A filozófus visszatér

A magyar nyelvű filozófiai gondolkodás szűkében van eredeti és jelentős gondolkodóknak. Noha kezdetei a XVII. századig nyúlnak viszsza, ám önálló, rendszeres gondolkodó Böhm Károlyig nem jelent meg. A nagy fejlődést, mint annyi más téren, a XIX. század vége és a XX. század eleje hozta el. Ekkorra értek be a megelőző évtizedek erőfeszítései; ekkor kezdett kiteljesedni Böhm Károly és Alexander Bernát hatása a bölcseleti kultúrában. Az ebben az időszakban felbukkanó alkotók nagy száma, sokoldalú tehetsége, iskolateremtő kisugárzása azzal a reménnyel biztatott, hogy jelentős magyar nyelvű filozófia jön létre, mely nem csupán a kortárs nyugati törekvések befogadását végzi el, hanem önálló utakat talál.Ezt a reményt jórészt összetörte az első világháború és a történelmi Magyarország összeomlása. A magyar művelődés hagyományos központjai szakadtak le az országról. Ám a trianoni Magyarország szinte emberfeletti erőfeszítése azért, hogy kultúráját újjáteremtse, nemcsak az oktatásban és a kutatásban, nemcsak a természettudományokban és a technikában vezetett kiemelkedő eredményekhez, hanem a bölcseleti kultúrában is. Ennek megtestesítője volt Pauler Ákos.Noha Pauler filozófiája nem állott az 1945 után kialakított művelődéspolitika célkeresztjében, a korszak szélsőséges kritikája közvetve őt is elérte. Részben ennek köszönhető, hogy a hazai filozófiai köztudat nagyrészt ma sem tekinti olyan gondolkodónak, akit érdemes tanulmányozni; akinek életművét – más országok hagyományaihoz hasonlóan – gondos összkiadásban kell hozzáférhetővé tenni; tételeit az egyetemi tananyag részeként kell oktatni, és segíteni. Noha számos kísérlet történt arra, hogy Pauler életművét kiragadják a feledésből, ennek több akadálya maradt fenn mind a mai napig. Említhetjük a hazai gondolkodás elszakadását attól az újskolasztikához közel álló felfogástól, mely Pauler életművét jellemezte. S egyáltalán: a lelkiismeretes filozofálás pauleri stílusa nehezen egyeztethető össze a szisztematikus félrevezetés azon hagyományával, amely a hazai filozófiai élet egy részét hosszú időn át meghatározta.Ennek összhatása abban mutatkozott meg, hogy Pauler életműve első átfogó méltatásának megszületése 1999 végéig váratott magára. A szerző Somos Róbert, a Pécsi Tudományegyetem filozófiatanára. E tárgyban írt tanulmányai már korábban is figyelmet keltettek, s elmondható, hogy idegen nyelven közreadott írásainak köszönhetően Pauler életműve mintha kibontakozna az elfeledettség homályából. E következetes kutatói munka összefoglalása a Pauler Ákos életéről és filozófiájáról írott könyve, melyet példásan kiegészít Pauler főművének, a Bevezetés a filozófiába szövegének kritikailag gondozott, jó jegyzetanyaggal ellátott kiadása.A monográfia jelentősége mindenekfelett abban áll, hogy elkészült és megjelent. Ezzel új lendületet vehet az a kutatási folyamat, mely a század e jelentős gondolkodóját várhatóan visszahelyezi arra a helyre, amelyet kiérlelt és elmélyült gondolkodása az értők szemében méltán biztosít számára. Pauler ugyanis – tanítványa, Brandenstein Béla mellett – azon szisztematikus gondolkodója ennek a századnak, akinek hagyatékát még akkor is nagy figyelemmel kell kezelnünk, ha a rendszeres gondolkodás manapság nem tartozik a filozófia népszerű változatai közé.Kiemelkedően fontos az a tény, hogy Pauler lényegében magyar nyelven alkotta meg rendszerét. Noha a kortárs hazai filozófiai művelődés szembeszökően gazdag, ám egyik jellegzetes hiányossága a hazai filozófiatörténet viszonylagos elhanyagolása. Semmiképpen sem vonható kétségbe mindazok érdeme, akik e filozófiatörténet feldolgozásán már hosszú évek óta munkálkodnak; ám a létrejött eredmények mellett még ma is némi magyarázatra szorul, ha valaki nem eszmetörténeti kuriózumként, hanem tartalmilag is hivatkozni kíván a hazai filozófia eredményeire.Ne feledjük: Pauler a maga korában külföldön is megbecsült, önálló, jelentős gondolkodónak számított. Somos könyve külön fejezetben foglalkozik német nyelven kiadott munkáinak kedvező fogadtatásával. Mindehhez szükséges volt Pauler tematikájának beágyazódása az akkor jellemző törekvések egynémelyikébe, különösen abba, amit manapság az „osztrák filozófia” hagyományával szokás kapcsolatba hozni. Pauler e filozófiai hagyomány képviselője volt, amely a XX. század legnagyobb hatású iskoláit teremtette meg: a fenomenológiát, a logikai pozitivizmust és a wittgensteinianizmust. Somos monográfiájának komoly érdeme, hogy alaposan elemzi Pauler és az osztrák hagyomány kapcsolatát; rámutat Pauler gyökereire; s különösen tetszetős és korszerű annak a találó – és sokak szemében bizonnyal meglepetésként ható – kritikának az ismertetése, amelyet Pauler gyakorolt Heidegger és Wittgenstein korai művei felett.Noha bevett gyakorlatnak számít egy-egy gondolkodó világát élettörténetének függvényében bemutatni, e munkában a két szempont keveredése zavaró: nem tűnik alkalmasnak arra, hogy Pauler szervesen fejlődő gondolatvilágát megvilágítsa. Másrészt megemlíthető, hogy a monográfia túlságosan szűkmarkúan bánik a pauleri gondolatok részletes mérlegelésével. Ez a nehezebben megközelíthető gondolatok esetében, így Pauler elmélyült logikai felfogásának ismertetésében, hiányérzetet kelt. Az elmaradt kifejtésnek ráadásul azt a szempontot is meg kellene világítania, melynek alapján a szerző gyakran élesen megfogalmazott kritikája összefüggőnek és megalapozottnak tűnhet fel. S noha egy monográfia csak korlátozott lehetőséget nyújt az egységes kritikai szempont bemutatására, ez mégis fontos, szinte elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a szerző egyes kritikai megállapításait ne csupán a hazai filozófiatörténet-írásban megszokott túlzó hangvétel utóhatásának véljük, hanem olyan filozófiai álláspont megnyilvánulásának, amely az elemzett gondolatokat teljesebb egység öszszefüggésében képes méltatni.Érdeme a könyvnek, hogy alaposan beszámol Pauler kevésbé ismert tevékenységéről, melyet a Napkelet című konzervatív folyóiratban fejtett ki. Pauler oly mértékben részt vállalt a trianoni Magyarország kulturális megújításában, hogy neve kultuszminiszterként is komolyan szóba jött Klebelsberg Kunó mellett. A monográfus nem tér ki Pauler olyan politikai vonzódásainak a tárgyalása elől sem, mint rokonszenve a korai olasz fasizmus iránt, amelyben az emberies, a modern tömegtársadalom igényeinek megfelelő, mégis kulturált politikai rendszer lehetőségét látta kibontakozni. Pauler ugyanakkor észlelte a fasizmusban megjelenő erőszakos vonásokat.A monográfia egészének erényei, különösen a pauleri életmű átfogó ismertetése, az alapos jegyzetanyag és a jó bibliográfia biztosítják a mű úttörő jelentőségét. E filozófia eszmetörténeti helye világos; amiképpen az is, hogy a magyar filozófiai gondolkodásnak minden mai gazdagsága mellett szüksége van az osztrák filozófiába nyúló gyökerei élénkebb tudatosítására.(Somos Róbert: Pauler Ákos élete és filozófiája, Kairosz, Budapest. Ára: 2000 forint)