A saját nemi szervére panaszkodott Robbie Williams Budapesten

Őszinte vallomással élt az énekes az MVM Dome-ban. A britpop sztárja, Robbie Williams teltházas koncertet adott a fővárosban és ezúttal sem volt szégyenlős.

Robbie Williams Fotó: Csudai Sándor

Volt egy egyszemélyes Mandela-effektusom, az elmúlt húsz évben meg voltam róla győződve, hogy Robbie Williams Come Undone című számához készült klip hatására volt gimiben egy ideig tarajos hajam, de a koncert előtt megnéztem a videót és megdöbbenve láttam, hogy csak simán kócos a sérója. Így valószínűleg valamelyik punk banda lehetett a ludas, mindenesetre akkoriban a jóval vadabb előadók mellett simán megfért az életemben a britpop sztárja, mert mindig egy önazonos, vagány figurának tűnt, akit csak egy vaskosabb gitárhangzás választ el attól, hogy tökéletesen illeszkedjen az általam preferált műfajokba.

Lassan 30 éve a legszerethetőbb popsztár Robbie Williams (Fotó: Csudai Sándor)

A rajongásom aztán elcsitult, miként az sok művésszel megesik, Robbie Williams is akkor írta a legjobb dalait, amikor még komoly függőségekkel küzdött, amióta tiszta, többnyire semmitmondó popzenében utazott, de lehet, eljött a váltás ideje, főleg mert szerintem ő sem olyan előadókat hallgat otthon, mint amelyekhez igazodik a hangzása, és négy érvem is van, hogy ezt alátámasszam.

Egyrészt elhívta előzenekarnak a The Lottery Winnerst, ami egy indie rock banda, turnéztak, sőt közös számot is írtak Frank Turnerrel, aki mégiscsak a kortárs punk brit ikonja, és az ő pecsétje hitelesít számomra mindenkit általában. Ezúttal azonban félig a kivételt erősítő szabályról van szó, mert bár az önálló számaik prímák, azért amikor a YMCA-feldolgozást elővették, akkor menekültem volna, amerre csak a szemem ellát, viszont itt vált nyilvánvalóvá, hogy a kezdeti sztereotípiáim nem alaptalanok. Noha Robbie Williams megérdemelné, hogy a kortárs fiatalok is rajongjanak érte, jelenleg azoknak a családos embereknek a kedvence, akik a kulturális kirándulásban leültek egy fa tövébe 1999-ben, és azt mondták, hogy ők most nem menetelnének tovább, hazafele térjenek majd vissza a barátaik és együtt mennek visszafele, de a kilátó már nem érdekli őket. Azaz nem egy gyakran koncertre járó közeg gyűlt össze, amikor a banda azzal a sokszor elhangzó kéréssel élt, hogy mindenki guggoljon le, aztán egyszerre ugorjon fel, a többség csak nézett, mint borjú az új kapura, és nem reagált semmit.

Menekültem is volna a pulthoz, de az MVM Dome sem bírta a terhelést, noha lehetett tudni már régen, hogy teltházas a koncert, mégsem készültek elégséges személyzettel, és amikor Robbie Williams arról beszélt, hogy milyen függőségekkel küzdött korábban, úgy éreztem, hogy önkéntelenül én is rehabra kerültem, olyan nehéz volt sörhöz jutni.

Robbie Williams egy vérbeli rocker

De folytassuk az átalakulását! Harmadrészt itt van az új száma, a Rocket, ami hangzásvilágát tekintve simán összekeverhető lenne egy új Green Day-dallal, és ha ez lesz az új iránya, kilóra meg vagyok véve. Negyedrészt, és ez talán a legfontosabb, a koncert több pontján, ha egy-egy refrén erejéig is, de belekóstolt néhány olyan klasszikusba, mint a The White Stripestől a Seven Nation Army, a Blurtől a Song 2, Bon Jovitől a Livin’ on a Prayer vagy Ozzy Osbourne emléke miatt a Paranoidba.

Ozzy Osbourne-ről sem feledkezett meg (Fotó: Csudai Sándor)

Ugyanakkor, ahogyan a koncert elején leszögezte, ő elsősorban az élvonalbeli szórakoztatóikon szeretne lenni, és ennek fényében nem egy rocksztár imázsára gyúr, hanem a dalok között stand up előadásokkal próbált mosolyt csalni a közönség arcára. Nála ez egyébként is élet-halál kérdés, mint az a turné apropójául szolgáló Better Man című életrajzi filmből is kiderül. És miként mindig, most is azokat a poénokat erőltette, amelyek miatt a legszerethetőbb popsztár a világon. Ellentétben számos önfényezésre törekvő kollégájával, Robbie Williams nem fél a korábbi depressziójáról beszélni, hát még az önértékelési zavaraitól. A show egy pontján megjelent a mesterséges intelligenciával kreált fiatalkori mása, akinek beszámolt arról, mire vitte az életében és milyen szép családja van, mire a gúnyolódó kölyök megkérdezte mások mellett azt, hogy ezek szerint a jövőben engedélyezték a melegházasságot és milyen érzés átlagos péniszmérettel élni. Utóbbi témát később is feszegette, amikor arról beszélt, hogy drogok hatására olykor nem is volt teljesen funkcióképes, de pont ezen önironikus megjegyzések teszik imádhatóvá.