Áram állami áron

A liberalizáció a lakossági fogyasztói rétegnek biztosan áremelkedést hoz – ismerte be egy liberális kutatóintézet munkatársa egy liberális napilap tegnapi számában. Az áram áráról volt szó annak kapcsán, hogy a villamosenergia-piac liberalizálását sietteti egy nagy befolyású érdekkör.A közember ritkán hall ilyen megfogalmazást. A propaganda inkább úgy szól: „felszabadítják” a piacot... Lehetővé teszik a fogyasztóknak, hogy a „legolcsóbb áramot” vegyék meg... Csak éppen azt nem teszik hozzá a nagy befolyású érdekkör propagandistái, hogy e „felszabadítás” tíz-tizenöt nagyvállalatnak hozhat megtakarítást, a családok továbbra is ugyanattól a külföldi tulajdonú monopóliumtól kapják a drága energiát. S a nagyvállalatok „megtakarítása” a magyar társadalomnak növekedő munkanélküliséget jelent. A cégek a Vértes Erőmű helyett ukrán áramfejlesztőtől vesznek olcsóbb energiát, s a magyar munkahelyeket megszüntetik. Hosszabb távon a családoknak is drágulást hoz a liberalizáció – miként a „felszabadítás” hívei is immár beismerik. Ha ugyanis nyolc-tíz esztendő múlva a családok is választhatnak majd az árameladók között, akkor is busásan ki kell fizetniük a lakásukba áramot eljuttató cég hasznát. Magyarán: az angyalföldi családnak mindenképp a német tulajdonú Elmű drótjain érkezik az áram, függetlenül attól, hogy az akkorra már ugyancsak Elmű-kézben tartott visontai erőműtől vagy az Ukrajnában működő burstini erőműtől veszi a „kilowattokat”. A németek, akik 1995-ben 73 millió dollárért, azaz harmadáron vettek meg két szomszédos áramszolgáltót és egy erőművet, tartani fogják a markukat akkor is, ha Mari néni olcsóbb ukrajnai áramot kér lakásába az Elmű drótjain.A „természetes monopóliumokat” – az áramot, a gázt, a vizet szállító vállalatokat – ugyanis nem lehet megkerülni. Ezért nem adják külföldi kézbe ezeket a vállalatokat sehol a világon. Egyedül Magyarországon tette meg ezt a hazardőr lépést a Horn–Kuncze-kormány 1995-ben. Azóta sem követi őket senki sem térségünkben, sem az afrikai banánköztársaságokban...A családokat sehol máshol nem óhajtják a külföldi profitérdekek kiszolgáltatottjává tenni. A polgári kormány világosan látja az örökölt veszélyeket. Épp lapunkban nyilatkozta Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára szeptember 25-én: „A minimális állami szerepvállalás mint alapelv már nem időszerű. Ma már nagyobb állami szerepvállalásra van szükség az egykori szocialista államokban is. A konzervatív kormányok nem mondhatnak le a szociális gondoskodásról, másrészt meg kell próbálniuk a piaci szereplők közötti szabályozással aktívabb állami szerepvállalást végrehajtani. A tiszta piaci érdekekkel gyakran szemben álló közérdeket szintén érvényesíteni kell” – mondta Varga.Ezen érdekérvényesítés megmutatkozik azon friss fejleményben, hogy a „liberlizációt” 2001 nyaráról 2002 évkezdetére halasztja el a polgári kormány. Körültekintőbb jogi előkészítést tartanak fontosnak a politikusok – a családok védelmében. „A kisfogyasztók táborának van egy jelentős előnye: egyben szavazópolgárok is” – állapítja meg nyilatkozatában a liberális közgazda. „Az a kormányzat voksok elvesztésére számíthat, amelyik olyan lépéseket tesz, melyek következtében emelkednek az áramtarifák.” Igen, erről van szó. A választópolgárok védelmet várnak az államtól. Védelmet, többek közt a profitéhes külföldi monopóliumokkal szemben is.