Adókáosz ’90–’93

Nagypál István, az APEH fővárosi igazgatóságának egykori ellenőrzési igazgatóhelyettese – akit az olajbizottság múlt hétfőn hallgatott meg – már 1993-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a tömegesen jelenlévő fantomcégeknek kulcsszerepük van az olajos és áfás visszaélésekben. Megoldási javaslatait akkor mégis félresöpörték, sőt akadékoskodása miatt állásából is eltávolították. Az adószakértő lapunknak adott interjújából kiderül: észrevételeit azután tette meg, hogy őt és revizorait 1993 augusztusában szabadságra küldték. Ez alatt az egy hónap alatt több mint tízmilliárd forint áfa-visszaigénylést fizettek ki a cégek előzetes ellenőrzése nélkül, részben fiktív vállalkozásoknak.– Ön az olajbizottság múlt hétfői ülésén bejelentette: az APEH-től 1993-ban rendhagyó körülmények között utaltak vissza általános forgalmi adót több olyan gazdasági társaságnak, amelyről tudták, hogy fantomcég.– Igen, 1995. február 8-án az adóhatóság akkori elnöke, Pitti Zoltán tett is egy büntetőfeljelentést, amely szerint az APEH fővárosi igazgatóságánál 1993-ban és 1994-ben több esetben az áfa-visszatérítések, illetve költségvetési támogatások kiutalása során bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja vetődött fel. Ezekben az esetekben a kiutalások előtti revizori vizsgálatok megállapították, hogy az igényeket benyújtó gazdasági társaságok egy része fiktív cég, mégis megkapták a visszatérítést. A büntetőfeljelentés jelentős összegű kiutalásokat említ.– Ön tudott a kiutalásokról?– Csak utólag értesültem azokról. Ugyanis még 1993 nyarának elején a fővárosi igazgatóság vezetője (Ménes István – a szerk.) Minarik Györgyre, az APEH akkori elnökére hivatkozva utasította a revizori blokkok vezetőit, hogy a revizorok augusztusban vegyék ki a szabadságukat. A kétes kiutalások többségét ugyanakkor ebben a hónapban hajtották végre, a revizorok bevonása nélkül. Október 12-én az igazgatóság vezetője írásban arról tájékoztatott, hogy a nagyarányú szabadságolások miatt nem volt kiutalás előtti ellenőrzés. Nehezen érthető ez az indok, ugyanis bár én a kérésnek megfelelően augusztusban voltam szabadságon, ám előzetesen az igazgatónak is eljuttattam a beosztottaimra vonatkozó szabadságolási ütemtervet. Ebből láthatta, hogy a revizorok fele augusztusban is dolgozni fog.– Mennyi pénzt utaltak ki revizori ellenőrzés nélkül?– Több mint tízmilliárd forintot.– Ki felel ezért?– Azóta sem derült ki számomra, hogy kik voltak a kiutalások végrehajtói. Illetve ők tudtak-e arról, hogy olyan cégeknek fizettek ki pénzt, amelyeket az ellenőrzési blokk előzően fiktívnek minősített. Előfordult, hogy öt fantomcég augusztus 20-án visszamenőleg több hónapra nyújtotta be a bevallását, ami eleve jogszerűtlen. Az igazgatóság 24-én és 25-én már teljesítette is az áfa-visszatérítés iránti igényüket, anélkül, hogy elvégezte volna az ellenőrzést. Szabadságom lejárta után, amikor tudomást szereztem a történtekről, kértem az igazgatót, hogy rendeljen el vizsgálatot. Ezt megtagadta.– Az APEH felső vezetői részesei voltak e cselekményeknek?– A feljelentés csak bűncselekmény alapos gyanújára vonatkozott, ismeretlen tettessel szemben, és nem tudom, hogy mi lett az eljárás vége. Az ügy kivizsgálása egyébként nagyon sokáig húzódott, s időközben engem eltávolítottak. Miután a fővárosi igazgatóság vezetője megtagadta a kiutalások kivizsgálását, nyomban bejelentkeztem Minarik Györgyhöz. Az APEH elnöke valamikor október–november környékén el is rendelte a vizsgálatot, ám azt érdemben továbbra sem folytatták le, mivel az irányításom alá tartozó revizorokat és vezetőket nem hallgatták meg. Ezért 1994 első napjaiban az Állami Számvevőszék alelnökén keresztül közérdekű bejelentéssel fordultam a Pénzügyminisztériumhoz. Az ÁSZ alelnöke, dr. Bártfai Béla akkori helyettes államtitkárt kérte meg a vizsgálat lefolytatására. Minarik György január végén arról tájékoztatta Bártfait, hogy az APEH elnöki titkársága a vizsgálatot lefolytatta, és a bejelentésemet megalapozatlannak találta. Az elnöki titkárság azonban 1994 januárjában semmiféle vizsgálatot nem folytatott le, az ezt bizonyító dokumentumokat átadtam az olajbizottságnak. Ezt követően Szabó Iván pénzügyminiszterhez fordultam, aki felülbírálta a helyettes államtitkár intézkedését és vizsgálatot rendelt el. Az eljárásra azonban még ezt követően sem került sor.– Azóta sem?– A kormányváltást követően bejelentkeztem Kuncze Gábor belügyminiszterhez, aki a korrupciós ügyeket vizsgáló bizottság vezetője volt. A testület a munkarendjére vette az ügyet, majd megindult a vizsgálat, amely végül a már említett büntetőfeljelentéshez vezetett.– Miért bocsátották el?– Minarik György az 1994. január 28-án kelt jelentésében, amelyben közölte, hogy a közérdekű bejelentésem megalapozatlan, rólam azt a nyilatkozta a Pénzügyminisztériumnak, hogy igazgatóhelyettesi beosztásom nem tartható. Megjegyzem, amikor 1993 októberében panaszt emeltem a fiktív kiutalások miatt, egyben egy írásos anyagot is felterjesztettem. A kollegáimmal készített javaslatcsomag a fantomcégek és a jogosulatlan igénylők kiszűrését célozta. A indítványainkat félretették, majd kaptam egy utasítást bizonyos preventív ellenőrzések elvégzésére. Szinte az összes újonnan alakuló vállalkozásnál előzetes helyszíni ellenőrzést kellett volna végeztetnem, ami nemcsak értelmetlen, de jogsértő is. Elvárták, hogy a feladathoz az olajos fogyasztásiadó-visszaéléseket vizsgáló nyolcvan revizoromat is átirányítsam, amire nem voltam hajlandó. Bártfai Béla az olajbizottság múlt hétfői ülésén elismerte: a javaslataim alapján eltávolításom után milliárdokat takarított meg a költségvetés.– Volt más véleménykülönbség is ön és Ménes István igazgató között?– Igen, másképpen ítéltünk meg fontos adózásfilozófiai kérdéseket. Álláspontom szerint az adózás rendjéről szóló törvény értelmében az adóhatóságnak még a kiutalás teljesítése előtt ellenőriznie kell az áfa- és a támogatásigénylések jogszerűségét. Az igazgatóság vezetője azonban úgy vélte, hogy az önadózás elvéből adódóan utólagos ellenőrzést írt elő a törvény. Utólag viszont nehéz beszedni a már kiutalt visszaigénylést. A fantomcégek esetében pedig lehetetlen.– Mit lehetett volna tenni a tömegesen előforduló fantomcégekkel szemben?– Miután az áfacsalások egy részét elvesztett vagy ellopott személyi igazolványok segítségével követték el, szorosabb, ám a személyiségi jogokat messzemenően méltánylandó együttműködést ajánlottam a rendőrséggel. Javaslatom – amelynek alapgondolatát egy rendőrkapitány adta – lényegében az lett volna: aki személyi igazolványának eltűnését bejelenti a rendőrségen, kap egy nyilatkozatot. Ebben hozzájárul, hogy adatait az APEH-nak továbbítsák. A dokumentumot mindenki önként írta volna alá. Meggyőződésem, hogy a rendszer bevezetésével már a bejegyzéskor lebuktak volna azok, akik fantomcéget akartak létrehozni. Így sok millárd forint maradhatott volna az államkasszában.– Működő cégeket is lehetett fantomizálni: például lopott külföldi útlevéllel vásároltak meg gazdasági társaságokat. Vagy utolérhetelen személyeknek értékesítettek jelentős adótartozást felhalmozó cégeket. Javaslata erre is talált volna megoldást?– Igen, de erről részleteket nem akarok elárulni, mert nem akarok tippeket adni a csalóknak. Az adós cégek eladása egyébként érdekes eset, nem szabad kijelenteni, hogy itt feltétlenül az eladó a vétkes. 1995-től szigorodtak a cégalapítás szabályai, kialakult a cégnyilvántartási rendszer. A cégek adásvételének ebben az időben már jelentős piaca volt. Amikor a hatóságok előtt már eleve gyanússá váltak az újonnan alakult cégek, egyszerűbb lett már régóta működő vállalkozásokat megvásárolni. Sokan eleve azzal a szándékkal vásároltak, hogy a társaságból fantomcéget csináljanak, így az is közömbös volt számukra, hogy a megvásárolt cégeknek van-e adótartozásuk, vagy sem. Így előfordulhatott, hogy a vevőnek nagyobb érdeke fűződött egy régóta működő cég megvásárlásához, mint az eladónak.– Az áfacsalások miként kötődnek az olajügyekhez?– Az áfás és olajos bűncselekményeket hasonló recept alapján lehetett volna kiszűrni. Ezt igazolja a kormány gazdaságvédelmi koordinációs bizottsága 1997-es állásfoglalása, amelyben felhívta a figyelmet a fantomcégek központi szerepére az olajügyekben. A testület ekkor fogalmazta meg azt a feladatot, amit én már 1993-ban javasoltam a fiktív vállalkozások előzetes kiszűrésére. Az olajbizottság előtt is szemléltettem: miért a fantomcégek voltak a legfőbb okai annak, hogy a fogyasztási adótörvény a viszszaéléseket nem tudta megakadályozni.– Felelőssé tehető a politika a többéves késlekedésért?– Nem hiszem, hogy felső politikai körök érintettek lennének az ügyben. A felelősök felderítése ma az olajbizottságra tartozik.– A korrupciót kizárja?– Az Európa Tanács meghatározása szerint a korrupció gyanúja ott vetődik fel, ahol a dolgok nem rendesen működnek és a hatáskörök tisztázatlanok. Amikor az APEH új elnökét 1998 közepén kinevezték, csak akkor derült ki a sajtótudósításokból, hogy a hatóság addig használható szervezeti és működési szabályzat nélkül működött. Tehát nem zárható ki a korrupció sem.