Széchenyi a tudás gyarapításáról

A fejlett országokban egyre erősödik a tudásalapú gazdaság, a tanulás folyamatának jelenléte. A kezek kiszorulnak a termelésből, az agy, a lélek, a szellem válik a legfontosabb termelő tényezővé. Széchenyi István is – akinek ma ünnepeljük 209. születésnapját – több írásában sokoldalúan bizonyította az ész „csiszolásának” fontosságát. „Nem a munka, hanem a jól elrendelt munka, szóval az ész a nemzeti gazdaság talpköve”, fogalmaz a Hitel című munkájában. A legnagyobb magyar ezért a tudomány fejlődését igen fontosnak tartotta, sokat fáradozott a Magyar Tudományos Akadémia megalakításáért.„A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem a termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja” – írja a Hitelben. A felhalmozott és jól alkalmazott ismeretek mellett azonban hangsúlyozta az odaadó, lelkes munkát is. „Nem búzaföldeink termősége, s telkeink zsíros léte, nem mérséklett éghajlatunk... alkotják azon kincset, mely felemelkedésünk alapjául szolgálhatna. Minden elsőbbséget az emberben lévő mennyei tűz hozzájárulása nélkül csak kopár parlagok” – írja a Hunnia című művében.A tudásra épített mennyei tűz hozzájárul az ország gyarapodásához, a tőke felhalmozódásához. Azonban a legnagyobb magyar kifejtette azt is, hogy ezt ésszerűen kell felhasználni. Naplójában megállapítja, hogy „a pénz, ha jól használják és jól fektetik be, mily csodákat mívelhet a világon.”Széchenyi több írásában, így a Naplójában is rávilágít arra, hogy a tőke ésszerű gyarapítása sok ismeretet igényel. Naplójában 1821-ben megállapítja: „Azt tartják, a pénz teszi az angolt. Nos vedd el a pénzt az angoltól – hagyd meg az eszét. – Add oda a pénzt a magyarnak, de hagyd meg oly butának – és mind marad a régiben. A pénz látható instrumentuma a fejlődésnek... mélyebben és láthatatlanul az ész működik.”A legnagyobb magyar jól látta, hogy az ember képességeinek fejlesztése csak munkamegosztással valósítható meg. Hitel című könyvében kifejti, hogy „A munkafelosztás emeli az emberi fő tehetségit lehető legmagasabb tökéletességre”. Sok helyen, így 1830-ban Naplójában is megfogalmazza az egyén felelősségtudatát, amely szükséges az ország gyarapodásához. „Csak ott mennek a dolgok, jól, ahol a szabó, szappanfőző, cukrász és mindenki más is meg van győződve róla, hogy az ő iparán, az ő üzletén fordul meg az állam sorsa.”Világosan látta, hogy a gazdaság gyarapodásának motorja a tudásra épített tisztességes verseny. Erről Stádium című könyvében így ír: „Minden, ami egyeseknek kedvez, s a konkurenciát kizárja, a közönségnek káros.”A rendszerváltozás óta – különösen 1995-ben – megtapasztalhattuk a legnagyobb magyar azon megállapításának igazát, amelyet a Lovakrul című könyvében megfogalmaz: „Minden átváltozás csak valamelyes idő leforgatása után lehet hasznos. Minden krízis akármily élesztő legyen is következése eleinten egy kis elcsüggedést okoz. A magas hegyre ritkán lehet felmenni anélkül, hogy ne kellessen némelykor völgynek is ereszkedni”.Tudásunk gyarapításával érjük el azt, hogy minél hamarabb feljussunk a csúcsra.