Medvetánc

Két év alatt másodszor toppant be a magyar tőzsdére az orosz medve. Először, 1998 őszén, a moszkvai pénzügyi válság kavarta forgószél törte le a részvényárakat. Ekkor a miénkkel együtt a világ szinte minden börzéjét utolérte a krach. A múlt héten viszont megkülönböztetett figyelemben lehetett részünk: a hazai petrolkémiai ipar feletti irányítás megszerzésére tett kísérletet Misa mackó, s ezzel dermesztette meg a magyar tőkepiac szereplőit.A szibériai szél első fuvallata akkor érte el a befektetők szívét, amikor kiderült, hogy a BorsodChemben legnagyobb részvényessé vált és irányító pozícióhoz jutott az írországi bejegyzésű Milford Holding. A tőzsdék világában szokatlan módon az új tulajdonosról semmi biztosat nem lehetett tudni. Némelyek úgy vélték, hogy az off-shore vállalkozás a Gazprom érdekeltségébe tartozik, mások szerint a Gazprom néhány vezetőjének magánvagyonából létrehozott társaság. Miközben a talány megoldatlan maradt, addig a tőzsdei jelentésekben újabb kérdőjelek sorjáztak: a BorsodCheméi után a Mol-részvényeket is nagy mennyiségben vásárolták valakik. Az események akkor gyorsultak fel igazán, amikor a BorsodChem, a Mol és a TVK igazgatósága a részvényeinek tőzsdei felfüggesztését kérte. Ekkor bújt elő a medve a málnásból. Megdet Rahimkulov – aki egyébiránt az egyik magyarországi kereskedelmi bank elnök-vezérigazgatója – a Milford nevében nyilvánosan tiltakozott az ellen, hogy a BorsodChem a tulajdonában lévő TVK-részvénycsomagot vagy annak egy részét értékesítse a Molnak és más vevőknek. Ezután a közvélemény előtt is egyértelművé vált, ami addig csak a kulisszák mögött birkózók számára volt világos, hogy itt nem kevesebb mint a magyar vegyipar irányítása a tét. Mivel a marsallbotot egy bizonytalan tulajdonosi hátterű cég szándékozott magához ragadni – ismeretlen szándékoktól vezérelve –, számos újabb dilemmával találták szemben magukat a közelebbi és távolabbi érintettek.Aki a világ boldogabbik feléről, Kelet-Közép-Európa újkori történelmének ismerete nélkül szembesül a történésekkel, hamar napirendre térhetne a dolog fölött. Ha egy ország megnyitotta kapuit a nemzetközi tőke előtt, akkor számolnia kellett azzal, hogy ez olykor egy-egy cég vagy iparág külföldi kézbe kerülését vonja majd maga után. Aki azonban itt élt és él ma is, annak a Milford eddigi szereplése merőben más képzeteket keltett. Amíg az érintett magyar vállalkozások vezetői a tőkepiaci szabályoknak és szokásoknak megfelelő, piaci eszközökkel védték a rájuk bízott vállalkozás és annak részvényesei érdekeit, addig a másik fél nyilatkozatháborút indított, s olyan szankciókat helyezett kilátásba, amelyek a petrolkémiai iparon – és így a küzdelemben részt vevő magyar menedzserek hatáskörén – kívüliek. Nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz fél az élelmiszer- és gyógyszervásárlások leállításának kilátásba helyezésével politikai nyomást szándékozott gyakorolni ellenfeleire. A végeredmény azonban mégsem Rahimkulov – illetve megbízóinak – elképzelése szerint alakult. A Mol növelte a TVK-ban lévő részesedését, s a tiszaújvárosi társaság legnagyobb tulajdonosává vált. Megőrizve ezzel a magyar petrolkémiai gyártási lánc folyamatosságát.A tőzsde közönsége azonban továbbra sem maradt kérdések nélkül. A legnagyobb bizonytalanságot a jövő szempontjából az hordozza, hogy az orosz medve ezután is ragaszkodik a régi harcmodorhoz, s hajdanvolt, piacidegen eszközeit a fegyvertárában tartja, avagy képes visszatáncolni a vesztes csatából, s alkalmazkodik az errefelé még új, de a világ fejlettebb felén évszázados tőzsdei etiketthez.