Rabosítás

Az eljárás nem fájdalmas, viszont annál megalázóbb. Erről – a szakmában elsőként – Varga Attila, a Népszabadság újságírója számolhat be, akit csütörtök délután a III. kerületi rendőrkapitányságon „rabosítottak”, miután Balogh Gyula kisgazda országgyűlési képviselő rágalmazásért feljelentette az egyik cikkében foglaltak miatt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) tegnap sajtóközleményben tiltakozott Varga Attila „indokolatlan bűnügyi nyilvántartásba véte-léért”. A MÚOSZ álláspontja szerint elfogadhatatlan, hogy a márciusban életbe lépett jogszabály nem tesz különbséget a bűncselekmények súlyossága és társadalomra való veszélyessége alapján. Úgy vélik, ez a gyakorlat alkalmas az újságírók megfélemlítésére, és sérti a szabad véleménynyilvánítási és információs alkotmányos alapjogot. A MÚOSZ elnöksége emiatt az Alkotmánybírósághoz fordul.Igazuk van.Attól, hogy valakitől ujjlenyomatot vesznek, lefényképezik, és „aktáját” megőrzik, az íráskészsége ugyan nem sérül, véleményét szabadon kifejtheti ezután is, való igaz. Az viszont mégiscsak lesújtó, hogy egy kalap alá veszik gyilkosokkal, rablókkal, a társadalomra potenciális veszélyforrást jelentő más bűnözőkkel. Nem csak neki, az egész szakmára nézve.Az újságíró eredeti hivatása a jobbítás, a közösségért végzett munka. Akkor is, ha mindig akadnak olyanok, akiknek írásai nem ezt bizonyítják. A rendőrségi eljárás az újságírás becsületét és méltóságát kérdőjelezi meg. Ha a jelenlegi gyakorlat tehát nem változik, újabb súlyos társadalmi értékzavar keletkezhet, ami ráadásul a bűnüldöző szervek tekintélyét is csorbítja. Mégiscsak furcsa lenne, ha pályakezdő kollégáink úgy dicsekednének egymásnak, hogy „én már igazi újságíró vagyok, felvettek a bűnügyi nyilvántartásba”. Hiszen magánvádas rágalmazási eljárás keretében bárkit bármilyen írásáért feljelenthet az, akinek érdekeit sértette a cikk, esetleg éppen pereskedésre szottyant kedve. Az újságíró adatai a „rabosítás” után – az akár évekig elhúzódó per végéig – a nyilvántartásban maradnak. Bármikor elővehetők, miképpen az újságírót is jogszerűen citálhatják bűncselekmények kapcsán a rendőrségre.Akár minden nap. Ezt nevezik kiszolgáltatottságnak.A hatékony bűnüldözés szempontjából – ami mind-annyiunk érdeke – valóban létfontosságú a kiterjedt, pontos, használható bűnügyi nyilvántartás. Éppen ezért nem lenne célszerű újságírók vagy éppen hajba kapó szomszédasszonyok – akikre a törvény szintén alkalmazandó – tenyérlenyomataival megtölteni.Remélhetőleg erre nem is kerül sor. Kis jóakarattal és józan belátással nem csupán a hibák, de a törvények is korrigálhatók.