„Bankárolimpia” Prágában

Miként lehetne gátat vetni a pénzügyi válságoknak, milyen eszközökkel kellene hatékonyan küzdeni a szegénység ellen, s milyen reformokat kell foganatosítani a pénzvilág két leghatalmasabb intézményének tevékenységében – ezek a kérdések állnak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank Prágába összehívott és már bankárolimpiaként is emlegetett közgyűlésének előterében.Az IMF és a Világbank vezető személyiségei már szeptember 26–28-án sorra kerülő közgyűlés előtt kifejtették véleményüket a világgazdaság helyzetéről és problémáiról. Michael Mussa, az IMF közgazdasági kulcsembere arról beszélt, hogy a valutaalap és a Világbank a világgazdaság teljesítményeinek jelentős növekedésével számol, s ezen a téren továbbra is az Amerikai Egyesült Államok gazdaságáé lesz a vezető szerep, ám Európa is szokatlanul nagy gazdasági növekedéssel számolhat. Világviszonylatban 4,7 százalékos gazdasági növekedés várható, ami fél százalékkal több, mint a két intézmény ez évi áprilisi becslése.A kedvező prognózisokkal egyidejűleg a világgazdaságban az ígéretes fejlődést veszélyeztető kockázatokkal is számolni kell. Ilyen rizikótényező az olajárak növekedése és a meghatározó országok pénznemei közti egyensúlytalanság. Erre az euró árfolyamának zuhanása a példa, jóllehet – hangoztatta Mussa – a gyenge euró oka nem a gyenge Európa, hanem a nagyon erős dollár. Horst Köhler, az IMF ügyvezető igazgatója szerint az euró jelenleg nagyon alulértékelt, és a körülötte kialakult helyzetet is túldramatizálják. Úgy véli, az európai pénz kiváló elképzelés, megérdemli, hogy Európa erőfeszítéseket tegyen értékének viszszaállítására.Az úgynevezett átalakuló gazdaságok, köztük hangsúlyozottan a magyar gazdaság az IMF és a Világbank értékelése szerint jelenleg az utóbbi tíz év leggyorsabb növekedési ütemét mutatják fel. James Wolfensohn, a Világbank elnöke úgy véli, az előző évtizedben a közép-európai reformországok a transzformációban sikeresebbek voltak, mint a szovjet utódállamok vagy a balkáni országok.Az IMF és a Világbank prágai közgyűlése mozgósította a globalizáció ellenzőit is. Amíg a közép-európai reformországok kormányai nagyon fontosnak tekintik a két pénzügyi létesítménnyel való együttműködést, addig az antiglobalisták szerint az IMF és a Világbank semmibe veszi az emberi és természeti környezetet, az emberi jogokat, és nyomorba dönti a szegényebb országokat. Az IMF nem zárkózik el bírálóinak egyes észrevételeitől, ezért Horst Köhler jelezte, a valutaalapot áttekinthetőbbé szeretnék tenni, olyan eszközzé alakítani, amely még jobban elősegíti a globalizáció iránti bizalom erősödését.A pénzügyi világrendszer megszilárdítása mellett a szegénység elleni küzdelem is a közgyűlés súlyponti kérdései közé tartozik. Az IMF minél hamarabb csökkenteni szeretné az eladósodott országok számát. Köhler úgy vélekedik: a szegényebb országoknak könnyebbé kell tenni a befektetési tőkéhez jutást. Wolfensohn ezzel szemben azt hangoztatta, nemcsak a legszegényebb országok adósságának elengedéséről van szó, de a fejlettebb országoknak azzal is segíteniük kell a szegényebbeken, hogy megnyitják előttük piacaikat.