszont – tekintettel a magas államadóssági szintre is – egyre gyanakvóbbá teszi a hitelminősítő intézeteket, és fokozódnak azok az aggodalmak, hogy a stabil politikai viszonyok hiánya miatt előbb-utóbb leminősíthetik az országot.
A tavalyi választásokat a holland nyelvű, nagyobbik – és jómódúbb – országrészben, Flandriában az N-VA rövidítésű flamand nacionalista párt nyerte meg, amely nyíltan hirdeti távlati célként a belga szövetségi állam felbontását, Flandria és a franciaajkú Vallónia fokozatos önállósulását. Az N-VA nem érdekelt a működőképes szövetségi kormány létrejöttében, nélküle viszont az ennek létrehozására irányuló minden eddigi kísérlet hamvába holt próbálkozásnak bizonyult.
Elio Di Rupo, a Vallóniában vezető pártnak számító szocialisták vezetője már többedik „legeslegutolsó” kísérletét hajtja végre II. Albert király megbízásából annak érdekében, hogy működőképes koalíciót állítson össze. A belga politikai élet szakavatott megfigyelői most is azt mondják, amit hónapok óta rendre mindig: ha a mostani próbálkozás sem sikerül, akkor már aligha marad más hátra, mint új választások kiírása.
Többek szerint félő azonban, hogy az újabb voksolással csak még jobban megerősödnének a flamand elszakadáspártiak. A miniszterelnök-jelölt legutóbbi javaslata már tartalmazza azt a jelentős vallon engedményt, hogy a Brüsszel körüli, Flandriához tartozó településeket választójogi szempontból válasszák le a többnyelvű fővárosról, és ott a „Flandriában flamandul” elv érvényesüljön. Gazdaságpolitikai téren Di Rupo az államháztartási hiány lefaragását, valamint négy év alatt negyedmillió új munkahely megteremtését tűzte ki célul.
(MTI)
origo.hu
Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
