A Bátorfi–Tóth kettős elődöntős

Kétezer április harmadikát mutatta a naptár. Németország, Bréma, Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina hatalmas küzdelemben megnyerte a párost az Európa-bajnokságon – majd öszszeborultak, s talán ekkor ejtették ki először a szájukon az olimpia szót. Attól a pillanattól kezdve Sydney lebegett a szemük előtt, s az, hogy megszerezzék a magyar asztaliteniszsport első olimpiai érmét.Nos, ez most látótávolságon belülre került, hiszen tegnap Sydneyben a magyar álompáros olykor meseszerű játékkal lépett túl a délkoreai Li Eun Szil, Szuk Eun Mi pároson, s jutott a legjobb négy közé. Már a számszerű eredmény, a 3:0 is félelmetesen hangzik egy ázsiai duóval szemben, azon kevesek, akik az ausztráliai éjszakában vették maguknak a fáradtságot és megnézték ezt a mecscset, csodálatos játékot láthattak a magyar lányoktól. A két koreai is csak nézett, nem is hitt a szemének – olykor mi sem –, s alig háromnegyed óra múltán már nyújthatták is gratulációra a kezüket.– Egész évben azért dolgoztunk, hogy ezt a pillanatot megélhessük – mondta Tóth Krisztina, aki határtalanul boldognak látszott, s aki előtt ma roppant nehéz feladat áll. Egyesben ugyanis egyetlen magyarként még versenyben van a legjobb 16 között, így mire ezeket a sorokat olvassák, már ki is derül, hogy hogyan tudta feldolgozni a kettős feladatot.– Egyéniben még soha nem jutottam világbajnokságon a harminckettőnél tovább, most a tizenhatban vagyok, s bevallom, csak a párosra koncentrálok. Ez nem azt jelenti, hogy eleve feladom a tajvani Chen Jin elleni meccset, de az biztos, hogy a Csillával vívandó elődöntő most mindennél fontosabb.– Kezdjük megszokni, hogy állandóan este tízkor játszunk, ami azért is jelent nehézséget, mert a nap olykor nagyon nehezen telik – fogalmazott Bátorfi Csilla. – Így aztán külön ki kell találnom mikor eszem, mikor alszom, mikor sétálok. Papíron a gyengébb kínai kettőssel mérkőzünk az elődöntőben, s ez a mostani győzelem olyan önbizalmat adott, hogy szerintem bármi megtörténhet.Bármi megtörténhetett volna Bátorfi egyéni mérkőzésén a luxemburi kínai Ni Xia Lian ellen, elvégre az ázsiai 2:0-s vezetése után Bátorfi kiegyenlített, s a döntő szettet is csak drámai körülmények között bukta el. Így utólag azonban talán nem is baj, mert a magyaroknak most már tényleg a páros a legfontosabb. Az pedig már külön történet, hogy a barcelonai olimpián a negyeddöntő győztesei egyből érmesnek mondhatták magukat, Sydneyben viszont a négy közé jutás sajnos nem jelent automatikusan bronzérmet. A szabályok szerint a 3. helyért is játszani kell, s felesleges hangsúlyozni, hogy ha Bátorfi és Tóth felállhat a dobogó bármelyik fokára, az a magyar sportküldöttség egyik legszenzációsabb eredménye lenne.