Másképpen nem történhetett

M ilan Podunavacot, a belgrádi egyetem politikai tudományok karának tanárát arról kérdeztük, hogy meg kellett-e történnie mindannak, ami csütörtökön délután a jugoszláv fővárosban történt.– Mindennek meg kellett történnie. Ez a változások szerb formája, az incidensektől függetlenül egy békés forradalom, amely átmenetet képez a diktatúra és a demokrácia között. A választások már megmutatták a nép eltökéltségét, és nagyon fontos, hogy a polgárok ekkora létszámmal léptek fel a nyílt diktatúra ellen, amely a teljesen békés váltást valójában lehetetlenné tette. Az elnökcsere végül nem egy intézményes formában, hanem népi lázadás alakjában történt meg, de ez volt a legkisebb ár, amit fizetni lehetett. Lényeges, hogy az egész folyamat megmutatta, hogy mégiscsak létezik egy polgári politikai kultúra, amely lehetővé teszi a demokrácia kibontakozását és a nemzetközi közösséggel való integrációt.– Mi várható a következő időszakban?– Ezt a folyamatot nem lehet leállítani, Szerbia véget vetett egy tíz éve tartó diktatúrának. Azt hiszem, hogy a rezsimnek már nem lesz visszavágási lehetősége, Milosevics politikailag halott. Most önkéntes száműzetésbe vonult, és nincs már módja rá, hogy legerősebb erőszakszervezetét, a rendőrséget maga mellé állítsa.– És a hadsereget?– Nem hiszek ebben a lehetőségben sem, meggyőződésem, hogy a békés forradalom a végéhez közeledik, bár az óvatosság sosem árt, ugyanis mindannyian tudjuk, hogy egy diktátorról van szó, aki tíz évig diktatórikus eszközökkel uralkodott. Én azonban hiszem, hogy Szerbia jó úton van a polgári társadalom és ami legalább ilyen fontos, a politikai béke felé.A szerbiai átalakulási folyamatban kulcsszerepet játszott az Otpor (Ellenállás) egyetemistamozgalom, amely a hatalmi erőszak ellenére nagyon sok emberben tudatosította a változások szükségességét. A választási kampányban is ez a szervezet volt a legszellemesebb és a leghatékonyabb. „Vége van!” és „Eljött az idő!” jelszavakkal rendre értelmetlenné tették a hatalmi pártok plakátjait. Vladimir Jesicset, a szervezet aktivistáját arról kérdeztük, hogy ők maguk hogyan értékelik az Otpor szerepét.– Csak az nem látja, aki nem akarja, hogy az egész átalakulási folyamat lényegében a fiatalok műve. Egyetlen konkrét adatunk van, de ez természetesen nem tükrözi hűen a valóságot, vagyis a választásokon 10-15 százalékkal volt nagyobb a részvétel, mint korábban, és köztudott, hogy elsősorban mi voltunk azok, akik kizárólag a választásokon való részvételre buzdítottunk. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy az Otpor részesedése 10-15 százalék ebben a fordulatban, sokkal több, de ezt így ki sem lehet mutatni. A másik jelentős dolog, hogy a csütörtöki belgrádi megmozdulásokban is jelen volt az Otpor működésének szelleme, vagyis az összegyűlt polgárok azt bizonyították, hogy ők a békés rendszerváltás hívei, és nem rajtuk múlott, hogy mégis voltak incidensek. Tehát mások is elfogadták a mi elvünket, hogy a békés ellenállást nem lehet megtörni.– Mi lesz az Otporral a jövőben?– A közeljövőben kongresszust tartunk, és azon fogunk dönteni további tevékenységünkről, de nem kétséges, hogy megmaradunk. Ellensúlyra szükség van az új hatalom és az új ellenzék között is, és mi vállaljuk ezt a szerepet. Ezenkívül célunk nemcsak a politikai rendszer, hanem a politikai tudat megváltoztatása is, és az utóbbi téren még van tennivaló, tehát folytatjuk ez irányú akcióinkat. Röviden, a közvélemény lelkiismerete akarunk lenni.