Krumplifesztivál Szécsényben

A tavalyi krumpliásás idején csak kevesen gondolták, hogy egy év múlva, idén októberben, Amália napján a szécsényiek nagy burgonyaünnepet tartanak majd, azt pedig még ennél is kevesebben hitték, hogy megrendezik a szakmai előadásokkal és szórakoztató programokkal tarkított I. szécsényi krumplifesztivált.A nógrádi hegyek közt semmi jel nem utal arra, hogy Szécsényben krumplifesztivált rendeznek. Őrhalomra érve feltűnnek az első út menti krumpliárusok, a szomszédos események kéretlen cégéreként.Szécsényben nem hirdetik óriásplakátok a neves rendezvényt. Mivel a pisai Campaniléhez hasonlóan szintén ferde Tűztorony messziről látható csúcsa és egy helyi lakos útba igazít, könnyű megtalálni a helyes utat.– Nem késtek le semmiről, csak nemrég kezdtünk – fogad az intézmény igazgatója, Bögös Tamás, miközben a hajdani vár falmaradványaiból a XVIII. század közepén épített Forgách-kastélyhoz vezet. Ez a grandiózus barokk épület ad hátteret a sebtében felállított színpadnak, ahol a Ládafia színtársulat, az Ifjú Muzsikás együttes és a többi vendég lép majd fel. Addig is a már zajló krumplifőző verseny illatai csiklandozzák az orrot. Ezért jobbnak tűnik a bográcsok felé venni az irányt. Itt tüsténkedik Frisch Oszkár is, aki a helyi gazdakör elnöke, valamint a Szécsényi Burgonyarend maximus magistere, azaz rendfőnöke.Míg a kondérban rotyog a slambuc, a magister egy irodába invitál, ahol szilvóriummal és (krumplis) pogácsával kínál, majd megmutatja a rend alkotmányát. Eszerint „a Szécsényi Burgonyarend (Ordo Solani Tuberosi Szécsényiensis) alapíttatott az 1999-edik esztendő őszén, a leendő és majdan méltán híressé levő Krumplifesztivált megalapozni szándékozó összegyűlés alkalmából, Szécsény nagy múltú városa és a környékbéli falvak ősi burgonyatermelői által azon nemes célból, hogy a második kenyerünkként fogyasztani szokássá vált burgonyát ültető és gondozó népeknek véd- és dacszövetségévé légyen és maradjon. A Rend a helybéli Gazdakör és a szintúgy itt ténykedő Művelődési Központ által indítványozva, irigyei által nem minden kétséget hangoztató légkörben, az alapítók töretlen jövőhitére, mint szilárd alapra állíttatott – közfelkiáltások közepette”.– Ennyi a mi történetünk, bár nem vagyunk hülyék – igyekszik leszögezni a rendfő, aki szerint a humoros külsőségekre jobban odafigyel a nagyközönség, így a viccelődésen kívül megmutathatják, milyen jó burgonyát termelnek. Erre nagy szükség van, mert Szécsény egykori dicsőségét ma már csak páratlan szépségű műemlékei hirdetik. Korábban a Felvidék és Erdély volt a magyar burgonya igazi termőterülete, ezért a trianoni békeszerződés megkötése után szükség volt helyi tájkörzetek létrehozására. Ezek nem a burgonya legoptimálisabb termőhelyei, de viszonylag magasan fekvő területek, mint a Bakony Zirc térségében vagy Nógrád megye, esetleg a mélyebben fekvő, de csapadékban bővelkedő Somogy, vagy a laza talajúak, mint a Nyírség – sorolja mind a négy tájkörzetet Frisch, miközben arra is emlékeztet, hogy manapság azok a gazdaságok működnek a legjobban, amelyek öntözni is tudnak.– Mi nem érünk el kimagasló eredményeket, de nagyon jó minőséget produkálunk. Csakhogy ezt a piac nem értékeli. A vevő esetleg csak annyit jegyez meg, hogy aznap nem sikerült jól a paprikás krumpli – teszi hozzá.Igaza lehet, hiszen például Angliában minden krumpliételhez más fajtájú gumó javallott. A receptek ott így kezdődnek: végy két font King Edward burgonyát... – nálunk viszont leginkább a méret és az állag a fontos. Ennek ellenére a Szécsényi Burgonyarend, a helyi gazdakör és a burgonyaszövetkezet – ezek, tagságukat illetően, tekinthetők egy szervezetnek is – a minőség mellett teszi le a voksát, s ahogy az elnök fogalmaz, közösségi stratégiák kidolgozásán munkálkodnak. Az egyéni termelők közös burgonyatároló és marketingpolitika építésére szövetkeztek, az öntözési nehézségeket pedig olyan tárolórendszer építésével oldják majd meg, amely összegyűjti a felszíni vizeket.A kollektív célok elérését szolgálja a krumplifesztivál első napja is, ahol a gazdák tudományos konzultáción vehettek részt. Ezen a szakmai napon a hazai és a külföldi burgonyaforgalmazókat, a növényvédőszer-gyártókat, valamint a burgonyanemesítéssel foglalkozó magyar kutatókat is megszólaltatták, annak ellenére, hogy hazánkban a legtöbb gazda külföldi fajtákkal dolgozik. Ígéretes új fajták, köztük egy-két magyar mutatkozott be, jelezve, hogy a honi burgonya is egyre versenyképesebb lesz.– Nekünk, magyar termelőknek meg kell tartanunk a belső piacunkat, mert egy olyan rossz terméshozamú évben, mint az idei, a piacot „lerohanja” a lengyel burgonya – öszszegzi a tanácskozáson levont tapasztalatokat az elnök. – Mindez azonos tulajdonosi érdekek alapján létrehozott közös tárolók, mosók, csomagolók és szortírozók megteremtésével érhető el, különben az erősebb győz alapon a tároló-feldolgozó tönkreteszi a termelőt – mondja indulatosan. Majd arról beszél, hogy az ily módon létrehozott szövetségeknek a vertikum egészét kell vigyázniuk. Ha ez megvalósul, csak az a lényeg, hogy a termelés egésze legyen nyereséges, így nem baj, ha az egyik része éppen veszteséges.A 2001 növényvédelme című előadáson Frisch Oszkár annak fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy a csúcsfejlesztésű kemikáliák idején, pénz és programozott termesztés hiányában a hazai gazdák leginkább csak tűzoltó jelleggel tudnak növényvédő szereket használni, ezért nekik nem a legújabb szerekre van szükségük, ám jó, ha tudnak ezek létezéséről.Míg a rendfő a szakmai nap részleteiről beszél, a színpadon a népszerű Kató néni, vagyis Ihos József már mint a zsűri elnöke kóstolgatja a versenyétkeket. Egyre oldottabb a hangulat, a lufiárus is mosolyog, majd egy boráztatta palóc torok a tömegből fényképészért kiált, de hangját elnyomja a hangosbeszélő. Megszületett ugyanis a végeredmény: a győztes a szécsényi krumplipaprikás néven nevezett étek lett, és a tömeg felszólíttatik, hogy igazolja a bírák ítéletének jogosságát. Ekkor veszi kezdetét, ahogy a burgonyarend szenátusának elnöke fogalmaz: a szabadfogású evőverseny, békében, barátságban, mellőzve minden harci felhangot.Ekkora tömeg egyébként utoljára 1705 szeptemberében gyűlt össze Szécsényben, amikor az eredetileg a Rákos mezejére tervezett országgyűlés a városka Borjúpástnak nevezett részén – a krónikák szerint királyválasztásra emlékeztető formaságok között – II. Rákóczi Ferencet választotta vezérlő fejedelmévé. Ennek emlékére akkor érmet vertek, míg a mostani megmozdulást csinos kitűző hivatott népszerűsíteni. Ám a választási ceremóniát most sem kell nélkülöznie az egybegyűlt sokadalomnak, hiszen a burgonyarend az ügyességi vetélkedők és a krumplizsonglőrök bemutatója után maga is színpadra lép, hogy a környező falvak gazdái közül – egyúttal a szakmát támogató körökből – tagjává fogadjon néhányat, ezzel huszonhat tagúvá bővítve önmagát.A praktikum jegyében a tagok nem használnak nagymesteri palástot, sem kardot és kulcsot. A Szécsényi Burgonyarend ünnepi viselete a műanyag madzaggal derékra kötött műanyag krumpliszsák. Ezt persze senki sem bánja, amíg a rend alkotmánya alapján a burgonyák gumóinak legjobb értői és gondozói nemhez és korosztályhoz tartozás szerint kiemeltetnek a többiek közül, hogy átvehessék a „gülpapa”-, „gülmama”- és gülbabadíjakat. Mindezt a krumplisbál követi, ahol a fáradt lovagok a burgonya és a szilva megbonthatatlan testvéri barátságára, ezenkívül közös gyökereire emelik poharukat, ezzel is emlékeztetve mindenkit arra, hogy a legtöbb szilvapálinka krumpliszeszből készül. De ez már egy másik történet.