Cigánytelepekről nem indult ki járvány

A strasbourgi menekültek és vezetőjük utazásra, gyermekek meg nem valósult táboroztatására, eddig függőben lévő kegyeleti aktusra, valamint a körükbe tartozó családok szociális támogatására eddig csaknem tizenkétmillió forinthoz jutottak állami forrásokból. Hogy eme összegek milyen cél- és alakváltozáson mentek át, most ne firtassuk, az egészet pusztán azért érdemes említeni, mert e csekélységről nem szokás szót ejteni. Mint ahogyan arról sem, mi a véleményük minderről a nehéz helyzetükből kiutat kereső, napi megélhetési gondokkal küszködő magyar és cigány állampolgároknak. Feltevésem az, hogy ők csak tisztességes megélhetést, békességet szeretnének.A Felső-Tisza-vidék településeit járva, szociális munkásokkal és ottani lakosokkal beszélgetve nemrég úgy láttam: a gazdasági lehetőségek és az együttélés kérdései szorosan összefonódtak. Ellenséges indulatokat nem érzékeltem. Ehelyett a polgármesteri hivatalban azt mondták: ha nekünk, magyaroknak rosszul megy a sorunk, nekik sem tudunk munkát adni. Ha a tanyavilágot elzárják, mert megszüntetik a buszjáratot, sem ők, sem mi nem jutunk el orvoshoz. A baj, ha különböző mértékben is, mindenkit sújt. Nem kell egymást szeretnünk, de egymás mellett kell élnünk...Az adott környéken bizonyos tiltások és elvárások próbálják szabályozni a hétköznapokat. Mint a gazdák mondják, nem tűrik el, hogy jószágaikat, terményeiket megdézsmálják. Viszont az idénymunkákon túl igyekeznek más hasznos elfoglaltságról is gondoskodni a romák számára. A szociális ellátás nem fejeződik be a segély kiosztásával. A területi gondozónő, aki mindenkit ismer, fáradhatatlanul járja az eldugott tanyákat: kérdez, számonkéri a rendes ételt, mosakodást, takarítást. Alkalmanként ő közvetít a kétféle életmód és értékrend ütközésekor. Mert feszültség, vita itt is akad. De az országos állapotokhoz képest mindez mederben tartható, kezelhető – mondták.Azt pedig már én gondoltam tovább, hogy akár egy kis közösségről, akár egy országról van szó, ahhoz, hogy az erősebb segíteni tudjon a nálánál elesettebben, konkrét tapasztalatok, információk, adatok szükségesek. Ezért örültem annak a tanulmánynak, amely a magyarországi romák egészségi állapotát vizsgálja. Puporka Lajos és Zádori Zsolt munkája a legjobb időben jutott el a téma iránt érdeklődőkhöz. Elénk tárják azt az életviteli, gazdasági, mentális hátteret, amelyben a roma lakosság él. Már a munka kezdete sem volt könnyű. Az egyik nehézséget a pozitív szellemiségű kisebbségi és adatvédelmi törvény jelentette, hiszen a rendszerváltozás óta az egészségügyi intézményekben nem jelölik külön a cigányokra vonatkozó adatokat. Ugyanakkor – mint írják – éppen az előző tíz év változásai miatt erősödött a cigányság speciális helyzetének feltárására vonatkozó tudományos és társadalmi igény.Egy 1989-es tanulmány szerint (Váczi Márta, NEVI) a romák körében hasonló egészségügyi állapotok uralkodnak, mint a szociálisan hátrányos helyzetű magyar szegényeknél, ma mégis felmerül, hogy vannak olyan sajátosságok, amelyek csak az ő köreikre jellemzők. Az viszont egyértelmű, hogy egészségi állapotuk sokkal rosszabb, mint a nem cigány lakosságé. Ennek oka kifejezetten a szociális hátrányokban keresendő, és semmi esetre sem mondható genetikai vagy kulturális eredetűnek – állítja a kutatók többsége.Amikor népesedési kérdésekről van szó, a közbeszédben gyakran előkerülnek a riogatások és elmarasztalások a cigányság „szaporasága” miatt. Egy 1994-es népesedési előrejelzés szerint ha Magyarország lakossága húsz év múlva 9,6-9,7 millió lesz, a cigányság létszáma 700 ezer főt tesz majd ki. A Tárki vizsgálatakor (1996) minden nyolcadik megszületett gyerek cigány származású volt. Az is igaz, hogy életesélyeiket már a születés előtt beszűkíti az életvitel, a sokszor alulmúlhatatlan higiénés körülmények. Hendikepet jelent az anyáknak az átlagosnál gyengébb fizikai állapota, amit a gyerekkori hiányos táplálkozás okoz. A cigány családokban általában a nők is erős dohányosok. Ami a cigány újszülöttek életesélyeit illeti, várhatóan tíz évvel lesz rövidebb az életük, mint a velük egy időben világra jött nem cigány társaiké. Ugyanakkor vannak családok, amelyek a családtervezésre is gondolnak.Az otthon állapota, a tisztálkodás, az iskolázottság és a munka vagy annak hiánya kihatással van a betegségek megelőzésére, a gyógyulás mikéntjére még normális körülmények között is. A hazai cigányság életmódja nem egyforma. Van egy jobbmódú réteg is, ez a cigányság tíz-húsz százaléka lehet. A többséget viszont a máról holnapra élők alkotják. A betegségek és a munkanélküliség, illetve a szennyezett lakókörnyezet a betegségek korai kialakulásához vezet. Otthonaikban elképesztő a zsúfoltság, s ez a megfelelő vízellátás, a hiányos vagy nem létező csatornázás miatt önmagában a fertőzések táptalaját jelenti. Szólni kell a lakosság többségének aggályairól is, miszerint a járványok elterjedésében a cigányságnak jelentős szerepe lehet. Ugyanígy a prostitúció révén az AIDS terjesztésében is – vélik. Tény – írják a szerzők –, hogy e népcsoport a járványokkal és fertőzésekkel szemben igen kiszolgáltatott, ám leginkább egymást fertőzik, s az utóbbi években cigánytelepekről nem indult ki más lakossági csoportokat veszélyeztető járvány. Nem vigasztaló ugyanakkor, hogy a cigány gyerekek bizonyos fertőzéseket „észre sem vesznek”. Az AIDS-szel kapcsolatban az 1985-től regisztrált 700 HIV-fertőzöttből csak egy férfi volt cigány. A tudatlanság viszont a vírus terjedésének okaival, módjaival és következményeivel kapcsolatban elképesztően nagy a köreikben. A tudatlanság és a fizikai elesettség mellett beszélni kell a lélek bajairól, a szenvedélybetegségekről is. Az ismert magyar alkoholfogyasztási szokásokat is meghaladó mértékről van szó, amelyhez intenzív dohányzás társul. A drogfogyasztás is igen jelentős a fiatalok körében.Az állami intézmények iránti bizalmatlanság, a kiüresedett lelkiállapot, a céltalanság következménye a mai roma közösségek többségének anómiás (a társadalmi normákat áthágó) magatartása, ami szintén a fizikai és lelki önpusztításhoz vezet – vonják le a következtetést a szerzők. Bár e tanulmány a társadalom egy bizonyos rétegéről íródott, mindannyiunknak szól. Vajon tudunk-e kezdeni vele valamit?