„Nem tárgyaltunk hollandok letelepítéséről”

„Amíg én leszek a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, addig teljes mértékben ki lehet zárni annak a lehetőségét, hogy magyar termőföldek idegen kézbe menjenek át. Attól még a tények tények maradnak, hogy vannak olyan negatív személyiségek, akik nem riadnak vissza az általam vezetett minisztérium eme szilárd politikai irányvonalának elferdítésétől” – mondta a holland gazdák betelepítéséről szóló tanulmány kapcsán Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. Lapunknak adott interjújában a Független Kisgazdapárt elnöke pártja koalíciós kapcsolatairól, történelmi múltjáról, valamint a Földművelésügy is Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) előtt álló feladatokról beszélt. Az interjú Székely Zoltán kisgazda képviselő vesztegetési ügyének kirobbanása előtt készült.Hetven évvel ezelőtt, 1930 októberében a viharsarki Békés városában alakult meg a jelenlegi Független Kisgazdapárt. Ön szerint az FKGP az elmúlt évtizedek során mennyiben tudta megvalósítani az eredeti elképzeléseit, politikai céljait?– A Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt alakulását 1908. január 12-re tesszük. Az utóbbi időben azonban előkerültek olyan dokumentumok, amelyekből kitűnik, hogy már 1907-ben volt Békés megyében olyan kisgazdagyűlés, amelyről egyértelműen megállapítható, hogy azt a jelenlegi párt jogelődje vagy annak korai szervezete tartotta. Tulajdonképpen az 1848–49-es szabadságharc leverésétől eredeztetjük a kisgazda eszmeiséget, hiszen először abban az időben kezdte a parasztság keresni az ereje összpontosítására képes pártformációt. Végül Nagyatádi Szabó István ismerte fel, hogy a szétszóródott parasztságnak pártra van szüksége. Ez a párt a nevében még nem használta a „független” kifejezést, amely az 1930. október 12-én meghirdetett békési program elfogadásakor jelent meg. Az, hogy a „polgári” kifejezés is bekerült a Független Kisgazdapárt nevébe Gaál Gasztonnak köszönhető. Az ő elképzelései szerint alakult ezután a kisgazdapárt tevékenysége. Akár az 1908-as, akár az 1930-as időpontból indulunk ki, a gazdatársadalom egyértelműen a kisgazdapártot tekintette – és tekinti most is – annak az erőnek, amelyre támaszkodhat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Független Kisgazdapárt nélkül ennek az országnak a kormányzását nem lehet elkép-zelni.– Az ön által is említett, 1930. október 12-én meghirdetett békési program ennek a belső fejlődésnek az egyik állomása volt?– A békési program egy olyan állomás volt, amely csak két hétig élt. Ezt követően a Független Kisgazdapárt nemcsak a paraszti bázisra támaszkodó és épülő, hanem polgári párt is volt. Ennek köszönhetjük, hogy 1945-ben jelentős eredményt tudtunk elérni: hogy egyszerre adtunk köztársasági elnököt, miniszterelnököt, házelnököt és budapesti polgármestert. Abban az időben a polgári szárny sokkal erősebb volt, mint a kisgazdapárt 1988. november 8-i újraélesztésénél. Végül nekem kellett a pártból fokozatosan kiszorítanom a polgárság behozatala ellen fellépő erőket. Az utóbbi időben a kisgazdapárt nem csak a gazdatársadalomban, hanem az 1930 október vége óta ugyancsak a párt bázisaként számon tartott polgári rétegben is rendkívül megerősödött.– Mindennek ellentmondani látszik, hogy a közvélemény-kutató cégek szerint az FKGP jelenlegi támogatottsága a parlamenti küszöb határán mozog.– Véleményem szerint a közvélemény-kutatók két választás között valójában közvélemény-manipulátorokként működnek. Az általuk kimutatott számoknak semmi közük a valósághoz, hiszen egy elképzelt irányba szeretnék terelni a társadalmat, a szavazóbázist. A médiának akár csak az utóbbi egy-két hét során tetten ért hazudozásai is bizonyítják, hogy pártunk népszerűségét mindenképpen csökkenteni szeretnék. A közelmúltban volt két országgyűlési képviselő-választás is, ahol az egyik választókerületben a Független Kisgazdapárt jelöltje toronymagasan nyert. A másik választókerületben pedig 200-250 szavazattal maradt csak le.– Az FKGP győztes jelöltjét a Fidesz is támogatta.– Ez igaz. De olyan erősek voltunk, hogy előre jeleztük: ha a Fidesz elkövetné azt a hibát, hogy egy MDF-es jelölt mögött sorakozik fel, akkor a Független Kisgazdapárt ennek a két pártnak a közös jelöltjét is legyőzi. A felmérések egyértelműen azt igazolták, hogy az FKGP megerősödött. Az utóbbi időben szinte minden polgármester-választáson a mi jelöltünk győzött. Országépítő munkám során, bármelyik térségbe megyek, ott az érdeklődés sokszorosa annak, mint ami más politikusok iránt megnyilvánul. Engedje meg, hogy egy példát hozzak a média tisztességtelenségéről. A Magyar Hírlap az 1999. évi agrárjelentésről például azt a valótlan híradást közölte, mintha az agrárgazdasági tanács nem akarná elfogadni. Holott ennek éppen az ellenkezője igaz: a tanács egyhangú határozattal fogadta el a beszámolónkat. Számos ilyen történetet mondhatnék. Mind azt igazolják, hogy vannak olyan erők Magyarországon, amelyeknek érdekében áll a Független Kisgazdapárt háttérbe szorítása. Rendkívül sajnálatos, hogy a MIÉP ezeknek az élére állt. Az új szövetkezeti törvény és a szövetkezeti üzletrészek kiadása kapcsán egészen addig mentek el, hogy végül a parlamentben már az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP egymásnak tapsolt. Szomorú, hogy ehhez néhány MDF-es képviselő is csatlakozott. Az egyik MIÉP-es képviselő meg is fogalmazta: vegyem tekintetbe, itt négy parlamenti párt áll szemben a Fidesz és az FKGP javaslatával. Ez is azt jelzi: van két olyan szövetségi rendszerben működő párt – az FKGP és a Fidesz –, amely a koalícióra lépés óta azon az állásponton van, hogy ennek az együttműködésnek nincsen más alternatívája. Ezért nekünk az elkövetkezendő kormányzati ciklusokban is együtt kell működnünk. Más kérdés, hogy az FKGP – százéves pártként – növelni szeretné a saját erejét a koalíción belül. Ezt a miniszterelnök úrral már a koalíciós tárgyalások során is tisztáztuk egymással, s ezt Orbán Viktor vissza is igazolta az FKGP Eck-hardt Tibor Politikai Akadémiáján tartott előadásában.– Az előbb egy konkrét ügy kapcsán visszahúzó erőként említette az MDF-et, majd amikor a kisgazdapárt szövetségeséről beszélt, kihagyta a Demokrata Fórumot. Ezt tudatosan tette?– A választójogi törvény valamennyiünkre kötelező. Beszélgetésünk elején ön is említette, hogy az ötszázalékos küszöböt a pártoknak át kell lépniük. Szerintem a Demokrata Fórumnak van néhány tiszteletre méltó, közmegbecsülésnek örvendő személyisége, de nincs pártereje. Nemhogy a választási küszöböt nem tudja átlépni, de a közelébe se tud kerülni. Ennek következtében a valóságos szövetséget a Fidesz és a kisgazdapárt koalíciója alkotja. A Demokrata Fórum egyébként sem szövetséges pártként van jelen a parlamentben, hiszen 17 országgyűlési képviselője csupán úgy alkothat frakciót, hogy nem pártlistán, hanem a Fidesz és az FKGP által is támogatott egyéni képviselői kerültek be az Országgyűlésbe. Nem szabad elfelejteni: az, hogy most nem posztkommunista kormánya van az országnak, az FKGP-nek köszönhető. 1998-ban ugyanis 82 helyen esélyesként is visszaléptettük képviselőjelöltjeinket. Az első választási fordulóban az MSZP még 200 ezer szavazattal többet szerzett, mint a Fidesz. Ha mi nem tesszük meg ezt az önsanyargató lépést, akkor ennek a haza látta volna kárát. Az önmérséklet egyértelműen kimutatható a köztársasági elnök jelölése kapcsán is.– Mi a véleménye Medgyasszay László MDF-es képviselő azon kijelentéséről, hogy önnek is tudnia kellett a holland gazdák letelepítésével foglalkozó tanulmány létéről?– Mindenki ismeri az én soha nem változó álláspontomat: a magyar föld nem eladó. Amíg én leszek a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, addig teljes mértékben ki lehet zárni annak a lehetőségét, hogy magyar termőföldek idegen kézbe mehessenek át. Attól még a tények tények maradnak, hogy vannak olyan negatív személyiségek, akik nem riadnak vissza az általam vezetett minisztérium e szilárd politikai irányvonalának elferdítésétől, s gátlástalanul hazudoznak. Ön tanulmányról beszélt, de én még nem láttam azt a szöveget, amelyre hivatkozik. Miután életemben nem hallottam még a nevét sem annak a közhasznú társaságnak, amely elkészítette, felteszem a kérdést, hogy létezik-e valójában ez a tanulmány? Mutassanak egy megrendelőlevelet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól vagy személy szerint tőlem! Az egész ügyet a Független Kisgazdapárt ellen indított frontális támadásnak tartom!– Kik állhatnak a kezdeményezés mögött?– Én úgy gondolom, hogy ezt bírósági eljárás során kell tisztázni. Szeretném jelezni, hogy mindazok ellen, akik ilyen arcátlan módon megrágalmaztak minket, bírósági jogorvoslatot keresünk. Remélem, hogy ott majd feltárják a nem létező bizonyítékaikat. A kártérítést pedig, a magyar gazdákat megsegítendő, traktorok vásárlásra fordítjuk.– Az FVM milyen „holland kapcsolattal” rendelkezik?– Hollandia több területen is segítséget nyújt hazánknak. Ha az ő támogatásukkal nem alakítjuk ki például a sertésazonosító rendszerünket, akkor az Európai Unióba kerülve nem tudunk sertéseket exportálni. Pedig az ágazat jelenleg kivitelünk egyik meghatározó tényezője. Vagy hadd utaljak arra, hogy milyen segítséget kaptunk a tejágazatban a hollandoktól. Magyarországon nagyon sokan élnek még most is a néhány kis tehenükből. Ha mi nem tudjuk őket az extratej előállításához szükséges modern technikához juttatni, az EU-ba kerülve egy deciliter tejet sem tudnak majd értékesíteni. Ott csak a minőségileg kezelt, fertőzésveszély-mentes tejet fogadják el. Vagy ott van a marhaazonosító rendszer, amit ugyancsak a hollandok segítségével vezettünk be. Bár meg kell mondanom, hogy hallván azokat a kérdéseket, amelyeket egyes képviselő urak vetettek fel, arra kell gondolnom, hogy Magyarországon ezek szerint nem csak a marhaazonosító rendszert tudtuk bevezetni, hanem a marha-önazonosító rendszert is. Én azért vagyok mérhetetlenül felháborodva a viselkedésük miatt, mert ahhoz, hogy az Európai Unióba sikeresen tudjunk bekerülni, nekünk barátokra, társakra van szükségünk. A holland miniszter úr igazi barátként viselkedett Magyarország iránt. De nem letelepedőket, hanem szakértőket küld hazánkba! Egyes munkatársaim szerint egyébként az egész ügyben a MIÉP, valamint az MDF említett része a ludas. Amennyiben egyszer a tanulmány eredetét valaki fel tudná deríteni, nem lepődnék meg, ha a megrendelőt a rágalmazók között találnám – ha létezik ilyen tanulmány egyáltalán.– Ha már a parlamenti ügyeknél tartunk: készül a Nemzeti Földalap létrehozásáról szóló törvényjavaslat, a szövetkezeti törvény módosítása pedig már a Ház előtt van.– A mezőgazdaságban következetesen végig kell vinni az általunk képviselt agrár- és vidékfejlesztési stratégiát. A tárcánál elkészült javaslatokat kiadtam a Magyar Tudományos Akadémia mezőgazdaság-tudományi osztályának azzal a kéréssel, hogy vesézzék ki úgy, ahogy csak lehet. Nem találtak hibát. Most azon dolgozunk, hogy a Széchenyi-tervhez kapcsolódó, további stratégiai elemeket tartalmazó FVM-tanulmány is elkészüljön. Orbán Viktor miniszterelnök úrral a nyáron áttekintettük, hogy a fejlesztésekhez milyen pénzeket tudunk biztosítani. A belvízelvezető csatornarendszer kialakítására hat év során 32 milliárd forintot fordítunk. A munkálatokat már az idén elkezdtük. Hadd tegyem rögtön hozzá: érthetetlen, hogy az eddigi kormányok miért nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A miniszterelnök úrral abban is megállapodtunk, hogy egy hatéves terv keretében, évenkénti plusz ötmilliárd forintos többlettel a világ legmodernebb öntözőrendszerét hozzuk létre. Az általam irányított tárca úgy készítette el az egész agrárium és a vidékfejlesztés komplex tervét, hogy azt egyúttal lebontottuk Magyarország valamennyi önkormányzata számára. A Nemzeti Földalapra nemcsak azért van szükség, hogy terveinket megvalósítsuk, hanem azért is, mert enélkül nem tudjuk emberi méltósággal élhető körülmények közé juttatni azokat a tulajdonosokat, akik koruknál fogva már nem képesek tovább gazdálkodni a földjükön, amit életjáradékért szívesen odaadnának az államnak. De a Nemzeti Földalap nélkül a zsebszerződéseket sem tudjuk fülön csípni.– Ön szerint kinek a felügyelete alá kell vonni a Nemzeti Földalapot?– Néhányan azt javasolják, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozzon. Amióta azonban kitalálták, hogy meg kell osztani az államhatalmi ágakat, azóta nem lehet a törvényhozó hatalmat a végrehajtói hatalom körébe tartozó terület ellátásával megbízni. Ahhoz, hogy a Nemzeti Földalap létezni tudjon, szükség van a földhivatalok, a földművelésügyi hivatalok és a falugazdász-hálózat rendszerére. Most építsünk ki ezzel párhuzamos intézményrendszert? A világ leggazdagabb országa sem tudná ezt megvalósítani! Azt azonban fontosnak tartom, hogy az egész kérdéskörnek megfelelő felügyelete legyen. Mindenképpen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz kell tartoznia, de azzal, hogy a földművelésügyi miniszter előterjesztésére a miniszterelnök nevezi ki a feladattal megbízottakat. Ami a szövetkezeti törvényt illeti, úgy vé-lem, hogy a termékpályás beszerző-értékesítő hitelszövetkezetek, géphasznosító szövetkezetek és más szövetkezetek létrehozását már nem lehet tovább halogatni. Enélkül nem lehetünk versenyképesek az Európai Unióban. A szövetkezeti üzletrészek tekintetében nem történt meg a rendszerváltás. Én azt nem tekintem rendszerváltásnak, hogy a régi kolhozelnök új típusú szövetkezeti elnökké vedlett á, és a társaság földtulajdonát a volt kolhozvezetés használja. Az úgynevezett külső üzletrészesek pedig nem szólhatnak bele az üzletrészük használatába. Így aztán tulajdonjogukat sem gyakorolhatják. Ehelyett minden év végén kapnak egy értesítést, hogy menynyivel csökkent az üzletrészük értéke. Ma már mindössze az eredeti érték 8-10 százaléknál tartanak. Úgy gondolom, hogy ennél tisztességtelenebb eljárást el sem lehet képzelni. A legtöbb átalakult szövetkezetnél már teljesen eltűnt a külső üzletrészek vagyona. Azt szeretném, hogy végre tiszta viszonyok keletkezzenek a földtulajdonlás tekintetében is. Különbséget kell tenni az alanyi jogú és a nem alanyi jogú tulajdonosok között. Az előbbiek – beleértve örököseiket is – kapják meg a névértéknek megfelelő összeget. Akik pedig időközben adták-vették tulajdoni részüket, azok tulajdona már kívül esne az állam intézkedési körén. Egyetlen állam sem teheti meg, hogy védtelenül hagyja polgárait azokkal szemben, akik a korábbi rendszerben nemcsak maguk számára kaparintottak meg vagyonokat, hanem még mások jogos tulajdonát is a saját javukra használják.