Fogkefés Robinsonok

Tizenöt percre mindenki lehet hős – Andy Warhol szavai, úgy látszik, az élet- és képzőművész halála után több mint egyévtizeddel nyerik el igazi jelentésüket. Példaképeinket ugyanis ma nem a fiktív történetekből és „akciómesékből”, hanemmagunk közül választjuk. Az üzletben sikeres, határozott – ám mégis hétköznapi – egyéniség korunk igazi hőse, akimindenütt, ha kell, egy lakatlan szigeten is sikeres tud lenni. Vele lassan Bruce Willis sem kelhet versenyre.Sokáig csak egyetlen riválisa lehetett az ilyen hősnek: Robinson Crusoe. És ő is maradt, legalábbis addig, amíg egy lakatlan szigeten nem tett szert nagyobb népszerűségre a Túlélő (Survivor) című amerikai sorozat néhány szereplője. A televíziós produkcióba hatezer-egyszáz jelentkező közül kiválasztott tizenhat szereplő mindegyike igazi hős lett, bizonyítva az amerikai álom és Andy Warhol igazát.Az egyesült államokbeli CBS televíziós csatorna producerei a Csendes-óceán Pulau Tiga szigetére száműzték a szereplőket. Az önkénteseket egy halászhajó szállította a partok közelébe, majd pár percet kaptak arra, hogy a legfontosabbnak ítélt eszközökből néhányat egy bambusztutajra zsúfoljanak, és a rakománnyal együtt a partra ússzanak. Egyetlen személyes tárgyat is kiválaszthattak a túlélők: volt, aki a Bibliát, volt, aki a fogkeféjét vitte magával. A harminckét éves ideggyógyász, Sean Kenniff a borotvájától nem tudott megválni, amellyel – ahogy a CBS bemutatta – nemcsak arc-, hanem mellkasszőrzetét is karbantartotta.Ez utóbbi kissé öncélúnak tűnhetett, ugyanis a cél ezúttal az életfeltételek megteremtése volt a patkányoktól, mérges és óriáskígyóktól, egzotikus hüllőktől hemzsegő szigeten. A legsikeresebb résztvevő pedig a CBS által felajánlott egymillió dolláros fődíjjal térhetett vissza a civilizált világba.A résztvevők két „törzsre” oszlottak, és vetélkedőkön mérték össze tudásukat. Lelkesedésüket eközben legfeljebb éhségük lohasztotta, a szervezők által biztosított rizsadag ugyanis nem volt elegendő a túléléshez. Gervase Peterson harmincéves kosárlabdázó egy alkalommal még egy „fehérjében gazdag” lárvára is ráfanyalodott. Csapattársa később patkányt fogyasztott, nem minden következmény nélkül: ennek láttán ugyanis az állatokkal szembeni etikus bánásmódért harcba szálló civil szervezet aktivistái tüntettek a CBS székháza előtt.Minden vetélkedő után egy-egy hasznos tárggyal gazdagodott a győztes csapat, a veszteseknek viszont – a játékszabályok szerint – ki kellett szavazniuk egy csapattársukat, aki ezáltal elesett az egymillió dolláros fődíjtól. A szavazás előtt mindenki egyénileg mérlegelt, az indoklásokat a televízió ugyancsak bemutatta. A csapattagok elsősorban azt elemezték, hogy a siker szempontjából kívánatos-e társuk további részvétele vagy sem, képes volt-e beilleszkedni a társaságba vagy sem.A harminckilenc napig tartó erőpróba minden mozzanatát rögzítették a kamerák, majd a filmet tizenhárom epizódba szerkesztette a CBS. Az idén a producereknek sikerült megtörniük a nyári uborkaszezont: a fináléban csak az amerikai futballdöntő, a Super Bowl verte a szappanoperát, de ekkorra már az amerikaiak mániájává vált a Túlélő: átlagban 25 millió amerikai néző ült a készülékek előtt, ám a sorozat záró epizódját már 58 millióan látták a CBS-en.A producerek minden adás előtt elmondták, hogy a szereplők a saját belátásuk szerint alakítják az eseményeket, forgatókönyv ugyanis nincs. A show tehát nem tesz egyebet, mint valóságos szereplőkkel tárgyilagosan bemutatja az „igaz világot”. A pontosan felépített reklámkampány néhol mégis megbicsaklott: a lakatlan sziget másik szélén ugyanis szállodában lakott a CBS százhúsz főnyi stábja.Miközben a csapattagok a sorozat előrehaladtával hétköznapi emberekből lassan színészekké változtak át (tudatosan keresték a kamera látószögét, a viták során arra törekedtek, hogy minél többet szerepeljenek: előszeretettel okoskodtak, filozofáltak érdektelen kérdésekről), olyan értékek erősödhettek meg a tévénézőkben, amelyek alapvetően fontosak az amerikai társadalom számára. Ilyen például a beilleszkedés sikere és a határozottság, amely az üzleti életben hasznot, leginkább anyagi hasznot hoz. Az átlagemberben azt az illúziót keltette a sorozatban népszerűvé vált egyéniségek sikere, hogy a civilizációtól távol (is) a filmben bemutatott emberi tulajdonságok a hasznosak.A műsor a tizennyolc és harmincnégy év közötti korosztály soraiban vívta ki a legnagyobb elismerést, ám az idősek is előszeretettel kapcsoltak a CBS-produkcióra. A hetvenkét éves egykori tengerészgyalogos, Rudy Boesch – aki a fogkeféje nélkül nem tudott volna élni a szigeten – az „eszével és tapasztalataival” lopta be magát a nyugdíjasok szívébe: ő testesítette meg az „öreg ember nem vénember” közmondást, könnyű volt vele azonosulni.Vizy Éva, a Pesti Magyar Színház dramaturgja – aki végig figyelemmel kísérte a sorozatot – úgy véli, hogy a szereplők a kezdet kezdetén belátták, egyedül nem érnek el sikert, ezért szövetségeket kötöttek. A machinációkban élen járó – későbbi győztes – vállalati tanácsadó, Richard például kész tervekkel érkezett a helyszínre. Már a második adás alkalmával nyíltan bevallotta homoszexualitását, így a nyíltság és határozottság érzetét keltette. Richard mellesleg a show-t követően feladta magát a rendőrségen gyermekmolesztálásért. Előtte azonban közölte, hogy a játékot áthatotta a „moralitás”, és a maga részéről mindvégig etikusan járt el. Hozzátette: ennek is köszönhető, hogy a végén győzni tudott.– Az amerikai nézők, akik fogékonyabbak a fikcióra, mint a szociális valóságra, nem a mindennapi élet problémáival szembesültek a Túlélőben – vélekedik Vizy Éva –, ugyanis a sorozat manipulált, bármennyire tagadják is a gyártók. A szereplőket szigorúan megválogatták, a konfliktusok magvát a szervezők eleve beültették a show-ba, ezért az nem is lehet a való élet hiteles krónikája. Ha az lenne, talán nem is lett volna érdekes – fogalmazott a dramaturg.Itt is, mint az amerikai álomban happy enddel végződött a történet. Richard a bruttó egymillió, nettó hatszáznegyvenezer dollár mellett egy Pontiac csodaautót is hazavihetett, illetve folytatta sztárságát: a finálé másnapján az USA Today egész oldalas hirdetésén, egy tejreklámban láthatták viszont a nézők. A legnagyobb nyertes azonban a CBS lett: májusban, a show indulásakor még százezer dollárjukba került a hirdetőknek harminc másodperc reklám, a Túlélő utolsó adásai előtt már 600 ezret is kifizettek érte.A siker nyomán a CBS újabb sorozatot tűzött műsorra a Túlélő egyes epizódjainak sugározása előtt: a Big Brothert, amely korábban már tarolt Európában. A németországi RTL 2 a holland producer, John de Mol által levédett licenc megvásárlását követően kezdte el a vetítést, s a döntés utólag is jónak bizonyult. A csatorna a sorozat száz napja alatt megdöntötte a hirdetési rekordokat: közel ötvenmillió márkát kasszírozott.Eltérően a Túlélőtől, a Big Brother nem az életben maradás lehetőségeit vette szalagra, a séma ezúttal még egyszerűbb volt: öt férfit és öt nőt egy lakókonténerbe költöztettek, elzárva őket a külvilágtól. A kamerák természetesen mindent rögzítettek, ám a producerek a kaland száz napja alatt néha mégis éltek az öncenzúrával: a szerelmek beteljesülését bizonyító ágyjeleneteket például csak sejteni lehetett.A konfliktus ezúttal nem a belső szavazásokból indult ki, hanem a szigorú külvilágból: a nézők döntöttek, ki esik el az amerikainál jóval kisebb sikerdíjtól, a 250 ezer márkás nyereménytől. A sorozat győztese és sztárja az öreg kontinensen nem egy vállalati tanácsadó lett, hanem Zlatko Trpkovski, a 24 éves macedón autószerelő, aki az étkezések alatt villájával piszkálta a fogát, és nem tudta, mi a különbség a homogén és a homoszexuális szó között.A CBS viszont a Big Brotherrel majdnem felsült: a sorozat sikere a Túlélőé közelébe sem ért. Az USA Today a sorozat lezárása után hosszasan elemezte a kudarc lehetséges okait. Először is a nézők nem éreztek közösséget azokkal, akik önként vállalták az értelmetlen bezártságot. Míg a Túlélőt az elemzők szerint briliánsan szerkesztették, addig a Big Brothert bárgyú témákról szóló, unalmas párbeszédek jellemezték. Európában, ha nem is leplezetlen nyíltsággal, de a producerek bemutatták a szexuális aktusokat, Amerikában ez elképzelhetetlen lett volna. Mivel a szex mégis fontos dolog, a szereplők nem tehettek egyebet, mint beszéltek róla, ez pedig – mindenki tudja – végtelenül unalmas. Az amerikai közönség viszont azzal nem tudott megbarátkozni, hogy egyik-másik szereplő magával hozta otthoni ügyeit, és családi botrányok kirobbantásán munkálkodott.Vizy Éva dramaturg szerint a Big Brother egyhangúságához az is hozzájárult, hogy a szereplők egyforma korúak, húszas éveikben járó fiatalok voltak, szinte azonos családi háttérrel és azonos problémákkal. A gondok önmarcangoló kitárgyalása pedig sokszor elégedetlenséghez és felháborodáshoz vezetett a nézők körében.A járványszerűen terjedő „reality soapok” egyesek szerint gonosz szellemként járták be ezúttal nemcsak Európát, de az Egyesült Államokat is, munkát adva a kulturális önállóságot és emberi értékeket védelmezőknek. Az RTL 2-höz és a CBS-hez tömegesen átpártoló kukkolók viszont mesés gazdagságot hoztak a kereskedelmi csatornáknak.