Önálló vagyonkezelő teremthet tiszta helyzetet

Magyarországon a korábban állami kézben lévő majdnem kétezer vállalat közül a tavalyi év végére alig 205 maradt állami tulajdonban. Ezenkívül a minisztériumok 215 társaságban gyakorolnak közvetlenül tulajdonjogot. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nél lévő 205 társaság közül 98 a tartós állami tulajdonba sorolt cég. William Witherell, az OECD pénzügyi, költségvetési és vállalati ügyek igazgatója lapunknak elmondta: most már nem a privatizációra, mint inkább a vagyonkezelésre kell összpontosítania a magyar államnak. Az OECD tisztségviselője az ÁPV Rt. által Budapesten szervezett, kétnapos tanácskozáson vett részt.– Miért Budapestet választották a plenáris ülés helyszínéül?– Mindenekelőtt azért, mert az ÁPV Rt.-vel évek óta együtt dolgozunk, továbbá a magyarországi privatizációból sokat tanulhatnak azok az országok, amelyek még a folyamat előtt állnak. Az OECD-n belül működő tanácsadó csoport, az AGP munkájának éppen az a lényege, hogy egyfajta tapasztalatcserére adjon lehetőséget azon országok számára, amelyek nem tagjai az OECD-nek, és még a privatizáció elején járnak.– Ön szerint hol van a privatizáció határa, és hol kezdődik a vagyonkezelés?– Ezt minden országnak magának kell eldöntenie, hiszen minden országnak megvan a saját elképzelése arról, melyek azok a gazdasági szektorok, amelyeket mindenképp tartós állami tulajdonban akarnak tartani. A lényeg az, hogy azokat a társaságokat, amelyek tartós állami tulajdonban maradnak, hatékonyan működtessék. Azokban az országokban persze, ahol a gazdaság 80–85 százaléka állami tulajdonban van, mint ahogyan 10 évvel ezelőtt Magyarországon is volt, majdnem lehetetlen hatékonyan kezelni az állami vagyont, illetve az abba tartozó igen vegyes portfóliót. Azonban a vagyonkezelőnek elég időt kell fordítania arra, hogy rentábilisan tudja működtetni és irányítani ezeket a társaságokat. Minél kisebb az állami tulajdon, a közvélemény annál jobban tudja nyomon követni, hogy az állam hogyan kezeli azt.– Létezik-e egyféle egységes modell az állami vagyonkezelés intézményes kereteire, vagy a kormányoknak maguknak kell intézményeiket a helyi sajátosságok szerint kialakítaniuk?– Az OECD szerint nem ajánlatos különböző minisztériumok gondjaira bízni a privatizáció után még megmaradt tartós állami vagyon kezelését, sokkal szerencsésebb, ha egy független, önálló vagyonkezelő szervezet gondozza az állam vállalkozói vagyonát. Fontos az is, hogy a minisztériumok szabályozói és ne irányító tulajdonosai legyenek ennek a szektornak.– Véleménye szerint megfelel-e ennek a követelménynek a jelenlegi ÁPV Rt., vagy haladéktalanul újjá kell szervezni a magyar vagyonkezelő szervezetet?– Az OECD – a többéves munkakapcsolat alapján – úgy véli, hogy az ÁPV Rt. jó irányba halad. Az ÁPV Rt. későbbi tevékenysége során azonban a hangsúlyt – még az eddiginél is jobban – a vagyonkezelésre kell helyezni. Tudomásom szerint jelenleg törvénymódosítást kezdeményeznek e tekintetben Magyarországon. Az a szaktudás, amivel eddig Magyarországon találkoztam, annak alapján azt mondhatom, hogy nagyon felkészültek a területen tevékenykedő szakemberek.– Mi mondható el a már működő országok vagyonkezelői szerepéről, megtestesítenek-e stratégiai bázisokat az adott ország gazdaságában?– Mindig az a kérdés, hogy milyen elemekből áll az adott ország vagyonkezelőjének portfóliója. Magyarországon a mezőgazdaság még mindig állami kézben van, a világ legtöbb országában pedig magánkézben. A trend jelenleg az, hogy a telekommunikáció és az energetika privatizációja folyik a leglendületesebben. Nemzetközi példák azt mutatják, hogy a vagyonkezelő szervezeteknek nincs sok társaságuk, hanem leginkább nagy állami, szolgáltató szervek vannak tartós állami tulajdonban. Az államnak azt mindenképpen biztosítania kell, hogy a vagyonkezelőnél lévő társaságok teljesen átláthatók legyenek, úgy a működés, mint a pénzügyi tevékenység terén. Ha például ezek a társaságok kapnak állami támogatást, akkor a közvéleménynek is be kell számolni arról, hogy mit és miért tett a vagyonkezelő.– Milyen arányokat tart Magyarországon működőképesnek, a köz- és a magánszférát illetően?– Ha az OECD gyakorlatát nézzük, akkor a Magyarországon kialakult 10–15 százalékos állami tulajdonhányad optimális ahhoz, hogy a polgárok átláthassák e vagyoni szerkezetet, és elismerően vagy kritikusan lépjenek fel az állammal szemben, ha a vagyonnal jól, illetve rosszul gazdálkodik.– A környező országokban még nem zárult le a privatizáció, nem értékesítették azokat a nagyvállalatokat, amelyeket stratégiai bázisoknak tekinthetünk – mint olaj- és energiaipari cégek –, mit javasol számukra, a privatizáció során adják-e ezeket külföldi tulajdonba?– Példaértékű a magyar privatizáció mindazon környező országok számára, ahol e területen még meglehetős lemaradás tapasztalható. Az a nyitottság, amit a külföldi befektetőkkel szemben tanúsítottak, mindenképpen pozitív hatással volt a magyar gazdaságra, hiszen nagyon sok értékes partnerre tettek szert, amire – többek között a gazdaság rendbetétele miatt – nagy szüksége volt Magyarországnak.– Az OECD tapasztalata szerint érkeztek-e illegális pénzek régiónk gazdaságába a privatizációs eljárások során?– A pénzmosás jelensége komolyan foglalkoztatja az OECD-t. Amit megállapíthatunk, az az, hogy az egyes kormányoknak kell tisztában lenniük, hogy kivel, milyen társasággal ülnek tárgyalóasztalhoz az állami vagyon értékesítésekor.– Becslésük szerint Közép- és Kelet-Európában mekkora tömegű fekete pénz áramolhatott be a magánosítás tíz éve alatt?– Nincs tudomásunk erről, őszintén szólva még nem tapasztaltuk, hogy illegális tőke érkezett volna a térség valamelyik országába a privatizáció alatt. Nagyon lényeges szempont, hogy a tőkepiacok liberalizálásával egy időben a tőkeáramoltatás szabályozását és ellenőrzését is megvalósítsák a kormányok.– A rendszerváltozás után Magyarország e tekintetben különösen fertőzött térség lehetett, hiszen a gazdaság liberalizációjával szinte egy időben tört ki a délszláv háború, kezdődött el egy meglehetősen kétes hírű tőkeexport Oroszországból és Ukrajnából, de egyes feltételezések szerint nem kizárt az sem, hogy még Romániából is tekintélyes mennyiségű illegális pénz érkezett Magyarországra.– Az illegális tőke természete az OECD minden egyes tagját igen komolyan foglalkoztatja, de mondom, sem szám-, sem arányadatokat nem ismerek arra vonatkozóan, hogy a térség mennyire kitett, vagy mennyire volt kitett a feketegazdaságból származó illegális pénzek „támadásának”. Az OECD-ben most készül egy ajánlás a kereskedelmi bankok számára, hogy miként, milyen módszerekkel lehet hatékonyan vizsgálni és felderíteni a kétes pénzek eredetét, és kiszűrni a feketegazdaságból származó jövedelmeket.– Az utóbbi hetekben került az OECD asztalára a Magyarországról szóló országjelentés. Minősítené?– Az OECD erősnek tartja a magyar gazdaságot. Két alapvető makrogazdasági tanácsot fogalmaztunk meg: az infláció leszorítását, illetve erősebb fiskális szigort javasoltunk.– Ami a fiskális szigort illeti, az OECD történetében minden egyes tagállamnak ugyanezt javasolhatták, a kormányzati ciklusok vége táján talán nyomatékosabban is, mint ahogy általában teszik.– Ez való igaz. Az Egyesült Államok esetében pedig most még ennél is „igazabb”...