Egy megakadályozott kilakoltatás

Monoron az önkormányzat érvényes bírósági végzés alapján ki akart lakoltatni egy illegális lakáshasználó roma családot szerdán. Ezt akadályozta meg a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Virág utcai házat pedig „elfoglalta” ötven tiltakozó. A városban több kilakoltatási ügy folyamatban van. Horváth Aladár, az alapítvány elnöke szerint az önkormányzat rasszista akciót indított a monori romák ellen. Pogácsás Tibor polgármester ezt egészen másképp látja. Mint elmondta, az eddig kilakoltatott három család közül kettő nem roma. A település lakói attól tartanak, úgy járnak, mint a zámolyiak.Itt nyüzsög Monoron az összes tévé meg újság. Csak felfújják ezt az ügyet, mint Zámolyon – mondja a helybéli Szőnyi Gábor kérdésünkre, mikor a Virág utca után érdeklődünk a Zöldfa vendéglőben. Úgysem írják meg az igazságot – teszi hozzá, majd így folytatja: nincs itt semmiféle rasszizmus, nekem például az egyik feleségem cigány volt, köztük nőttem fel. – Menjen el, nézze meg, hogy néznek ki a házak most. Én még dolgoztam a felújításán tíz évvel ezelőtt – kapcsolódik be a beszélgetésbe Bokros Lajos, aki Kovács Tiborral, a földhivatal alkalmazottjával együtt vállalkozott kalauzolásunkra.A monori városközpont közelében, a Virág utcában, a városi bölcsőde szomszédságában áll a lepuszult tornácos ház. A vakolat mállik, az ajtó- és ablakkeretek hiányoznak. Az épület egyik fele még úgy, ahogy lakható. Itt él Orosz Jánosné és családja: öt felnőtt és három gyerek, a legkisebb még csecsemőkorú. A lakás tiszta, gondozott, a ágyon díszpárnák, a földes padlón szőnyeg. – Hat éve élünk itt, előtte egy öreg bácsinál laktunk a Petőfi utcában, ő befogadott minket, a halála után jöttünk ide, mert nem volt hova mennünk – meséli Oroszné. Most innen is ki akarnak tenni. Nem tudom mihez fogunk kezdeni három hét múlva. Addig kaptunk haladékot a tanácstól. Ha már lakást nem tudnak adni, legalább fizetnének ki, hogy tudjunk venni magunknak egy kis házat. De hát egy cirkuszos kocsit ajánlott a város, hogy költözzünk oda. Nem vagyunk mi vándorcigányok! Nem is lehet fűteni, mit kezdjünk ott a súlyos beteg kisgyerekkel télen? – sorolja a gondokat.– Most nem tudtak kitenni, mert Horváth Aladárék segítettek, és megszervezték az itteni cigányokat, meg jöttek Pestről is. Voltak itt vagy ötvenen szerdán – mondja Orosz Jánosné. Azt, hogy ki akarják lakoltatni a családot, egyértelműen a rasszizmus számlájára írja. Mint ahogy azt is, hogy már négy hónapja nem kap munkát.Nem messze, az Ady Endre utcában az egykori csendőr laktanyában szintén olyan cigány családok élnek, akik ellen kilakoltatási eljárás folyik. A lukas, törött lemezkaput már szinte semmi sem tartja, az udvarban artézi kút van, nem lehet elzárni, éjjel-nappal folyik a víz. A földszintes sorlakások állapotához képest a Virág utcai lakás paradicsomnak tűnik. Vagy negyvenen élnek itt. – Ezekben a házakban tíz éve rendőrök laktak, ez elit környéknek számított – magyarázza Kovács Tibor. Kilenc éve egy cigány családot költöztettek ide, most már azt sem tudni, hányan vannak – teszi hozzá. Érkezésünkre összeszaladnak a lakók. Egymás szavába vágva magyarázzák, milyen méltánytalanságok érték őket.– Persze, hogy nem fizettük a lakbért, mikor 96-ban felbontották a szerződésünket, aztán azt se lehetett tudni, hogy kinek fizessünk. Nem engedtek fizetni, mert el akarnak minket innen üldözni, hogy eladhassák a telket milliókért – mondja Raffael Mária, aki kilenc éve él itt. Nézze mi van itt! – mutat körbe. Hát még festetni sem merünk, mert nem tudjuk, hogy mikor dobnak ki. Az asszony a lakásba nem invitál be, mert – mint mondja – nem készült vendégfogadásra. Ők is, mint a Virág utcaiak, felháborodva emlegetik, hogy az önkormányzat cirkuszos kocsikban szeretné őket elszállásolni.– Inkább adnák ide azt a két-háromszázezer forintot, amennyiért egy ilyet meg lehet venni. Abból már tudnánk lakásról gondoskodni. Vagy adjanak egy házat – mondja Raffael József, aki egy másik, szintén önkényesen elfoglalt lakásban él. Neki és családjának kiutalt ugyan az önkormányzat egy szükséglakást, ahogy ő mondja egy 12 négyzetméteres ravatalozót a temetőben. Természetesen nem fogadta el. Néhányan arra panaszkodnak, hogy az önkormányzat ha fizetne is azért, hogy kiköltözzenek, csak azzal a feltétellel, ha elmennek Monorról. – Hogy hagynám már itt a szülővárosomat? Csak azért, mert cigány vagyok? – teszi fel a kérdést Raffael.Időközben megérkezik Gergely Dezső, aki három éve cigánygondozó és lelkipásztor Monoron. Úgy látja, a városban az utóbbi időben nagyon kiéleződtek a feszültségek a többség és a kisebbség között, a folyamatok „nem kívánatos” irányt vettek. Ahogy mondja, a hivatalos szerveknél, az iskolákban nyitottak a romák problémáira, mindenki igyekszik beilleszkedésüket segíteni. A kilakoltatások viszont tönkreteszik az eddig normális kapcsolatot. Dezső bácsi szerint az sem tesz jót az ügynek, hogy Monor a média figyelmének középpontjába került.– A háznak nincs túl jó híre a városban. Éppen ezért mondtam az itt élőknek, hogy mutassuk meg, mi a cigánybecsület, és szedjük rendbe az udvart. Két napig itt mindenki takarított. Ez is mutatja, hogy megvan bennük a jó szándék, a fogadókészség. Gergely Dezső úgy látja, a kialakult helyzetért mindkét fél felelősséggel tartozik. De minden helyrehozható, ha van erre közös akarat. A kilakoltatásokban egyébként ő is érzékel egyfajta kimondatlan rasszista élt.Pogácsás Tibor, Monor fiatal polgármester egyáltalán nem így látja. Tájékoztatása szerint abból a három kilakoltatásból, ami eddig a városban történt, mindössze egy érintett cigány családot. Szerinte a probléma gyökere a nyolcvanas évek végére nyúlik vissza, amikor a cigány családoknak kiutalt lakásokba azok távozása után olyanok költöztek be, akiknek nem volt jogcímük az ingatlanra. Nagyon sokan vannak közöttük olyanok, akik nyolc éve sem a lakbért, sem a közüzemi díjakat nem fizetik. Ezt a tartozáshalmazt az önkormányzat hosszú évek óta görgeti maga előtt.– A kilakoltatások lehetőségének hírére a legtöbb illegális lakásfoglaló önszántából elköltözött. Néhány család – közöttük a Virág utcaiak és az Ady utcaiak – ellen folyik most a hivatalos eljárás – magyarázza. A Virág utcaiak először a Petőfi utcában törtek fel egy lakást. Mikor ott megindult ellenük az eljárás, a kilakoltatás elől költöztek a Virág utcába. Orosz Jánosné nevén egyébként van egy ingatlanrész, és az önkormányzat tudomása szerint építkeznek is a szociálpolitikai kedvezmény felhasználásával. A család egyik férfitagja a helyi közüzemi szolgáltatótársaság alkalmazottja kilenc éve. Ők is próbáltak segíteni: anyagilag hozzájárultak volna ahhoz, hogy egy téliesített, fűthető lakókocsiban helyezzük el őket, amit az építési telkükön állítottunk volna fel. A város semmiképpen sem tudja elhelyezni őket, ehhez nincsenek eszközeik – nem beszélve arról, hogy akkor minden rászorulónak ugyanígy lakást kellene biztosítani. Ez 15-20 családot jelent. – A család és a közüzemi szolgáltató közötti megállapodás sínen is volt, mikor megjelent a városban Horváth Aladár, és föltüzelte őket – folytatja a polgármester. Szerdán, mikor megakadályozták a Virág utcaiak kilakoltatását, akár összetűzés is kialakulhatott volna a rendőrséggel: talán erre számítottak. Ebben sem mi, sem a rendőrség nem voltunk partnerek – teszi hozzá.Az Ady Endre utca esete még pikánsabb – magyarázza. Az ingatlan a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság tulajdonában van. Hat évvel ezelőtt egy család kapott itt hivatalos lakáskiutalást. Azóta folyamatosan növekszik az itt élők száma, állandó a fluktuáció. Azt is tudjuk, hogy jó néhányuk – szociálpolitikai támogatásból – építkezik, legalábbis papíron. Az az úgynevezett „ravatalozó”, amit Raffael Józsefnek utaltunk ki, valóban a temetőben van. Egyébként ott több lakás van, önkényes beköltözök is élnek a házakban, akik ellen szintén el fogunk járni – mondja a polgármester.– Monor lakossága háromezer fővel nőtt az utóbbi években, Törökbálintról, Ercsiből, Szabolcsból települtek be nagy számban bizonytalan helyzetű családok, és a fővárosból is megindult a kiáramlás. Tendencia, hogy a helyiek tájékoztatása alapján törik fel a lakásokat, s telepednek le. Ha nem lépünk fel határozottan a lakásfoglalások ellen, a folyamat megállíthatatlan lesz. A város képtelen ilyen tömegű rászorult eltartására – fogalmaz Pogácsás Tibor. Arra a kérdésre, hogy mi lesz három hét múlva, a polgármester úgy válaszolt: mindenképpen megpróbálják végrehajtani a bírósági ítéletet. Remélik, hogy elcsitul a vihar, hiszen a cigányok többsége beilleszkedett a város életébe. – Nem hiszem, hogy ők rávehetők lennének a konfrontációra. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, mondja végezetül Monor polgármestere: a kilakoltatások ügye nem cigánykérdés, még akkor sem, ha egyesek szeretnék annak beállítani.