Fontos emberek villámlátogatása a koszovói kérdés kulcsszereplőinél – ez történt vasárnap déli szomszédunknál. Alkalom a gyors leltárra, hogy a légicsapások után egy évvel hol tart Európa legsúlyosabb etnikai konfliktusával terhelt térsége.Jó hír, hogy minden egyes szereplő hajlik a párbeszédre, és együtt akar működni a nemzetközi erőkkel. Fontos, hogy a KFOR-katonák egyre kevesebb eseményről számolnak be, mostanság már csak húsz körüli az említésre méltó incidensek száma naponta (persze ezt csak a közelmúlt statisztikáihoz viszonyítva szabad értékelni, hiszen az itt-ott fellobbanó tüzek, az éjszakai gyilkosságok, a megtalált fegyverek még mindig azt jelzik: messze az igazi béke). Nagyon lényeges, hogy a koszovói szerbek vallási-szellemi vezetője, Artemije ortodox püspök a jugoszláviai demokratikus ellenzékkel keresi a kapcsolatot, és nem Milosevicstől remél segítséget. Megnyugtató, hogy a szerbek képviselői stratégiát váltottak az utóbbi hetekben, és – feladva a sündisznóállással járó kiszolgáltatottságot – képviselőik most ott vannak az átmeneti kormányban. Bizakodásra ad okot az is, hogy minden (önjelölt?) helyi vezető elkerülhetetlennek tartja a szabad választásokon való megmérettetést.Szép számmal vannak aggodalomra okot adó tények is. Nehezen érthető például a volt UCK-vezér, Hashim Thaqi enyhén szólva is udvariatlan gesztusa, a magyarázat nélküli távolmaradás a korábban többször is egyeztetett megbeszélésről. Aggasztó a szerbek helyzete, akik életüket veszélyben érzik, és nincs munkájuk – könnyen elképzelhető, hogy amíg Belgrádtól kapnak a túléléshez kevés, ám a manipulálásukhoz éppen elég apanázst, addig nem fognak hinni a nemzetközi összefogás őszinteségében. Exodusra vagy népirtásra nem jó válasz egy újabb, ezúttal ellentétes irányú humanitárius katasztrófa. Az albánok merevsége sem túl biztató a választásokkal kapcsolatos kérdésekben: ők mindenáron egyszerre akarnak helyhatósági és parlamenti választásokat.Ma sincs hosszú távú elképzelés arról, mi lesz Koszovó sorsa. A látogatást követően egy újságíró megkérdezte a stabilitási egyezmény főkoordinátorát, Bodo Honbachot, hogy mi lesz a tartománnyal: Jugoszláviával marad vagy függetlenné válik? A politikus – érthető módon – kitért a kérdés elől. Ma határokról beszélni olaj a tűzre – jött a válasz -, előbb a békét kell megteremtenünk, a Balkán konszolidálását kell elérnünk.Nekünk, szomszédoknak is ez a legfontosabb.
Jó hírt hozott a kormány azoknak, akik családi házat vennének
