A gép mítosza

”De mielőtt túlságosan nagyra lennénk technikai fejlettségünkkel, jusson eszünkbe, hogy egyetlen termonukleáris fegyver ma tízmillió embert tud könnyűszerrel elpusztítani, és azok, akik e fegyverek gondját viselik, már-már eddig is bebizonyították, hogy semmivel sem védettebbek a gyakorlati tévedésekkel, emberileg elfogult ítéletekkel, beteges képzetekkel és a pszichikai összeomlással szemben, mint a bronzkorszak királyai” – állítja Lewis Mumford A civilizáció terhe című tanulmányában.Az 1895 és 1990 között élt amerikai szerző a XX. század egyik legjelentősebb polihisztora: filozófus, író, építészeti kritikus, várostervező, igazi modern humanista. Legfőbb érdeklődési területe az emberi kultúra, a civilizáció és a technika, valamint ezek egymásra hatásának története. Élete során számos hivatalos elismerésben részesült. A város a történelemben című kötetéért 1962-ben megkapta az amerikai Nemzeti Könyv Díjat, Nagy-Britanniában megvalósított városépítő munkájáért 1975-ben magas uralkodói kitüntetésben részesült, 1976-ban pedig neki ítélték a Prix Mondial Díjat.A gép mítosza című könyv öt különböző tanulmánykötetből ad válogatást. A magyar kiadás szerkesztője, Kodolányi Gyula arra törekedett, hogy Mumford írásaiból nagyjából összeálljon az emberi kultúra története. Az óriásgép tervezete című írás az ősi kultúrák istenkirályainak társadalomszervező hatalmát elemzi, A civilizáció terhe a fejlődés elkerülhetetlen velejárójának tekinthető háborúk, hatalmi harcok és birodalmi ábrándok bemutatása, A találmányok és a mesterségek a találmányok születésének misztériumát és a technikai fejlődés fontos lépcsőfokait tárja fel, Az axiális ember az egyetemes vallások kialakulásáról és fejlődési tendenciáiról értekezik. Igen érdekes A politechnikai hagyomány című írás, amely a korábban igencsak elmaradottnak vélt középkor technikai újításairól és a fejlődés eredményeként kialakult monotechnikai kultúráról szól. „A középkori technika nagy fegyverténye az, hogy képes volt elősegíteni és magába szívni számos fontos változást anélkül, hogy a korábbi kultúrákból származó találmányok és szakmai fogások hatalmas továbbvihető eredményeit elvesztegette volna” – írja a szerző az egységesített technika modern módszerének éles kritikájaként. A Bacon: A tudomány mint technológia című tanulány Francis Bacon angol filozófus munkásságának rövid elemzésén keresztül hívja fel a figyelmet elfogadott gondolkodási alaptételeink és sémáink újragondolásának szükségességére; a Szabványosítás, sokszorosítás és választás című írás pedig arról szól, hogyan vált a művészet az ipari méretű szabványosítás katalizátorává. A kötetet záró Az új Organon című tanulmányban Mumford az ipari-katonai óriásgép fejlődését a jövőbe vetíti: „Csak egy dologban bízhatunk. Ha az emberiség el fogja kerülni beprogramozott önpusztítását, az Isten, aki megment bennünket, nem a gépből fog alászállni: megint csak az emberi lélekből fog kiemelkedni.”Így röviden összefoglalva a kötet tartalma talán ijesztően száraznak tűnhet, ám valójában – a szerző szellemes bölcsességének és hatalmas tárgyi tudásának, illetve a fordítók (Csillag Veronika, Lukin Gábor) nagyszerű munkájának köszönhetően – élvezetes és elgondolkodtató olvasmány, amely napjainkra sem veszített időszerűségéből. (Lewis Mumford: A gép mítosza. Európa Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 1100 forint)