Negyvenöt éve esélyes pályázatot mondtunk le

A modern kori olimpiák története során negyedszer merült fel nemrég, hogy Budapest adjon otthont a nyári játékoknak. Eddig valamennyi terv meghiúsult. Az utolsó kísérlet az 1960-as olimpia rendezési jogáért folyt. Az akkori pályázat beruházási programtervét Harmos Zoltán készítette, aki azt állítja, hogy a végső szavazás előtt a magyar sportvezetés orosz rábeszélésre visszalépett, mert 1964-ben Moszkva szeretett volna házigazda lenni.Már az első, 1896-os olimpiáért is versenyben volt a magyar főváros. 1894-ben ugyanis Kemény Ferenc kezdeményezte a rendezést, ám a görögök, mint a játékok szülőatyjai ragaszkodtak ahhoz, hogy náluk keljen életre az olimpia. Később 1920-ra már ki is jelölték Budapestet, de az első világháború meghiúsította a tervet. Utoljára negyvenhat évvel ezelőtt, 1954-ben vetődött fel az olimpia megrendezésének a gondolata.– Az ötvenes években hihetetlen mértékben fejlesztették a sportlétesítményeket, s az 1952-es helsinki olimpián elért sikerek adták az alapot a rendezés gondolatához – meséli Harmos Zoltán, aki Dávid Károllyal együtt tervezte a Népstadiont, s ebben az időben több sportlétesítmény újjáépítésében, felújításában, illetve újak megalkotásában vett részt. – A végső lökést a pályázat elkészítéséhez a NOB elnöke, Avery Brundage budapesti látogatása adta, aki nagyon támogatta az ötletet.Hegyi Gyula, a sporthivatal akkori elnöke Dávid Károlyt és Harmos Zoltánt kérte fel az alaptervek elkészítésére, amelyet végül az Építéstudományi Intézet fiatal munkatársa alkotott meg.– Kevesen tudják, de tény, az olimpia központja nem a Népstadion, hanem Óbuda lett volna – meséli a kulisszatitkokat Harmos. – Már a Népstadiont is máshol szerettük volna felépíteni, mert a Keleti pályaudvar mozdonyjavítójából a füstöt a délnyugati szél gyakran az arénába fújta. Ezt a szempontot akkoriban nem vették figyelembe, ám használat közben beigazolódott az előzetes félelmünk. Ráadásul a környéken az olimpiai falut sem lehetett elhelyezni.Óbudán, a mai békásmegyeri lakótelep helyén viszont hatalmas szabad területet találtak a tervezők, s ide került volna a 7200 főre tervezett lakónegyed, míg az Aranyhegy tövében egy vadonatúj stadion létesült volna.– Az aréna egyik oldalának lelátóit az Aranyhegy oldalába képzeltem el, s az egész létesítmény impozáns látványt nyújtott volna – folytatja a tervező. – A Népstadion területén egy hatezer fő befogadására alkalmas nagy csarnokot ötlöttünk ki, amelynek a Thököly út és a Dózsa György út által határolt terület adhatott otthont. Itt kaphatott helyet több kisebb csarnok, ahol a birkózó-, a vívó- és a tornaversenyeket lehetett volna tartani. A buszgarázst már akkor is elbontásra ítélték.A pályázati anyag 2,1 milliárd forintos beruházással számolt, amely a Békásmegyerre vezető nyolcsávos út megépítését, négy- pályás HÉV-vonal kiépítését, s több dunai hajóállomás kialakítását is tartalmazta. Továbbá tízezer fős szállodai, illetve tizenkét ezer fős internátusi kapacitásbővítéssel kalkuláltak a tervezők. Mai árakon kalkulálva mintegy 200 milliárd forintos vállalkozást hagyott jóvá 1955 elején a tervhivatal, s ezt követhette a tervek beadása.A döntést a párizsi NOB-ülés hozta meg, ahol a négy pályázó közül az utolsó fordulóra Budapest és Róma maradt, és végül az olasz főváros győzött.– Legalábbis a hivatalos verzió így szólt – emlékszik vissza az akkor nagyon csalódott tervező. – Nekem már az gyanús volt, hogy nem Hegyi Gyula, hanem helyettese, Sebes Gusztáv ment ki Párizsba. Amikor a rádió bemondta, hogy Róma kapta a rendezési jogot, értetlenül álltam a hír hallatán. Felhívtam Hegyi Gyulát, aki elmondta, hogy nem sokkal korábban az orosz vezetők arra kértek bennünket, hogy lépjünk vissza, mert ha Budapest 1960-ban olimpiát rendez, akkor ’64-ben Moszkva nem kaphat lehetőséget. Egészen a szavazás utolsó fordulójáig Budapest számított esélyesnek, ám akkor visszaléptek a rendezési jogtól, legalábbis a NOB-tagok felé jelezték a szándékot.Mint később kiderült, a gesztus teljesen felesleges volt, mert 1964-ben Tokió rendezhetett olimpiát.– Persze, ha a NOB Budapestnek is ítélte volna a rendezés lehetőségét, akkor sem biztos, hogy megvalósult volna a nagy álom, hiszen az 1956-os események sok mindenbe közbeszóltak – összegzi a múlt felidézését az előkészítésben részt vevő mérnök.