Nemcsak a természetet nem lehet büntetlenül átalakítani, a szervezet megterhelésének is ára lehet. A bajnokok kapkodva lélegeznek, miközben az olimpiai csúcsok még mindig emelkednek a grafikonon. Ki tud egy másodperccel tovább a víz alatt maradni? A vértelenné lappadt tüdőből még egy szuszt kipréselni? A végső fájdalomhatárig feszített izmokon még egyet csavarni? (Női kézilabdában a testet veszélyeztető alattomosságig is eljutni?) Mikor törik szét a porcelán, pattan el a húr, szakad meg a szív? Az ember a vérre menő, csontig maró, lélegzettelen küzdelemben saját diadalának az áldozata? Egy ezredmásodpercért mindenemet, egészségemet, épségemet? Megéri? Nem éri meg? Meddig éri meg? Hol a határ?A teremtés minőségével elégedetlen ember ilyet nem kérdez. Szurkol.
TCK
Blokkolják a telefonokat az ukrán toborzók + videó
