A porszem igazsága

A színház nem kerülheti ki a politikát. De a politikailag irányított színházat nem szeretem – nyilatkozta Gali László, a Komáromi Jókai Színház (Jókaiho divadlo v Komarne) igazgatója, mikor városuk nagy szülöttének, Jókai Mórnak a 175. születésnapja előtt tisztelegvén A kőszívű ember fiai című regényt (Hevesi Sándor, Kardos György és Solténszky Tibor dramaturgiai átigazításával) bemutatták. Az előadást Budapestről is támogatták, elsősorban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a millenniumi pályázatok révén. (A magyarországi kultusztárca segítségével viszik színre Vörösmarty Mihály 200. születésnapján, ez év decemberében a Csongor és Tündét is. A címszerepet Benkő Géza és Gubik Ági játssza – mindketten Pozsonyban tanulták a színészmesterséget. Benkő Gézát a győri színház közönsége is jól ismeri, szerződés kötötte a fiatal művészt a Duna túlsó partján levő társulathoz. A rendező is Magyarországról érkezik Komáromba a Csongor és Tünde kedvéért, Tóth Miklós nyíregyházi és kaposvári rendezéseivel hívta fel magára a komáromiak figyelmét. Esztendeje már dolgozott a Komáromi Jókai Színházban. Méghozzá oly szép sikerrel, hogy Vörösmarty mesejátékának színpadra állítását csakis vele tudja elképzelni a társulat.) Nagy siker volt A kőszívű ember fiai, 37-szer játszották a január 27-i premier után – mondja a színház dramaturgja, Varga Emese –, s ha úrrá lesznek súlyos anyagi gondjaikon, és a XIX. századi történethez nélkülözhetetlen, költséges kosztümök bérleti díját „hosszú távon” fizetni tudják, további előadásokkal örvendeztethetik meg a térség magyarjait.– A kisebbségi létben élő magyaroknak szükségük van az ilyen darabokra – mondja Gali László, aki volt már igazgató-főrendezője a debreceni Csokonai Színháznak és az egri Gárdonyi Géza Színháznak is, és aki a „mesterséget” – büszkén hirdeti – Nádasdy Kálmántól, Ádám Ottótól, Várkonyi Zoltántól, Horvai Istvántól és Hegedűs Gézától tanulta a 70-es években a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. – Nem csupán az irodalmi-történelmi műveltség miatt! De nem is csak azért, mert A kőszívű ember fiai című regény a magyar mitológia része. Hanem mert a Baradlayak történetéből felszínre törő sorskérdések átélése ma ugyanolyan fontos, mint a XIX. században.– Magyarországon évek óta másról se szól a színházcsinálás, csak a deheroizálásról. A színházba járó embereket azonban nem lehet leszoktatni az igényességről, és arról, hogy a tiszta emberi szót értékeljék, az általuk is átélhető emberi sorsokat keressék az előadásokban. Amikor 1986-ban színházat nyitottunk Egerben, Sütő András darabját választottuk. Az Egy lócsiszár virágvasárnapját, mert ez a mű a „porszem igazságáról”, a kisember, az egyszerű állampolgár jogairól szól. Most, amikor mindent szabad, és rendezői exhibicionizmustól, erőszakos figyelemfelkeltéstől hangos a legtöbb színház, mintha megfeledkeznénk a „porszem igazságáról”... Pedig a művészeteknek nem lehet más a feladatuk mai, átmeneti korunkban sem, mint máskor: szolgálni a „porszem igazságát”. Segíteni, hogy érvényre juthasson.