A lét háza

A helyesírás és a nyelv szabályozásába sokaknak beletörött már a foga. Németországban sem volt ez másképp: a tudományos ráció őshazájában is érvényes az ugyancsak német fölismerés, miszerint „a nyelv a lét háza” (Heidegger). Az abszolút szabadság ideájának egyetlen „értelemmel fogható” érzetét éppen a nyelvi szabadság adhatja, amely kihat a társadalmi folyamatokra, és híven tükrözi azokat. Ne feledjük, a diktatúrák is mindig a nyelv erőszakos szabályozásával kezdik.Magyarországon az Anyanyelvápolók Szövetsége még a nyáron felhívással fordult a nemzethez, hogy fölemelje szavát a szakmai nyelv érthető, világos, de mindenekelőtt magyar kifejezésmódjáért. Időközben három társadalmi szervezet (Anyanyelvápolók Szövetsége, Tudományos Ismeretterjesztők Társasága, Társadalmi Egyesülések Szövetsége) egy lehetséges, akár beterjesztésre is alkalmas törvényjavaslaton dolgozik, amely a parlament elé kerülve amolyan új nyelvtörvényként mutathat utat a kortárs nyelvhasználat bozótosában. Az alapmotívum dicséretes: a magyar lakosság több mint nyolcvan százaléka csak magyarul tud, így a személyiségjogok védelme érdekében az idegen nyelvű feliratok mellett mindig szerepeljen magyar megfelelő. Ugyancsak szabályozásra szorulna a reklámnyelv, hogy a figyelemfelhívó írásmódból adódó félreértések ne őrjítsék meg a pedagógust, aki hiába javítja ki a „plusssz”-t vagy az „élelmixerboltot”, a tanulók a markukba nevetnek. Az idegen és a magyar alak együttes kötelező jelenlétével tehát egyszerre tennénk eleget a globalizáció elvárásának, és védenénk saját nyelvünket. Ha pedig a reklámnyelvet is szabályoznánk, úgy létrehozhatnánk azokat a játékszabályokat, amelyek mentén „lejátszható” a vevőkért folyó nyelvi meccs.Az Anyanyelvápolók Szövetségének felhívása arról is szól, hogy az előző évtized sodró lendületű átalakulásai közben nem fordítottunk kellő figyelmet anyanyelvünk óvására és fejlesztésére. A kérdés annyira összetett, hogy a problémakör érzékeltetése érdekében csak néhány példa említtessék. A nyelv Magyarországon ma elsősorban azé, aki fizeti. A reklámbrosúrák, plakátok megrendelői pedig a piac törvényei szerint hadakoznak: az intelligencia, a siker nem az útról, hanem az eredményről ismerszik meg (Kaszparov). Azt se feledjük, hogy a személyes siker záloga kétségtelenül a soknyelvűség, a külföldi arculat, cégfilozófia, üzleti séma átvétele, aminek érzékeltetése cégen belül angol és magyar szavak elegyítésével érhető el.Vannak európai nemzetek, amelyek nemcsak képesek, hanem meg is akarják őrizni nyelvük önnálló, sajátos házát. Náluk a globalizáció kedvéért még a feliratok kétnyelvűsége sem kerül szóba. Franciaországban például pályázatok ezreit írják ki az angolszász szavak átültetésére, Szlovákiában szláv végződésekkel „édesgetik” magukhoz az idegen kifejezéseket. Tudják, a nyelv a lét háza, s ők laknak benne.