Nyomták a sódert

Most olvasom az újságban, hogy egy wroclawi közszolgálati rádió két műsorvezetője, Marek Obszarny és Dariusz Litera megdöntötte a Guinness-rekordot, miután megszakítás nélkül kilencvenhárom órán és tíz percen át beszélt az éterben, megelőzve ezzel a korábban csúcstartó blackpooli csapatot, amely egyvégtében hatvanhét órán keresztül mondott mindenféléket.Nagy az Isten állatkertje.Komoly felnőtt, ivarérett emberek azon versengenek, ki tud többet beszélni egy nekifohászkodásra, ki az, aki napokon át egyvégtében duruzsolni képes a rádiómikrofonba, mintha múlna ezen valami – leszámítva, hogy kiszárad a torok és megnagyobbodik a garatmandula.Engem már maga a szóösszetétel – Guinness-rekord – kiver a járásomból. Valamely pihent elme arról tájékoztat, hogy megdöntötte a cölöpön ülés világcsúcsát (hét nap, hét éjjel ült a cölöpön a boldogtalan), holott ennek az egésznek az égvilágon semmi értelme nincs, hacsak az nem, hogy borzasztó aranyeret lehet kapni a végén. Egy másik rekorder amiatt örvendez, hogy kerek egy héten át étlen-szomjan kibírta egy vadméhkaptárban, miközben a csíkos-potrohos dolgozók dolgoztak, a királynő uralkodott, a herék pedig elvoltak maguktól.Tapasztalatok szerint az szeretne Guinness-rekorder lenni, aki sehol a világon máshol nem képes bravúrra, felmentették tornából, lemaradt a számtanórán, kibukott szolfézsról – ellenben répapucolásban világelső, érti az ebihalak nyelvét, ha meg békaügetésben kell végigballagni a Felvonulási téren, ott is megállja a helyét.Mindezek ellenére Marek Obszarny és Dariusz Litera teljesítményét csak üdvözölni lehet, mert a mai nehéz időkben azé a babér, aki tovább bírja szuflával, túl tudja beszélni a másikat, függetlenül attól, van-e a mondókának eleje meg vége, a velejéről már nem is beszélve.