Ki kap Kossuth-díjat?

Jezovics mindenféle listákat böngészett az utóbbi időkben. Nem „rendszeresen”, sem rendszeresen, hiszen maga az ország, ahol élt, sem volt rendszeres. Mármint nem voltak pontosak a listák, másrészt hiába ordítozták, üvöltözték 1989 óta: „megváltozott a rendszer” – nem változott meg. A régi hálózat működött tovább, nem az új rendszer.Listák viszont voltak. Magyarországon mindig voltak listák – mondhatnánk azt is, Magyarország a listák hazája volt. Nem is egyszerűen lakosoké, hogy ne mondjam, polgároké, hanem a listák hazája. Volt itt mindenféle lista, már az ősi korban is. Gondolom, Vereckén öreg Árpádék – pedig milyen fiatal volt még Árpád is, sőt maga a haza – átlovagoltak-bandukoltak, az első bal sátornál nem csak „kacagányt-bozogányt” árultak ügyesebb kereskedők és belhoni vitézek, hanem országot is, listákat is. Melyekre történetesen föl voltak róva – noha valószínűleg már írdogáltak is – a kivégzendők, lenyomandók – neopolgári szó – éppen úgy, mint a kitüntetendők. Fekete- és fehérlisták – feljelentők és buzgómócsingok nagy listái.Jezovics most is nézegette a titokzatos, nagy-fene listákat, mert eszébe jutott nagy termetű írótársa, Csurka István. Hol a Csurka? Az elveszejtendők vagy a kitüntetendők között? Hol a Csurka? Záporoznak a díjak...„Régi, dicső írónk, hol késel az éji homályban... Tizedek ültenek el, s te alattok mélyen enyésző képpel jársz egyedül...” – mondta Jezovics, hiszen lényegében az egész ország tudta, a művelt és félművelt, a rossz- és a jobb indulatú rész is, hogy Csurka rég megérdemelne valamilyen újkori díjat, különösen Kossuthot. Emlékezett arra is, hogy már a jóságos Kádár-korban is jócskán számba vették, de aztán – természetesen – Aczélék könnyed ujjal kipöckölték. Noha tudták, milyen tehetségű író. „Csak nem képzelik...?” – s hamar találtak maguknak kitüntetendőket – volt erre sok érdemes és beerőltetett egyed, de az „egy cigány – egy huszár” módszerbe ez a Csurka nem illett be. Sehova nem illett. S még a rendszerváltás hajnalán egy pillanatra fölmerült – tíz éve már, több is talán –, hogy a „lázadó”, rendszerváltó közéleti írókat kárpótolják hamar – gyakran a halottakat is kitüntették, Kodolányit, Jékelyt, Kálnokyt, Huszárikot, Latinovitsot is gyorsan, posztumusz, csak Sinkáról volt ízléstelen, de győztes vita az írószövetségben – Konrádot, Csoórit egy zöld, egy fekete alapon „jutalmazták” is, de Csurka kimaradt.Jezovics Szakáli barátjához fordult, az objektivitás egyik halk mesteréhez, miért marad el Csurka díja?– Te is tudod... – nyúzódott Szakáli. – Nem lehet...– De te is tudod, a legjobb, legsikeresebb drámaírók egyike, erőteljes, merész, a Deficit, a Ki lesz a bálanya?, a Házmestersirató, a Majális a legremekebb darabjaink, novellái az ötvenes évek óta robbanást hordoztak, s a tárcaírás olyan mestere, hogy rajtunk kívül nemigen lép a nyomába senki...– Akkor se. Nem lehet. Nincs rajta a listán. Vagy nagyon is rajta van.– Jó. Antall-lal összerúgta a patkót, nem kap. Hornnál szóba se jöhetett. De most...– Most se. Ne feszegesd. Két Csurka van. Az egyik az írói munkásságának a része, a másik a fekete bárány. A fekete bojtár. Meg III/III-as is volt.– Te is tudod, hogy drámakörben éltünk évtizedekig, hogy Csurka nem ártott soha, legfeljebb Kádáréknak...– S az nem elég? Emlékszel, magam „védtem meg”, mikor betiltották, a Vajda miniszterhelyettesnél keményen kiálltam érte...– A legjobb tollú írók egyike.– Kevés. Nincs rajta a listán. Te is tudod, a kitüntetések nagy része véletlenszerű is, kinél áll meg a rulettgolyó. Na, nála nem áll meg. Ne feszegessük.– Mindenféle lista van már. VIP-lista, irodalmi rapsicok listája, szellemi orvhalászok listája, az „értelmiség” árulóinak listája... Ő még a zugírók listájára sem tudja fölverekedni magát?– Hiába feszegeted. Csurka persona non grata. Nem comme il faut, nem szalonképes.– Nyílt, még azt is mondhatnánk, magyar...– Ajaj. Hogy kit elleneznek, az talán fontosabb még annál is, hogy kit támogatnak. Soroljam?– Ne.– Öregem. Nem akarok nagy szavakat használni. Emlékszel, mi hangzott el Aradon, a kivégzendők tárgyalása után mit ordított válaszul az osztrák tiszt? „Istennél a kegyelem!” Na. Ott keresd.