A lendület évei Zalaegerszegen

Zalaegerszeget a korábbi évtizedekben a kívülállók és a városlakók is egy kicsit „félreeső és unalmas” városként tartották számon. Gyimesi Endre, aki 1994-ben lett polgármester a polgári erők jelöltjeként, lapunknak elmondta: a két háború közötti polgáriasult megyeszékhely a szocialista iparosítás miatti tömeges betelepedés révén valóban új arcot kapott, annak minden hátrányával. A Zala Megyei Levéltár volt igazgatója úgy látja, az utóbbi években sikerült a megörökölt adottságokból is tőkét kovácsolni, s így, a városvezetésnek is köszönhetően, roppant dinamikus pályán indult meg.– Mi jellemezte Zalaegerszeget a rendszerváltozás idején, milyen problémákkal kellett először szembenézni?– Mint mindenhol, elsősorban a munkáltatói szerkezetben bekövetkezett változások okozták az első traumát, de Zalaegerszeg ezt viszonylag hamar kiheverte. Ennek oka, hogy nem egy-két szocialista nagyvállalat működött itt, hanem az élelmiszeripartól a könnyűiparon át egészen a gépgyártásig szinte teljes volt a skála. Néhány terület nehezen kapott lábra, de a változásokat követően több cég jócskán előreszaladt a fejlődésben. A közúti és vasúti elszigeteltség minden szempontból nehéz örökség volt, illetve gondot okozott a robbanásszerű népességnövekedés is. Jómagam a ’90-es választások után kerültem a képviselő-testületbe, 1994 óta vagyok polgármester. Ekkor legfontosabb feladatunknak azt tartottuk, hogy a város gazdaságában olyan helyzetet teremtsünk, amely a munkanélküliség jelentős csökkenéséhez vezet. Ez gyakorlatilag sikerült, hiszen ma Zalaegerszegen 3 százalék körüli a munkanélküliség aránya. Ennek egyik oka, hogy a privatizált vállalatok mára meg tudtak erősödni, emellett azonban nagyon fontos döntés volt a város részéről az ipari park létrehozása. Ez utóbbi révén sikerült olyan jelentős multinacionális cégeket is a városba csábítani, mint például a Flextronics, amely a világ negyedik legnagyobb elektrotechnikai cége. Ez az amerikai többségi tulajdonú vállalat jelenleg négyezer embert foglalkoztat a városban, de a jelenlegi beruházások által a közeljövőben ismét komoly munkaerőigénnyel számolhatunk.– A multinacionális cégekkel kapcsolatban gyakran – nem is alaptalan – félelmek merülnek fel, miszerint csak addig maradnak az adott helyen, amíg az adókedvezményt megkapják.– A Flextronicsszal kötött szerződésben mi például megszabtuk, minimálisan mennyi dolgozót kell foglalkoztatniuk, illetve azt, hogy az építkezések során alvállalkozóként csak zalai cégekkel dolgoztathatnak. Nagyon fontos kitétel volt továbbá, hogy az európai fejlesztőbázisukat itt hozzák létre. Utóbbi részben azt garantálja, hogy hosszú távon itt marad a cég, másrészt nemcsak a betanított munka lesz a jellemző, hanem az igényes munkahelyek száma is nőni fog. A Flextronics mellett több jelentős világcég telepedett meg a városban, így a tapasztalat és a tőke révén csak hasznára voltak és vannak Zalaegerszegnek. Örömmel mondhatom, hogy a város ipari parkja mellett a megerősödött gépipar is kialakította a saját ipari parkját, amely szintén igen jótékony hatással volt a gazdasági élénkülésre. A bankrendszer és a kereskedelem szempontjából is nagyívű fejlődést tapasztalhattunk.– A városnak jelentős hitelállománya gyűlt össze a kilencvenes évek elején. Hogyan sikerült az adósságokat felszámolni és fejlesztő-beruházó várossá válni?– Kemény munka volt, komoly konfliktusok kísérték. Amikor a polgármesteri székbe kerültem, a hitelállomány a város éves költségvetésének mintegy 20 százalékát tette ki, ami nehéz teher volt. Belső racionalizálási intézkedésekkel, közös erőfeszítéssel azonban ezt a hitelállományt sikerült eltüntetni oly módon, hogy a város meglévő struktúrája jelentős mértékben nem sérült. Elsősorban a ’95–’96-os éveket tekintem a nekigyürkőzés időszakának, amikor a saját gazdálkodásunkat tettük rendbe, és igazából ’97-ben tudtuk elindítani a fejlesztéseket. Az ipari parkot már említettük, programunk második nagyon fontos eleme azonban a lakásépítések beindítása volt. Az elmúlt ciklusban is, országos összehasonlításban sok lakás épült Egerszegen, a fejlődés mostanra még inkább megindult, illetve a város vásárol is lakásokat. Tisztán önkormányzati beruházásban most épül a fiatal családok otthona 67 lakással, és 29 lakás fog elkészülni szociális bérlakás formájában. Az építkezést a jövőben is folytatjuk, hiszen amellett, hogy ehhez a saját forrásokat is megteremtettük, pályáztunk a Gazdasági Minisztérium által meghirdetett lakásprogramra, és három pályázatunk közül kettő nyert. Ezt kiemelkedő sikernek érzem, hiszen összesen tíz pályázatot fogadtak el az első körben. Az így elnyert 360 millió forint azt garantálja, hogy jövőre is folytatódik a nagyarányú lakásépítés városunkban. Őszinte örömünkre szolgál, hogy a vállalkozói kedv ezen a téren is felélénkült, ugyanis a piaci alapon épülő lakások száma hasonlóan kedvező nagyságrendet mutat.– Az épülő lakások iránti hatalmas igényhez nyilván a nagy cégek által Zalaegerszegre csábított, jól fizetett szakembergárda is hozzájárult, de ez együtt járt az ingatlanárak robbanásával is.– Az ingatlanárak valóban elszabadultak, de éppen azt szeretnénk elérni például a fiatal családok otthonának létrehozásával, hogy öt éven keresztül ne a szabad piacon kelljen albérletet fizetniük, hanem egy kötelező előtakarékossággal tudjanak nekivágni a hatodik esztendőnek. Ha már a fiatalokról van szó, rendkívül fontosnak tartom azokat a lépéseket, amelyek révén Zalaegerszegen egy főiskolai bázis jöhet létre, ennek érdekében a műszaki egyetemmel előrehaladott tárgyalások folynak.– A közműhálózatot tekintve a város gyors növekedése miatt nagy volt a lemaradás. Mit sikerült elérni ezen a téren?– Gazdasági programunkban az szerepel, hogy szeretnénk infrastrukturálisan olyan körülményeket teremteni, amelyek elérik vagy legalább megközelítik a hozzánk közeli ausztriai viszonyokat. E ciklus elejére eljutottunk odáig, hogy gyakorlatilag a város minden pontján elérhető a gázvezeték, és ugyanezt szeretnénk megvalósítani a szennyvízhálózat tekintetében is. Ez a kérdés esetünkben egyébként is rendkívül fontos, hiszen a Balaton vízgyűjtőterületének legnagyobb városa Zalaegerszeg. Korszerűsítettük a szennyvíztisztítót, tavaly fejeződött be ez a több mint 600 milliós beruházás, és erre szeretnénk rákapcsolni a környező Zala-parti településeket is. A múlt évben közösen elnyertünk egy nagyon jelentős, több mint kétmilliárdos pályázatot a szennyvízcsatorna építésére, amelyben Egerszeg két városrésszel szerepel. A közelmúltban elnyertünk egy másik hasonló pályázatot is, tehát a hálózat építése folytatódik.– A közlekedés szempontjából igen mostoha helyzetben volt a város évtizedekig. Ennek a felszámolására milyen lépések történtek?– Abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy az utazás időtartamát tekintve négy ország fővárosa – Bécs, Pozsony, Zágráb, Ljubljana – közelebb van, mint Budapest. Négy évünkbe került, míg a sikeres PHARE–CBC pályázat révén végre megkezdődött a szlovén–magyar vasút építése, és a zalaegerszegi vonal kapott támogatást a nagyon kemény tárgyalásokon. A másik a várost elkerülő út kérdése volt, hiszen Egerszeg a teherforgalom szempontjából óriási megterhelésnek volt kitéve. Ennek alapkövét idén márciusban raktuk le, és jövő év novemberében az első ütemet szeretnénk átadni. A forrásokat a következő szakaszra részben szintén PHARE-támogatások, részben minisztériumi pénzeszközök biztosítják majd, illetve a saját erő sem lesz jelentéktelen.– Nyáron a miniszterelnök adta át az új termálfürdőt Egerszegen. Milyen távlati elképzelések alapján döntöttek a beruházás mellett?– A város déli részén ipari övezet alakult ki, az északi részben szeretnénk idegenforgalmi központot létrehozni. Most az erőinket erre összpontosítjuk, és ennek első létesítménye a termálfürdő első medencéjének megépítése volt. Ez a létesítés tényén túl azért is jelent komoly erkölcsi sikert, mert ezzel a város lakosságának harmincéves vágya teljesült. Mindig beszéltünk róla, hogy a termálkincset ki kell használni, a nyolcvanas években településfejlesztési hozzájárulást is szedtek rá az akkori illetékesek, sokáig mégsem történt semmi. Most azonban lehetőség nyílt a beruházás megkezdésére, tisztán saját erőből, amely a kútfúrással, területvásárlásokkal együtt, zöldmezős beruházásként, az infrastruktúra teljes kiépítésével csaknem félmilliárd forintba került. Ez egy hosszú távra tervezett fejlesztés, hiszen ott, a Gébárti-tó mellett fekvő területen 35 hektár áll az önkormányzat rendelkezésére, ahová egy aquaparkot tervezünk látványfürdővel, szállodákkal, panziókkal, sportlétesítményekkel. Fő irányként tehát egy szórakoztató termálfürdő, egy igazi víziparadicsom létrehozását jelöltük meg. A magántőke részéről óriási az érdeklődés, és ez igazolni látszik a döntés helyességét. Mivel a Széchenyi-terv kiemelten kezeli a termálberuházásokat, ezért nagy reményeket fűzünk ahhoz, hogy a terv részeként pótlólagos forrásokhoz jutunk.– Mindezen nagyszabású fejlesztések mögött milyen politikai háttér áll? Mennyire nehezítik viták a döntések meghozatalát?– Meg kell különböztetni polgármesteri ténykedésem két korszakát, az előző ciklusban ugyanis némi kisebbségben vezettem a várost, most viszont abszolút többség áll mögöttem, ami azt jelenti, hogy a polgári erők vezetik a várost. Ettől függetlenül természetesen minden nagy elhatározást komoly viták előznek meg, de a döntéseket valóban elég következetesen végre tudjuk hajtani. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi évek valóban a lendület évei voltak Zalaegerszegen.