Börtönbe beruházni

Milliárdokat kellene börtönépítésre költeni – tudatta a társadalommal az igazságügy-miniszter. A média olyan győzelmi jelentésben közölte, hogy átadtak egy előzetesházat, amilyenekben valaha a kohászati üzemek avatásáról számolt be az egypárti sajtó. Az állami invesztíció elengedhetetlen, hiszen négyszeresére nőtt a bűnözés az elmúlt két évtizedben. A vagyon elleni vétségek 4,6-szeresre szaporodtak húsz esztendő alatt. Mind népesebb a bűnözői tömeg, ugyanakkor az európai börtönkövetelmények jobb körülményeket írnak elő a törvénysértők fogva tartásához. Igen ám, de míg Németország az egy főre jutó 28 ezer dolláros nemzeti össztermékkel, vagy Dánia a 33 ezer dollárossal meg tudja fizetni ezt a beruházást, hazánk a lakosonkénti öt- és hatezer dollár közötti GDP-vel már kevésbé lehet nagyvonalú a bűnözőkkel.Világunk az abszurditás felé közeledik. Gondoljunk csak bele: a magyar hadsereg létszáma ma hivatalosan 65 ezer fő, ezt óhajtják húszezerrel csökkenteni. Rendőreink száma hozzávetőleg negyvenezer. Másfelől az őrző-védő cégek állománya hivatalosan 75 ezer fő körüli; de van olyan becslés is, amely szerint ma hazánkban 360 ezer az őrzéssel, védéssel foglalkozó emberek száma ténylegesen... Mindez nincs ingyen. A testőrök, vagyonőrök bére beépül a termékek, a szolgáltatások árába, emeli a bankok hitelkamatait. A biztonsági berendezések, az utcai figyelőrendszerek telepítési és működtetési költsége felduzzasztja a helyi adókat. Ma, amikor még van valamennyi állami és önkormányzati vagyon, amelynek eladásából be lehet tömni a költségvetési lyukakat, a gazdaság nem omlik össze. De mihez nyúl az állam, az önkormányzat az erdők eladása után?A „plazák lázában” égő fővárosi politikusok talán még a Parlamentből is bevásárlóközpontot, a Halászbástyából is autószalont csinálnának, miközben a Blaha Lujza téri aluljáróban zavartalanul árulják a paprikát azok, akiket sem a negyvenezer rendőr, sem a 75 ezer őrző-védő nem tudott megakadályozni abban, hogy ellopják a földművestől a verítékes munkával ültetett és gondozott terményt. Ez is beleillik a világvárost építők lázálmaiba, noha a fillérekért árult zöldség vagy a négy elemet egy százasért kínáló aluljárói kereskedelem többek közt az Európai Unió versenyszabályait is sérti. Nemcsak az őrző-védők és a zugkereskedők hada árasztotta el a korábban biztonságosnak ítélt országot. Aki gépen száll fölébe Budapestnek, többek közt arra figyelhet föl, hogy a bazilikától nem messze még testesebb, szürke betonmonstrum emelkedik: egy banképület. Ilyesfajta látvány alapján fogalmazódott meg, hogy ma a pénz templomai épülnek föl a világban. A hétszáz éves múltú Gyöngyösön – ahol a legendás Fő teret nemrég tönkretették, és mint a helyiek megfogalmazták, „Kő teret” alakítottak ki a helyére, sok száz millió forint közpénzből – egy élelmiszerüzletből bankot varázsoltak, korábban egy presszót lényegítettek át pénzintézeti épületté.Annyi a pénz Magyarországon, hogy élelmiszer helyett is kínálják? – játszana el a gondolattal egy marslakó. Akkor miért áll örömlányok sora az útszéleken, miért gond megvásárolni a gyógyszert, miért nem kapnak magasabb jövedelmet a nővérek, miért késlekednek a rendőröknek, a tűzoltóknak járó szolgálati pénzek kifizetésével? Miért hirdetett Bokros-csomagot a baloldal, és miért dicsérgetik még ma is a VIP-hitelesek a 16 millió forinttal is végkielégíthetetlen bankkárokozót?... Mi, akik nem a Marsról érkeztünk, hanem itt éltük át az elmúlt évtizedet, nem csodálkozunk mindezen. Sőt kitaláljuk: azok követelnek több börtönnégyzetmétert, akiket az egy főre jutó elnéptelenedő falvak száma a legkevésbé sem érdekel.