A lét háza

Sokaknak beletörött már a foguk a helyesírás és a nyelv szabályozásába. Németországban sem volt ez másképp: a tudományos ráció őshazájában is érvényes az ugyancsak német fölismerés, amely szerint „a nyelv a lét háza” (Heidegger). Az abszolút szabadság ideájának egyetlen „értelemmel fogható” érzetét éppen a nyelvi szabadság adhatja, amely kihat a társadalmi folyamatokra, és híven tükrözi azokat. Ne feledjük, a diktatúrák is mindig a nyelv erőszakos szabályozásával indítanak. Az Anyanyelvápolók Szövetsége (ASZ) még a nyár folyamán fordult felhívással a nemzethez, hogy a szakmai nyelv érthető, világos, ám mindenekelőtt magyar kifejezésmódjáért emelje föl a szavát. Időközben három társadalmi szervezet (ASZ, Tudományos Ismeretterjesztők Társasága, Társadalmi Egyesülések Szövetsége) egy lehetséges, akár beterjesztésre is alkalmas törvényjavaslaton dolgozik, amely a parlament elé kerülve amolyan új nyelvtörvényként mutathat utat a kortárs nyelvhasználat bozótosában. Az alapmotívum dicséretes: a magyar lakosság több mint nyolcvan százaléka csak magyarul tud, így a személyiségi jogok védelme érdekében az idegen nyelvű feliratok mellett mindig szerepeljen magyar megfelelő. Ugyancsak szabályozásra szorulna a reklámnyelv, hogy az emfatikus (figyelemfelhívó) írásmódból adódó félreértések ne őrjítsék meg a pedagógust, aki hiába javítja ki a „plusssz”-t, vagy az „élelmixer” boltot, a tanulók a markukba nevetnek, hiszen tévében vagy utcai feliraton látták az írott alakot. Az idegen és a magyar alak együttes kötelező jelenlétével tehát egyszerre tennénk eleget a globalizáció követelményeinek, de saját nyelvünket is védjük. Ha pedig a reklámnyelvet is szabályoznánk, úgy létrehozhatnánk azokat a játékszabályokat, amelyek mentén „lejátszható” a vevőkért folyó nyelvi meccs.Az ASZ felhívása arról is szól, hogy az elmúlt évtized sodró lendületű átalakulásai közben nem fordítottunk kellő figyelmet anyanyelvünk óvására és fejlesztésére. A kérdés annyira összetett, hogy a problémakör érzékeltetése érdekében csak néhány példa említessék. A nyelv Magyarországon ma elsősorban azé, aki fizeti. A reklámbrosúrák, plakátok megrendelői pedig a piac törvényei szerint hadakoznak: az intelligencia, a siker nem az útról, de az eredményről ismerszik meg (Kaszparov). A multinacionális cégek, meglehet, szívesen vennék át a magyar szakkifejezéseket, de azok sokszor nem léteznek, mert az adott szakterületnek nincs hazai kutatóbázisa, amely létrehozza saját „magyar nyelvét”. Azt se feledjük, hogy a személyes siker záloga kétségtelenül a soknyelvűség, a külföldi arculat, cégfilozófia, üzleti séma átvétele, aminek érzékeltetése cégen belül angol és magyar szavak elegyítésével érhető el.Vannak európai nemzetek, amelyek nemcsak képesek, de meg is akarják őrizni nyelvük önálló, sajátos házát. Náluk a globalizáció kedvéért még a kétnyelvűség sem kerül szóba. Franciaországban például pályázatok ezreit írják ki az angolszász szavak átültetésésre, Szlovákiában szláv végződésekkel „édesgetik” magukhoz az idegen kifejezéseket. Tudják, a nyelv a lét háza, s ők laknak benne.