Ahol Kelet és Nyugat találkozik

Eberhard Diepgen főpolgármester rövidebb megszakítással tizenöt esztendeje áll Berlin élén. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik vezető politikusa csütörtökön érkezett kétnapos magyarországi látogatásra, amelynek során többek között budapesti kollégájával, Demszky Gáborral folytatott tárgyalásokat a budapesti Berlini Napok keretében. Diepgen főpolgármester az interjúban az európai nagyvárosok ismert problémáiról és azok megoldásának berlini tapasztalatairól beszélt.Az ön neve régóta összekapcsolódik Berlinnel, akár úgy is fogalmazhatnék: testközelből élte meg a két Berlin összeolvadását. Együvé nőtt, ami együvé tartozik?– Berlinben az utóbbi tíz évben egy új önkormányzat, új oktatási rendszer, az energiahálózattól a tömegközlekedésig megújult infrastruktúra keletkezett, azaz összeforrt, ami együvé tartozik. A város közepén megjelent a média, a modern technológiák és szolgáltatások új társadalma. Itt már nem teszünk különbséget kelet és nyugat között. Egyetlen identitásról kell beszélnünk, hiszen ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak mindannyiunkat. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy vannak olyan területek, ahol a néhai Kelet- és Nyugat-Berlin sajátosságai megmaradtak. Az évtizedes szembenállás, a különböző tapasztalatok miatt türelemre, figyelemre van szükség. Egy bizonyos határon túl pedig a nemzedékváltás fog megoldást hozni.– A rendszerváltoztatást követően Budapesten számos tapasztalatot szereztünk a közművek privatizációjáról. Hogyan történt mindez Berlinben?– A közművek modernizációjában nagyot haladtunk. Néhol a privatizáció mellett döntöttünk, így például az energiaszektorban. Megjelentek új jogi formák, akár a magántulajdonban is, gondolok itt az egészségügyre. A helyi vízművet nemzetközi porondon értékesítettük, a kommunális szilárd- és folyékonyhulladék-gyűjtés és -kezelés, illetve a korszerű vízgazdálkodás területén közös felelősséggel működünk együtt a nemzetközi vállalatokkal. Alapvető változások történtek a privát szféra tevékeny jelenlétében, ugyanakkor elmélyült a magánvállakozások és a városvezetés együttműködése.– Hogyan biztosítják, ellenőrzik az adott szolgáltatások minőségét?– A vállalatok értékesítésekor biztosítékokról gondoskodtunk a munkahelyeket, a vállalati székhelyet és a szolgáltatások minőségét illetően. A minőségi szolgáltatást azonban leginkább a versenyhelyzet segíti elő. A helyi tömegközlekedés területén biztosítékot például a közbeszerzési pályázatok során létre jövő szolgáltatói szerződések jelentenek. Ez esetben a minőségért az adott vállalkozás (akár magánvállalkozás) viseli a felelősséget.– Berlinben az utóbbi tíz évben robbanásszerűen megnőtt az építkezések száma. Új terek, központok keletkeztek, bevásárlócentrumok épültek. Készülnek vagy készültek-e hatástanulmányok arról, hogy mindez miként hat a város arculatára? Milyen urbanisztikai irányelveket követnek?– A város egyesítését követően azonnal elkészült egy egész Berlint átfogó új területgazdálkodási tervezet, amellyel óhatatlanul befolyásoljuk az egyes városrészek funkcióira. A berlini példát semmiképp nem akarom a különböző régiók példaképévé emelni, de a területgazdálkodási tervezettel világosan elhatárolódtunk az úgynevezett athéni charta irányelveitől. Nem akarunk olyan városrészeket, amelyben csak laknak, vagy amelyekben csak dolgoznak az emberek. Vagyis olyat semmiképpen sem, ahol csak irodaházak épülnek, esetleg csupán a közigazgatás kap helyet, de olyan városrészeket sem, amelyekben csak kulturális funkciójú épületegyüttesek keletkeznek. Az építési tervezettel az „élni, lakni, dolgozni” egymásba fonódásának hármasa mellett tettük le a voksunkat. A nagybefektetőket arra köteleztük, hogy ne csak irodaházakat, hanem azok közvetlen környezetében meghatározott számú lakóházat is építsenek. Így jött létre például a Potzdamer Platz környékének arculata. Finomításra – meglehet – még szükség van, de az emberi élet színtereinek olyan működő elegye alakult itt ki, amely megegyezik alapvető urbanisztikai irányelveinkkel.– Miként lépnek fel a metropolisok olyan gondjaival szemben, mint a bűnözés, az illegális utcai árusítás, a prostitúció vagy a hajléktalanok jelenléte a közterületen?– Az imént a nagyvárosi lét tipikus problémáit sorolta fel. A bűnözés mindig a rendőrség szervezettségének kérdését veti fel, a hajléktalanok pedig a szociális háló kérdéskörét érintik. Ez utóbbi esetben sokszor olyan emberekről van szó, akik szándékosan vonják ki magukat a gondoskodás alól. Utalnék egy másik pontra, ahol megpróbáljuk a metropolisok migrációs problémáiból adódó tipikus szociális gondokat orvosolni, vagy legalább minimalizálni. Ezt „elhelyezési menedzsmentnek” hívjuk, amellyel a hiányzó nyelvismeretből, munkanélküliségből, bűnözésből fakadó feszültségeket kívánjuk csökkenteni. Ez többek között lakáspolitikát jelent. Ügyelünk arra, hogy legalább a város tulajdonában lévő lakásépítő cégek a szociálisan gyengébb és erősebb rétegek együttlakásáról, ha úgy tetszik, elegyítéséről gondoskodjanak. Kevert szociális összetételű lakónegyedeket akarunk. Meg akarjuk őrizni a különböző kerületeink attraktivitását. Mindezt egy olyan iskolapolitikával kapcsoljuk össze, amely – tekintettel a város soknemzetűségére – nemzetköziségre, de egyúttal a gyermekek és az anyák németnyelv-oktatására figyel. Az „elhelyezési menedzsment” programjával tehát végső soron arra törekszünk, hogy az adott régió lakói egymásnak segítsenek.– Talán megenged egy politikai kérdést. Berlinnek jövő januártól tizenkét kerülete lesz, önálló önkormányzatokkal. Megeshet, hogy pártpolitikai szempontok miatt egy-egy kerület hátrányba kerül a költségvetésnél?– Elméletileg előfordulhat, gyakorlatilag azonban erre nincs mód. A berlini kerületek önkormányzatai pontosan megfogalmazott jogkörrel rendelkeznek, a várostól pedig világos kritériumok alapján kapják pénzügyi eszközeiket. Ezzel végső soron megakadályozzuk, hogy az egyes városrészek pénzügyeiben az önkénynek bármiféle szerepe lehessen. Nem vitatom, hogy nagyobb befektetések esetén politikai motivációk is szerepet játszhatnak, például hogy melyik kerületben valósuljon meg az adott befektetés. Más esetekben azonban főként érzelmi kapcsokról lehet beszélni, a gyermekkori lakóhely vagy az egykori iskola iránti emberi elfogultságról. Ezt a veszélyt azonban csak ilyen szinten látom Berlinben.– Ennyire szoros programmal ugyan, de két teljes napot töltött Budapesten. Milyen benyomásai vannak?– Budapest egy eleven közép-európai város, amelyben kétségtelenül jól lehet lakni.