A fülöp-szigeteki túszválság során több ország is megpróbált közvetíteni a fogságban tartott külföldi turisták ügyében. Meglepetésre, miközben a nyugati államok nem tudtak jelentős eredményt elérni, Líbia igen. Az észak-afrikai ország sikeres akciójára senki sem számított, hiszen a tripoli vezetésnek alig maradtak nemzetközi kapcsolatai, mióta lekerült a demokratikus világ térképéről. Moamer el-Kadhafi ezredes, Líbia mindenható ura sajátos stílusa és arroganciája miatt nemkívánatos személy lett a nyugati világ számára. Az arab és tágabb értelemben az iszlám államok közösségében azonban sokan a muzulmán vallás védelmezőjének tartották.Az általános elszigetelődés egyik oka az volt, hogy a líbiai titkosszolgálat embereit vádolták a skóciai Lockerbie-re zuhant PanAm utasszálító repülőgép felrobbantásával, és a nemzetközi közvélemény Kadhafinak a nemzetközi terrorizmus egyik első számú támogatójának dicstelen szerepét osztotta ki. Líbia azonban nem törődött a külföldi véleményekkel, mivel tudta, ha kell, számíthat bizonyos országok vallási meggyőződésből vagy Nyugat-ellenességéből fa-kadó támogatásával.Líbiát, úgy tűnik, a nyugati világgal fenntartott hosszú ellenségeskedés elfárasztotta, szeretett volna kiszabadulni a számára kiszabott szűk „játéktérről”. Ennek volt egyik jele, hogy Kadhafi hajlandó volt együttműködni a PanAm-gép merénylőinek kiadatása, külföldön történő bíróság elé állításuk ügyében. A következő jelzés a nyugati világnak az volt, amikor a líbiai vezetés a Fülöp-szigeteken mozlim terroristák túszaiként raboskodó nyugatiak (többek között németek, amerikaiak, franciák) kiszabadításában közvetített. Ez a gesztus több szempontból is váratlan és furcsa volt. Váratlan volt, mert Líbia pénzzel és idővel nem takarékoskodva járt el korábban ellenségnek tekintett nyugati államokból származó személyek érdekében. A közvetítői mellett a gáláns vendéglátó szerepét is eljátszotta Líbia, hiszen az állami légitársaság repülőin először Tripoliba szállították az alku nyomán kiszabadult túszokat. A líbiai hatóságok tagadják, a nemzetközi sajtó mégis tényként kezeli, hogy a tripoli vezetés 25 millió dollárt fizetett ki váltságdíj fejében.Az állampolgáraikért aggódó nyugat-európai országok megköszönték Líbia tevékenységét az ügyben, Joschka Fischer német külügyminiszter személyesen is ellátogatott a líbiai fővárosba. Az Egyesült Államok viszont a váltságdíj kifizetését bizonyítékként értékelte Líbia nemzetközi terrorizmust támogató elkötelezettségére. Világszerte érvényes ugyanis az az elv, hogy nem szabad engedni a terroristák követelésének, ezért támadta igen keményen az Egyesült Államok Líbiát.Az utóbbi hónapok megnyilvánulásai azt sugallják, mintha Líbia nyitni szeretne a Nyugat felé. Az észak-afrikai országnak azonban még sok évre van szüksége, hogy azok közé az arab országok közé kerüljön, amelyek elfogadják a nyugati demokratikus értékrendet, és kiegyensúlyozott kapcsolatokat tart fenn a Nyugattal. Egy komoly akadálya marad azonban annak, hogy Líbia visszanyerje a nagyvilág teljes bizalmát. Ez pedig nem más, mint Moamer el-Kadhafi személye. Akármennyire is demokratizálódik az ország, Kadhafi személyét már nem lehet tisztára mosni a Nyugat előtt. Az olajjal viszonylag gazdagon ellátott Líbia nagy lehetőségeket rejt, de a nyugati világ valószínűleg Kadhafi nélkül akarja hasznosítani.
A magyar soros elnökség kiemelkedő eredményt ért el