Bűn a demokráciákban

„Az adatvédelem teljes mértékben a csalóknak kedvez” – jelenti ki az egyik zsebtelefon-hálózat vezetője. Honi állapotaink közt lehetővé válik, hogy bűnözők hajléktalanokkal vásároltassanak mobiltelefont, majd a készüléket „kikódolják” és értékesítsék. Az ilyen szerkezettel beszélők telefondíját azok kénytelenek megfizetni, akik törvényesen használják a mobilt, így rajtuk behajtható a mások által meg nem fizetett pénz. A csalást az teszi lehetővé, hogy adatvédelmi szempontok miatt idehaza – a nyugati gyakorlattal ellentétben – nincs olyan jellegű személyi szám, amellyel a fogyasztók azonosíthatók lennének, illetve a szolgáltatók nem cserélhetik ki egymás közt azok adatait, akik törvénysértően kárt okoztak valamelyik cégnek.A visszaélés lehetősége a demokrácia ára. Alaptörvény védi az állampolgárok olyan jellegű adatait, amilyenekkel akár maga az államszervezet, akár más állampolgár visszaélhetne. Alkotmányos intézményt testesít meg az adatvédelmi biztos, akinek kötelessége jelezni, ha a hatóság áthágja az adatvédelem korlátait. Ehhez Európában egyedülállóan nagy apparátust alakítottak ki hazánkban, s a jogvédők pazar gépkocsival közlekedhetnek a tények feltárásakor. A tetemes adófizetői pénzből a biztos megoldja, hogy a számtalan bizonytalanság közepette élő polgárok az adatvédelem szempontjából biztonságban legyenek.Igen ám, de a taglalt esetben ugyanaz az ember, akinek adatait védik, kénytelen megfizetni az ugyancsak adatvédelemben részesített bűnöző telefondíját is… Melyik biztonság előzze meg a másikat: az adatoké vagy a pénztárcáé? – vetődik fel a kérdés, még akkor is, ha az adófizetők forintjaiból gazdálkodó adatvédelmi biztosi apparátus az ilyen kételyeknek nem örül. Mégis, sok becsületes üzletember inkább adatainak kínos óvásáról mondana le, hogy pénztárcája nagyobb védelmet élvezhessen.A szervezett bűnözés szereti a demokráciát – immár közhelylyé vált e mondat, noha csak idén tavasszal jelent meg a Nemzetbiztonsági Hivatal évkönyvében. Sok törvénytisztelő azonban nem szereti, mert a pártállam utáni demokráciából csak annyit tapasztaltak meg: e jogbiztonságban éhen halni is joga van az állampolgárnak... Nem kevesen örömest lemondanának adataik állami védelméről, ha egzisztenciájukat óvná az ombudsman.A bűnözők jogainak „demokratikus” védelme néha nem kis veszélyekkel jár. Erről az NBH üzen a társadalomnak, írván: „A szervezett bűnözői csoportok magyarországi működésében olyan új irányok erősödése is várható, mint az ingatlanspekuláció, a műkincs-kereskedelem, a szervkereskedelem...” A kockázatok jelzik: azon korábbi kezdeményezés, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalt és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot is be kell vonni a külföldiek ingatlanvásárlásainak elbírálásába, majdhogynem kötelező hivatali lecke.Gyakran ismétlődik a médiumokban az a füllentés, mely szerint az Európai Unióban „teljesen liberalizált” az ingatlanpiac. A külső szemlélőben fölébredt a kérdés: kiknek áll érdekében e tévhitet terjeszteni. Kiknek jó, ha sokféle, kétes hátterű ember árasztja el a magyar fővárost… „Magyarországon elsősorban az orosz, ukrán és magyar összefonódású szervezett bűnözői csoportok tevékenysége értékelhető jelentősnek.”… És érzékelhető a gazdasági szférába és az államhatalmi szervezetekbe történő beépülés kísérlete is” – olvasni e tévhit kockázatairól. És ennél nagyobb is akad: hazánk területét a terrorszervezetek „esetleg felhasználják megbúvásra, bázisépítésre, infrastrukturális háttérbázisuk megteremtésére” – írja az NBH-évkönyv.