Leszállt az aranygép – láttak, győztek, megjöttek!

Tegnap délelőtt tizenegy óra körül a Népstadion metróállomásának környékén csellengő járókelők nem tudták mire vélni, hogy emberek százai érkeznek magyar zászlókkal földalattin, autón és egyéb tömegközlekedési eszközön a Körcsarnok irányába. Pedig nyilván ezek a csodálkozó honfitársaink is hallottak arról, hogy három nappal ezelőtt véget ért az olimpia az ausztráliai Sydneyben, ahol a magyar sportolók nyolc bajnoki címmel – egy aranyéremmel megfejelve az atlantai teljesítményt – nagyszerűen szerepeltek, és tegnap hazaérkeztek Budapestre.A Népstadionban, a szövetségek székházának udvarán lehettek vagy ötezren: újságírók, sportkedvelők, egyszerű érdeklődők, barátok, ismerősők, na és persze az olimpiai küldöttség tagjainak hozzátartozói. Mindannyian egy dolog miatt választották az időtöltésnek ezt a formáját: köszönteni kívánták az aranygéppel érkező delegáció tagjait. A Malév speciális járata – csak a várakozó tömeg kedvéért – tiszteletkört tett a Népstadion és környéke felett!A szó szerinti érkezés a székház felől a Körcsarnok mellé épített ideiglenes sportcsarnokba már diadalút volt: repültek a virágcsokrok, cuppantak a puszik, és persze felbukkantak az elmaradhatatlan kabalafigurák, plüssállatok is. Mikorra végre nagyjából minden olimpikon beért a rendezvénysátorba, az addig rendkívül magabiztos biztonságiak figyelme is kihagyott egy percre, így a többezres tömeg, amely addig korlátok mögött állva ünnepelt, pillanatok alatt elárasztotta a placcot.A testi épségét senkinek sem kellett féltenie – az emberek csak szeretni akarták hazánk sportolóit –, legfeljebb Kósz Zoltánnak adódott némi problémája. Az aranyérmes vízilabda-válogatott kapusának ugyanis másodpercenként körülbelül három autogramot kellett adnia. Vagy említhetjük a második helyen végzett női kézilabdázók csapatkapitányát, Kökény Beát, akivel mindenki közös fényképet szeretett volna készíteni. A fiatal lányok kedvencének ezúttal Csollány Szilveszter a „gyűrűk ura” és a jóképű Kásás Tamás – mestersége szerint a világ jelenlegi egyik legjobb vízipólósa – bizonyult.Kammerer Zoltán, aki kajakkettesben és -négyesben is aranyérmet szerzett, alig győzte az autogrammot kérők igényeit kielégíteni, röviden nyilatkozott lapunknak.– Mennyire volt nehéz a verseny?– Nem az volt nehéz, hanem a felkészülés, az a tizennégy év, ami a pályafutásom kezdetétől az olimpiai bajnoki címig vezetett. Mondhatnám, hogy 14 év munkája után ezt a két aranyérmet kiráztam a kisujjamból, de ez nem igaz, mert nagyon fájdalmas, kemény küzdelem volt mindkét futam, de főleg a négyes – mondta a sydneyi játékokon Storcz Botonddal holtversenyben legeredményesebb magyar sportoló.Közben folytatódott az ölelkezés, csókolódzás, hullottak az öröm könnyei. Csak akkor halkult el a zsibongás, amikor Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az alkalmi pódiumként funkcionáló színpadra lépett, és rövid beszédben büszkén méltatta a magyar csapatot. A talán a szokásosnál is vidámabb sportdiplomata elmondta: a nemzeti együttes teljesítette az ígéretét, a sportolók a fair play szabályait maximálisan betartva versenyeztek, kitűnő eredményekkel. Nos, az elnök nem a levegőbe beszélt, hiszen szám szerint huszonhárman jöhettek haza aranyéremmel, míg huszonketten ezüst-, négyen pedig bronzérmet szereztek.– Köszönet mindenkinek, aki hozzásegített bennünket az eredményes szerepléshez. Nélkülözhetetlen volt számunkra az a szurkolás, amit éreztünk a hazánkban, illetve a határainkon túl élő magyarok részéről – mondta Schmitt Pál, majd az érmeseket szólította a színpadra.A legnagyobb üdvrivalgás Kovács Ágnest és a pólóscsapatot fogadta.– Milyen érzés királynőnek lenni? – kérdeztük a 200 méteres női mellúszás olimpiai bajnokát, miután viszszatért a színpadról.– Boldog vagyok, hogy sikerült nyernem, és nagyon örülök, hogy ennyien vannak itt. Olyan jó érzés, ahogy az emberek szeretnek bennünket – hadarta el a 19 éves olimpiai bajnok, mielőtt még lerohanták volna az autogramkérők.Kemény Dénes, a vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya bebizonyította, hogy nemcsak edzőnek, showmannek sem utolsó. Fordítva felhelyezett baseballsapkájában a mikrofonhoz lépett, jó nagyot belekurjantott a szerkezetbe, majd így szólt: „Hú, de sokan vagyunk!” Aztán kitört az őrjöngés, mert sorban elkezdte a pódiumra szólítani fogadott fiait, az olimpiai bajnokokat.Varga Zsolt pezsgőt bontott, majd a nedűt a menekülő fotósokra és a közönségre locsolta. Benedek Tibort, a döntő hősét – aki talán azért vett fel foncsorozott napszemüveget, hogy a meghatottság könnyeit eltakarja – külön rigmusokkal éltették, míg Kásás Tamás nevének elhangzásakor fülsüketítő lánysikoly hallatszott.– Nagyon örülök annak, hogy sikerült elérnem a célomat – lihegte az elcsattant csókok közötti lélegzetvételnyi szünetben Kiss Gergely, aki fantasztikus gólokat lőtt. – Gyerekkorom óta arról álmodtam és arra készültem, hogy egy olimpiai bajnok csapatban jó teljesítményt nyújtsak. Leírhatatlan öröm olyan társaságban játszani, ahol egy mindenkiért, mindenki egyért dolgozik. A döntőbeli produkciónk mindennek a koronája, nem hiszem, hogy a következő száz évben még egyszer előfordul ehhez hasonló a vízilabdában.Vári Attila, az egyik legkellemesebb meglepetést jelentette. Hallatlan önbizalma és hidegvére, bombagóljai sokszor lendítették át a csapatot a holtponton.– A csapatnak köszönhetek mindent, örülök, hogy ilyen belevaló srácokkal vízilabdázhatok együtt – reagált felvetésünkre a 24 éves óriás.– Vitathatatlan, hogy a vízilabdázók kapták itt a legnagyobb ünneplést, szinte megőrülnek önökért az emberek.– Ez nagyon jó érzés. Reméltem, hogy várnak majd bennünket, de hogy ilyen sokan és ekkora szeretettel, az engem is meglepett – áradozott a Vasas pólósa.– Nem láttam önt, amikor a csapat bevonult a csarnokba. Azt hittem, már be sem néz – szólítottam meg már később Kemény Dénest.– Nem hagyom el őket, ott voltam közöttük. Ez így egy csapat, senki sem hiányozhat. Úgy érzem, pontosan azért tudtunk ilyen nagy örömet okozni magunknak és a szurkolóinknak is, mert akkor is egységesek voltunk, amikor nem ment a játék.– Egyszer felvetették önnek az olimpia alatt, hogy mintha idegesebb, feszültebb lenne a szokásosnál. Előfordult, hogy megrendült a hite?– Nem éreztem úgy soha, hogy megingott volna a fiúkba vetett bizalmam. Ők is végig hittek a győzelemben, a két vereség után azonban megértették, hogy sokkal nehezebb lesz nyerni, mint egy évvel ezelőtt, az Európa-bajnokságon.– Tüdő-, később arc- és homloküreg-gyulladása volt. Gyógyító hatással volt önre az olimpiai aranyérem?– Szerencsére már kutya bajom.– A meghatódott Csapó Gábor a döntő utáni ünneplést kommentálva „élesen bírálta” önt, mondván, a víz alatti felvételek szerint elég gyenge a lábtempója. Mit szól jóbarátja, egykori riválisa kritikus véleményéhez?– Dudinak igaza van, ebből is látszik, mennyire ért a vízilabdához.Az ezüstérmesek közül a roppant szimpatikus birkózó, Bárdosi Sándor és a női kézilabdacsapat kapott fergeteges nagy tapsot. Mocsai Lajos szövetségi kapitány Kemény Déneshez hasonlóan egyenként szólította lányait, de a névsor végére el-elcsuklott sírással küszködő hangja. De ez természetes, és ezt a siker felett érzett felszabadult öröm, nem pedig a csalódás idézte elő. A bronzosok fellépése után eljátszották Himnuszt. Előkerültek a nemzetszín zászlók, a szemekben pedig ismét megjelentek a könnyek. Megható pillanatok voltak, de remélhetőleg nem megismételhetetlenek. Bízunk benne, sőt hisszük, hogy négy év múlva, Athén után is lesz okunk hasonló örömünnepre!