A német egység ünnepe Drezdában

A német egyesítés megnyitotta az utat Európa egyesítése előtt is. Az Európai Unió bővítése hatalmas feladat, s ezt a célt az érezhető nehézségek ellenére sem szabad szem elől téveszteni. Erre hívták fel a figyelmet tegnap a német újraegyesítés 10. évfordulóján a drezdai ünnepség szónokai.E lőször ünnepelte az egyesítés évfordulóját az új tartományok egyikében Németország. A szász fővárosra elsősorban két ok miatt esett a választás. Drezda a második világháborúban talán a legtöbbet szenvedett a német városok közül, akkor lerombolt híres temploma, a Frauen Kirche 1994-ben megkezdődött újjáépítésével az egyesítés gyakorlati megtestülésének szimbolumává vált. A másik ok, hogy ez a tartomány tudja felmutatni a legnagyobb sikert a két országrész közötti különbségek eltüntetésében.Drezdában már hétfőn megkezdődött az évforduló ünneplése, s a helyiek százezer látogatót vártak a programokban bővelkedő eseményre, amelynek csúcspontját természetesen a keddi megemlékezés jelentette. A programot ökumenikus istentisztelet nyitotta meg a Kreuzkirchenben, majd a díszvendégek elvonultak a szász bányászok és vadászok díszegyenruhás sorfala előtt. A Semper-operben Kurt Biedenkopf szász miniszterelnök Lothar de Maiziere, az NDK utolsó miniszterelnöke, Johannes Rau szövetségi elnök és Jack Chirac mondott beszédet. A díszvendégek sorában a cseh, a lengyel, a svéd miniszterelnök, a finn államfő, az amerikai külügyminiszter mellett ott volt Orbán Viktor miniszterelnök is.A német egység ünnepére nem hívták meg a bécsi kormány képviselőit. Benita Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a berlini vezetés mára megfeledkezett arról, hogy Ausztria milyen fontos szerepet játszott a német egység megteremtésében. Az osztrákok mellőzését sokan azzal magyarázzák, hogy Jörg Haider karintiai tartományfőnök, volt szabadságpárti vezető nyilatkozataiban gyakran sértegette a német kancellárt.Jacques Chirac az Európai Unió soros elnökeként a drezdai ünnepségen a hely szellemére utalva kiemelte az unió eltökéltségét a keleti bővítés mellett. Néhány kilométerre a lengyel és a cseh határtól, szavaival nyugtatni próbálta a tagjelölteket és az Európa jövőjéért aggódókat. A bővítés nem áll meg – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy együtt fogjuk erősíteni és jobbá tenni Európát. Chirac kijelentette, hogy a bővítés folyamata nem gyengül, de az uniónak azonban cselekvőképesnek kell lennie az új tagok fogadásakor. Ennek érdekében dolgoznak a tagországok az EU belső reformjain. Két hónappal a nizzai kormányközi értekezlet előtt mindenkit felszólított arra, hogy Európának jó szerződésre van szüksége, s ennek érdekében a tagállamoknak együtt kell működniük. A jelöltekhez szólva megerősítette a Helsinkiben hozott elhatározást, amely szerint az Európai Unió 2003. január 1-jére kész lesz az új tagok fogadására.Hasonló szellemben tért ki a bővítésre Kurt Biedenkopf is. A kereszténydemokrata politikus kijelentette, hogy Németország az egyesítéssel feladatát teljesítette, ám reményét fejezte ki, hogy a háborúkkal kezdődött évszázad Európa egyesítésével végződik. Ebben az Európában Németország már megtalálta a helyét – mondta. Ám a német és lengyel határ közelségére utalva aláhúzta, hogy Európa határai itt nem érnek véget.A Németország két része közötti kölcsönös kiegyenlítődés helyzete állt beszéde középpontjában. De Maizi-ere kiemelte, és hatalmas civilizációs sikernek s próbának tekintette, hogy tíz emberből ma már csak egy végzi ugyanazt a munkát a volt NDK területén, mint tíz évvel ezelőtt. Az egyesítés a gyakorlatban azonban még nem fejeződött be – húzta alá. A felmérések szerint az életszínvonal kiegyenlítődését 37 százalék 10, 17 százalék 20, 16 százalék pedig pedig 25 évnél is hosszabb idő alatt látja megvalósíthatónak. Ezek szerint a keleti tartományokban a többség még másodosztályú polgárnak érzi magát, életszínvonalának alakulásával azonban elégedett. Nem véletlenül, hiszen az elmúlt tíz év alatt a keletnémetek 71 százaléka vett új autót, 56 új lakást, s 34 kész második autójának megvásárlására. Az egykori ígéretek ugyan csupán 18 százalékuk szerint teljesültek, ám az NDK-ba már mindössze a megkérdezettek 6 százaléka vágyik vissza.Az ünnepi beszédek szinte mindegyike kiemelte Helmut Kohl exkancellárnak az egyesítésben játszott szerepét. Biedenkopf mindehhez hozzátette, hogy Kohl Adenauer, Brandt és Schmidt által megkezdett úton haladt. De Maiziere kifejtette, hogy tizenegy éve Prágából, Varsóból és Budapestről érkezett a szabadság üzenete. Magyarország szerepét a korábbi évekkel ellentétben e beszédekben különösebben nem emelték ki, a németek azonban nem felejtették el, mit tettek annak idején a magyarok. Ezt bizonyította, hogy amikor Hans-Dietrich Genscher egykori külügyminiszter még az ünnep előestéjén erről beszélt, a nézőközönség szűnni nem akaró vastapsa kísérte a Magyarországnak címzett köszönő szavakat. Egyebek mellett mellett Gorbacsov nevét emelte ki beszédében Johannes Rau szövetéségi elnök. Kohl történelmi szerepét leghatásosabban talán Chirac fogalmazta meg. A tíz évvel ezelőtti változásokban több politikusnak is voltak európai víziói. Ilyen ember volt Németországban Kohl. Az exkancellár azonban a német egyesítéssel nem fejezte be művét, hanem Európa egyesítésén fáradozott tovább. Chirac másokkal együtt köszönetet mondott mindazért, aláhúzva, hogy Kohl nemcsak nagy németként, hanem nagy európai politikusként is bevonul majd a történelembe.