Lánycsók

Lánycsókról írom ezt a cikket, de nem kell félreérteni, nem a leányok csókjáról, hanem Lánycsók (Lantschuk) községből, közvetlenül Mohács mellől. Kedves, barátságos falu ez a Lánycsók, aki még nem járt errefele, okvetlenül menjen el egyszer, mert egyre kevesebb ebben a világban a kedves, barátságos hely, ahol rámosolyognak, ráköszönnek, hellyel kínálják, keresztnevén szólítják. Ahol a déli harangszó is úgy szól, hogy az embernek bizseregni kezd tőle a lelke, mintha odabent, a szíve tájékán kondulna meg valami régesrégi érzés, amiről már azt hitte, nincs, vége, kimúlt.Régi, patinás falu ez a Lánycsók, állítólag már hatezer évvel ezelőtt is laktak errefele, de az egészen biztos, Szent László királyunk korában (XI. század) szorgalmas szőlőgazdák éltek a vidéken – míg ki nem pusztította őket a török. Aztán szaladtak az évszázadok, szerbek, magyarok, horvátok telepedtek meg a szelíd lankákon, később dolgos németek jöttek, gyarapodott a falu, szépült a vidék. Mosoly és béke lepte be a községet – míg rá nem taposott a kommunizmus bakancsa. A második világháborút követő kitelepítésben több mint hétszáz németajkú helyi lakosnak kellett elhagynia ősei földjét.Léberéknél, ahol lakunk, tegnap hosszan elbeszélgettünk az itteni világról. A falu világnézetéről kérdezgettem György gazdát, merrefele húz a lakosság, jobbra-e vagy balra, meg arról, hogyan látják az országos politikát, jól csinálja-e a kormány a dolgát, vagy őket is el kéne csapni, mint Naés Gyuláékat két évvel ezelőtt. György gazda erre valami olyasmit felelt, hogy az itteni embereket nem a parlamenti vancsikozások érdeklik, nem a pártok pofozkodásaira kíváncsiak. Csodákat. Lánycsókon a parasztember oda teszi a voksát, ahol biztos a hozzáértésben, a jóindulatban. A lánycsóki ember fütyül a pártokra, élni szeretne, dolgozni, szőlőt művelni, házat építeni. A parlamentbe szocialista embert küldtek, a polgármesterük fideszes. De a falu nem politizál. Dolgozik. Árkot ás, füvet nyír, ültet. Boldogulni akar.Mondom, jó itt, Lánycsókon. Szívből fakadóan, első szándékból élnek az emberek. Semmi nagyváros, semmi póz. A cseresznye virágzik, a lucernát meg lassan vágni lehet, már jó magas.