Leszállva az elefántcsonttoronyból

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közleményben adta hírül, hogy elkészült a kulturális örökség védelméről szóló egységes törvény tervezete, amely a műemlékekre, a régészeti emlékekre és az ingó kulturális javakravonatkozik. A törvény a kulturális örökség egészét átfogó, integrált hivatal létrehozását tervezi. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal megújul, a jogutódjaként létrejövő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal magába olvasztja az 1998. július 1-jén megalapított Kulturális Örökség Igazgatóságát.A készülő törvénytervezet híre múzeumi körökben nagy izgalmat váltott ki. Az érintettek jelentős része egyelőre nem ismeri. A téma – értesüléseink szerint – csak érintőlegesen került szóba a múlt héten a múzeumigazgatók zalaegerszegi értekezletén. A szakemberek szerint Nyugat-Európában egy-egy törvény „kihordási ideje” általában hét év. Nálunk a rendszerváltozás után sorra születtek olyan törvények (köztük a hosszan előkészített műemléki vagy a kulturális javakról szóló, 1997. évi CXL. számú törvény), amelyeket sokak szerint már hatálybalépésük pillanatában módosítani kellett volna. A szüntelen törvénykezési kényszer kétségkívül nem könnyíti meg az egyes szakterületeken dolgozók életét. Az ördög ugyanis, mint tudjuk, a részletekben lakozik. Ezért az izgalom most is. És persze azért, hogy az egyes szakterületekről vajon a terület gazdái határoznak-e majd.Cselovszki Zoltán, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) februárban kinevezett elnöke (korábban a fővárosi önkormányzat várostervezési és városképvédelmi bizottságának építész elnöke) hivatalba lépésekor jelezte, hogy a teljes műemléki szervezet átalakítására készül. Akkor Rockenbauer Zoltántól, a nemzeti kulturális örökség miniszterétől egy hónap haladékot kapott arra, hogy átnézze az addig elkészült műemléki törvényt módosító javaslatok első változatát. Most, a törvénytervezet elkészültekor arról kérdeztük az elnököt, milyen változtatások várhatók az OMVH munkájában.– A törvénytervezettel kapcsolatban valóban sok az izgalom, nagy reményeket táplál iránta a szakma és a társadalom egyaránt. Ez a törvény épp azt akarja elérni, hogy ne legyen állandó törvénykezési kényszer, ne kelljen évente változtatni a törvényeket, a kiszámíthatóságot, az egységet célozza. A mi szakmai szervezeteinkkel kezdettől fogva egyeztettünk. A minisztérium hivatalos álláspontja szerint megerősödik az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, és két lépésben átalakul. Először beleolvad a Kulturális Örökség Igazgatósága, utána új hivatal jön létre, amely integrált örökségvédelmi hivatalként tulajdonképpen európai mintára egységes, erős örökségvédelmi szervezetként alakul meg, várhatóan a jövő esztendő második negyedében.– Mi indokolja, hogy a ma is sokféle feladatot ellátó OMVH-t integrált örökségvédelmi hivatallá bővítsék?– Valójában arról van szó, hogy egy százharminc éve létező, nagy hagyományokkal bíró hivatal, amely már annak idején is Európa élvonalában volt, most a legkorszerűbb európai célokat tűzi maga elé. A máig korszerű hagyományokat folytatni szeretnénk, nem pedig megszüntetni. A hivatal létrehozása társadalmi igény, s a közigazgatási reform része. A minisztériumokról le kell venni a hatósági terheket. Az örökség védelmére Európa-szerte olyan hivatalok jönnek létre, amelyek önállóak, szakmai kérdésekbe nem engednek beleszólást. Függetlenek a minisztériumi kapcsolatoktól, a mindenkori politikai hatalomtól. Az integrált hivatal egyenrangú szakmai felügyeleti területekből áll össze. Lesz egy elsőfokú közigazgatási szint, amely mindegyiket kiszolgálja, és olyan közigazgatási szervezet alakul ki, amelynek lehetősége csak a magyar műemlékvédelem szakmai múltjában, hagyományaiban van jelen. Tudni kell, hogy gondolkodásbeli váltásról van szó. Látszólag filozófiai kérdés, hogy valami műemlék-e vagy épített örökség. A különbség azonban óriási: ugyanis nem a tudomány számára őrizzük, nem művészeti szempontból védjük örökségünket, hanem azt akarjuk, hogy folyamatos készenlétben álljon, hozzáférhető legyen a társadalom számára.– Mi a garancia arra, hogy az új hivatal alkalmas lesz a feladatok ellátására?– Mindenekelőtt az OMVH jelenlegi, fölkészült, komoly tapasztalatokkal rendelkező szakembereire számítunk a jövőben megváltozó, még szélesebb körű munkában. Az OMVH-ban háromféle átvilágítás folyik, az eredményekből következő intézkedések meghatározzák a leendő hivatal munkáját. A közigazgatási átvilágítás végeredménye, reméljük, nemzetközi akkreditáció lesz, amit rendszeresen meg kell ismételni. Folyik a Gallup Intézet fölmérése arról, mit gondolnak az emberek a nemzeti örökségről, az intézetünkről. Korábbi elefántcsonttorony-létünkből következik, hogy tudjuk, mit tartunk magunkról, de azt nem, hogy mik vagyunk valójában, és mit gondol rólunk a társadalom. Munkaügyi átvilágításon is át kell esnünk. Ugyanezeket az átvilágításokat az integrálódó KÖI-ben is el kell majd végezni.– Mi a változás lényege?– Egyszerűbb ügyintézés, egyablakos rendszer, ahogy nevezzük, tehát egy hivatalhoz kell menni. Nem a polgárnak kell majd eldöntenie, hogy egy műemlék tartozéka most régészeti elem, tárgyi örökség-e vagy valami más. Azt majd a szakemberek mondják meg. Hét régióban regionális irodák lesznek, és az elsőfokú ügyintézésre ott, helyben kerül sor. Az ingatlannal foglalkozók számára kiszámíthatóságot jelent a törvény és a hivatal működése.– Van elég képzett szakemberük az új feladatok ellátására?– Nagyon jó szakembereink vannak, s fontosnak tartom, hogy megtartsuk, magunkhoz kössük őket. De lényeges az is, hogy fiatalok jöjjenek hozzánk dolgozni, és részt vegyenek az örökségvédelemben, a tudományos és a felügyeleti munkában. Fölvettük a kapcsolatot különböző szintű oktatási intézményekkel, megpróbáljuk beiskolázni a gimnáziumokból az érdeklődőket, posztgraduális kurzusokat is tervezünk, és szükség volna új, egyetemi szakokra is, olyanokra, amilyenek külföldön már léteznek. A legnyitottabb korosztályt, a középiskolásokat nagyon izgatja az egyre divatosabbá váló műemlékvédelem, csak nem tudják, merre vezet hozzá az út. El kell érnünk, hogy vonzóvá tegyük ezt a munkát a fiatalok számára.– Arról beszélt: átlátható szerkezetű kerettörvényekre van szükség. Mindent ki kell vonni belőlük, ami megfelelő szinten, kormány- és miniszteri rendeletekkel szabályozható. Ez viszont nem a függetlenedést erősíti a mindenkori hatalomtól. A tartós állami tulajdonként nyilvántartott, nagy értékű műemlékek sorsát is kormány- vagy miniszteri rendeletekkel látja szabályozhatónak? Erre a listára fel- vagy róla lekerülni eddig csak az Országgyűlés döntése alapján lehetett.– Ennek ezután is így kell lennie. Ez a lista szent. Legyen nyilvános, és legyen nagyon nehezen megváltoztatható. De fölösleges volna például az OMVH működési szabályzatát vagy a régészeti terepbejárásokat érintő kérdéseket törvényben szabályozni.– Változik-e a műemlékké nyilvánítás rendje?– Feltétlenül szeretném meggyorsítani ezt az eljárást. Ha most veszélybe kerül egy épület, ideiglenes védettséget kap egy évre, ezt egyszer meghosszabbíthatjuk. Erre szokták mondani, hogy közben elmegy a befektető. Létre akarjuk hozni a műemlékek „előszobáját”. Listára veszünk körülbelül kétezer XX. századi ingatlant mint védett értéket. Első lépésben ezek közül választjuk ki azt a néhány százat, amellyel mindenképpen fontos foglalkozni. A tulajdonosoktól csak azt kérjük, hogy jelentsék be, ha terveznek valamit az épülettel. Mi majd eldöntjük, hogy műemlékké nyilvánítjuk, helyi védettséget kérünk rá, vagy csak dokumentáljuk, hogy a tudomány számára megmaradjon. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ma már nem művészeti szempontból védünk. A nemzeti örökséget, azaz a társadalom számára hasznos, átélhető örökségi helyszínt védjük. Ennek az örökségvédelemnek az iskolája még hiányzik nálunk. „Ortodox műemlékvédőknek” szokták nevezni azokat, akik ragaszkodnak egy-egy helyszín tudományos mivoltához, és csak az eredetit hajlandók bemutatni. Én azt mondom, ahol ez tudományosan megalapozható, átélhetővé kell tenni a történeti teret, tehát rekonstruálni kell, ki kell egészíteni a maradványokat.– Erről ma nagy viták zajlanak nemzetközi szinten is.– Olyan változatos az örökségünk, hogy bizonyára lesz olyan eset, amikor nekem lesz igazam, és lesz olyan, amikor másnak. Én nem nagy vitakérdéseket szeretnék örök érvényűen eldönteni, hanem gyorsan akarok védeni. Mert hiába vitatkozunk tíz évig valamiről, ha az közben elpusztul.