A csíksomlyói csoda

Pünkösdkor az idén is sok ezren zarándokolnak Csíksomlyóra, a Mária-szoborhoz. Régi szokás a virrasztás, s ezt – főképp a csángók – még ma is tartják. Az itteni napimádás kivételesen szép magyar hagyomány: a pünkösd hajnalban felkelő nap az új áldás, az új kegyelem jelképe.A zarándokok napkelte előtt megkerülik a hegyet, s elvégzik a Jézus szíve litániát és a rózsafüzért. Kivárják, amíg vasárnap hajnalban, mint a kiáradó Szentlélek, a nap első sugarai megvilágítják a Somlyó-hegy lankáit. Ekkor kell ugyanis gyógynövényeket szedni, ezeknek csodás ereje lesz a búcsúsok hite szerint.Az idén, a millenniumi szent évben már húsvétkor sem lehetett helyet foglalni a környék szállodáiban, fogadóiban, minden eddiginél nagyobb tömeget várnak. A csíksomlyói Madonna csodáinak se szeri, se száma, de talán legnagyobb jótéteménye, hogy negyvenesztendei kényszerű szünet után, a romániai kommunista uralom sötétsége után, 1990-ben újra tömegesen elindulhattak a zarándokok a kegyhelyre a Kárpátokon inneni és túli területekről. A román fordulat őszinteségét és tisztaságát joggal vitatják a történészek, de a csíksomlyói búcsú feltámadását mindenki óriási vívmánynak tartja.A pünkösd előtti napokban kelnek útra a hívek Erdélyből, Moldvából, Magyarországról és mindenhonnan a Kárpát-medencéből, ahol magyarok élnek: a pünkösdi búcsú ismét az összmagyarság ünnepe lett. Jönnek Moldvából a csángók, akik közül sokan már csak románul beszélnek otthon, itt azonban magyarul éneklik Mária dicséretét.Voltak régebben fanatikus szokások is. Ostorral véresre korbácsolták a hátukat a buzgóságukkal kitűnni kívánó hívek, mások térden csúsztak fel a hegy lankáján a Salvator-kápolnához, a lábuk egészen kisebesedett. Nem volt ritka az sem, hogy az ide érkező csoportok összeverekedtek a jobb helyekért, s ilyenkor kíméletlenek voltak egymáshoz a legények.A zarándoklatban való részvételről a székely falvakban meghatározott rend szerint döntöttek. Szerencsés volt az, aki útra kelhetett, s szomorkodott, akinek otthon kellett maradnia, vigyázni a házra, a jószágra. Feljegyezték azt is, hogy sokan csak a zarándoklat idején találkozhattak kedvesükkel, szerelmük épp az úton teljesedhetett ki, megint mások itt gyógyultak ki súlyos betegségükből.A Mária-szobor tisztelete a XVI–XVII. századra tekint vissza, csodatevő erejéről legendás történetek tucatjait lehet olvasni. Külön mondája van a szobor arcán lévő sebhelynek. Ali basa dúlása idején történt, hogy egy tatár berontott a templomba, s ostorával Mária arcába csapott. Az ostorcsapás nyomán vérfolt keletkezett, amelyet semmiképp sem tudtak eltávolítani. Próbálták átfesteni, de a folt eltüntethetetlen.Már a szobor fennmaradása is kész csoda. A templomot többször feldúlták, felperzselték, de a szobor épen maradt. Régi írások szerint arca mindig tisztán ragyog, kivéve, ha Csíkot veszély fenyegeti, mert akkor elkomorul, szeme könnyezik. Van olyan nézet, hogy a bákói ferences kolostor XVI. századi feldúlása idején menekítették Moldvából Csíkba a ferences barátok, de ez kevéssé valószínű. Biztos, hogy egyike a legszebb Mária-szobroknak, 1500 táján faragták, Szűz Mária alakját nappal, holddal, csillagokkal ékesítették. A korabeli művészek az ilyen szobrokkal a török veszély elhárítását kívánták elősegíteni: a napba öltözött asszonyt álmodták meg.Kampis Antal a középkori magyar faszobrokról szóló, 1939-ben megjelent könyvében így ír róla: „... pozsgás, telt arcú szobor ez, bonyulatlan, széles ívelődésű, hirtelen egyenes hullású ruharedőkkel. Valószínűleg, sőt bizonyosan oltáron állott egykor, de eredeti helyéről régen lekerült, s ... hímzett selyemruha borította, mint a kis Jézuskát még ma is, azonban ez az idők folyamán lekerült róla, s ma csak a goromba átfestés ékteleníti. Jogara, hatalmas, zárt abroncskoronája barokk kori kiegészítés.”Pünkösd a Szentlélek eljövetele, a kegyelem megújulása, a hitbéli megerősödés gyönyörű ünnepe. Erre a XVI. században Csíkban meg Erdély-szerte mindenütt nagy szükség volt a török dúlás, a vallási villongások, a protestantizmus néha erőszakos terjesztése idején. Sőt ma is úgy tűnik néha, hogy visszatérnek a vallásháborúk hitvitái: hibás történelemszemléletet emlegetnek tudós publicisták, amikor a katolikus hit, a katolikusok anyanyelvű igehirdetésének XVI. századi erdélyi elsorvadásáról szóló írásokat kritizálják nagy buzgósággal. Pedig az idő tájt nagy szükség volt a csodákra, nemcsak 1567-ben, hanem utána is jó néhány évtizedig. „Az erdélyi Ferenc-rendiek élete majdnem egy jó fél századig csak a végvonagláshoz hasonlítható” – olvasható Boros Fortunát Az erdélyi Ferenc-rendiek című, 1927-ben megjelent könyvében. A krónikák szerint a legtöbb ferences zárdát a török felgyújtotta, és romhalmazzá tette, 25 év alatt Magyarországon negyvenhármat. Csíksomlyón 1600-ban, a zárdafőnök legyilkolása után, csak egy vak laikus testvér maradt, Pázmány Péter pedig hiába sürgette, hogy küldjenek szerzeteseket az elárvult kolostorokba. Nagy hiány volt magyarul tudó papokban, s szerencsének számított még 1630-ban is, amikor az idegen szerzetesek mellé egy magyar, Domokos Kázmér szegődött, segítette őket nyelvtudásával.Szükség volt tehát a csodákra. A csíksomlyói pünkösdi búcsú egy legendás győzelemhez kötődik: a protestáns fejedelem, János Zsigmond serege felett arattak diadalt 1567-ben, pünkösd szombatján a hargitai fennsíkon a katolikus hitet védelmező csíki és gyergyói székelyek. Erről a csatáról a történelmi évkönyvek nemigen tesznek említést, nem ír róla Szekfű Gyula, nincs szó róla az Erdély története című könyvben, a lexikonokban, ír róla viszont egy XVIII. századi krónikás. Az biztos, hogy a protestantizmus Csík határán túl nem tudott terjedni, s ez tán éppen a mesés győzelemnek tudható be.A hit a csodatevő Mária-szoborban sosem lankadt el. A csángóknál él egy szép elnevezése a szobornak: Babba Máriának hívják. Daczó Árpád Lukács páter meséli el, miként találkozott e kifejezéssel. A hatvanas évek derekán a kegytemplom sekrestyéjében tett-vett, s látta, hogy az oltár elé jön egy asszony, egy hat-hét éves fiúcskával, és suttogva magyaráz neki: „Né, látod, ott van Babba Mária.” Kicsoda az a Babba Mária, mit jelent ez a szó – kérdezte a páter. Az asszony csodálkozva magyarázta neki: „Nálunk mindenki tudja, hogy Babba Mária a szép Szűz Mária. Mert babba azt jelenti, hogy szép.”