Paneljuhászok suhogóban

Azt már csak a környék híres betyára, Bogár Mihály tudná megmondani, ha élne, hogy miért széles a Vasad melletti, nehezen járható Széles út, az viszont biztos, hogy keskeny, nem aszfaltozott, és hogy a végén van az a juhászat, ahol a Hungária Pumi-Puli-Mudi Klub terelőversenyét rendezték. Megcáfolódni látszanak Petőfi Sándor Kunszentmiklóson lejegyzett sorai is, miszerint „Megy a juhász a szamáron”, hiszen ide jobbára autón érkeznek az aszfaltbetyárok. A megnevezésen csodálkozó versenyzők – mármint a kétlábúak – nem törzsökös juhászcsalád sarjai: titkárnők, pszichológusok, számítógép-specialisták, akik nem tudják, hogy a pásztorok régen lenézték a parasztokat, és hogy a parasztok a pásztort betyárnak tartották. Minderről itt kevesen tudnak, hiszen a legtöbben életükben először látnak juhot, ide is csak azért jöttek, hogy próbára tegyék tehetségüket.A dzsoggingba bújtatott, feszengő kutyások között a ruházatot illetően csak egy fiatalember tűnik igazán autentikusnak. Ő Árkosi József, a verseny egyik rendezője. Fehér vászoningét, fekete, pitykés lajbiját hiteles kellékek egészítik ki: oldalán bicskatartó, lábán gumicsizma, egyik kezében pásztorbot, a másikban mobiltelefon. Csörög is szüntelenül: sok a szerveznivaló, hiszen a verseny leginkább profinak tekinthető résztvevői, a birkák még nem érkeztek meg. Szemerkél az eső, a hangszórókból népzene bömböl, miközben a megszeppent háziasszonyok úgy mustrálják a juhokat és egymást, mint az igazi tőzsérek. Akinél bocskorpénz is van, a hideg és az izgalmak ellen vehet védőitalt is. Nem bundapálinkát, hanem konyakot, amit ivócsanak helyett műanyag pohárba mérnek. Végre befut a pályára, vagyis a dróttal, lécekkel körülkerített legelődarabra a bégető sportolók csaknem harminc főből álló különítménye is, jelezvén, hogy kezdetét veheti a verseny. A bukolikus idillt ugyan mindjárt az elején megzavarja, hogy a gyapjas önkéntesek nem akarnak bevonulni a start helyszínéül megjelölt karámba, ám a nehézségen a szervezőbizottság fél óra alatt úrrá lesz, és indulhat a nemes vetélkedés. Az ösztönpróbával kezdenek. A kutyák engedelmességi gyakorlatai után sorra kerülő nagy találkozás azonban két esetben csak a gazdáknak élmény, ebeik rá sem hederítenek a terelés tárgyát képező bamba osztagra. Egyikük, a tizenhárom éves Hékás a füle botját sem mozdítja, mint utóbb kiderül: teljesen süket szegény. A juhok birkatürelemmel várnak, a bírák azonban nem, hamar meg is születik a döntés: kizárják a tornából a veterán Hékást és a költői lelkületű Csinszkát, mert nem hajlandók terelni. A gazdák nem dühösek, nem tapossák sírva a kalapjukat, hiszen csak arra voltak kíváncsiak, hogy ha már van két mudi típusú pásztorkutyájuk, miként viselkednek in vivo, tehát számukra természetes közegben.A vezetőbíró a versenyben lévő húsz kutya gazdájának magyaráz: – Tessék a kutyáknak jeleket adni, pattogtatni, ütni a földre, ha kell.A pálya bejárása során mindenkinek méltóságteljes, juhászos magatartást javasol, ami kissé talányos fogalom a városból érkezett, alkalmi pásztoroknak. Látszólag a kutyák is mindent értenek, ám az első versenyben egy puli még a karámból sem tudja kiterelni a szétbonthatatlan egységbe forrt nyájat. Igaz, nem is erőlteti nagyon, a kezdeti kudarcok után inkább felfedezőútra indul.A többi versenyzővel is sok a gond. Akad kutya, amelyik kiegyeli a birkákat, vagyis kiválaszt egyet a sokadalomból, és miután sikerül áthajtania a drótkerítésen, megpróbálja Nagykőrösig űzni. Egy másik juhászkutya megretten a feladattól, és két lábon állva próbálja magát gazdája ölébe könyörögni, míg egy harmadik, feledve a terelés ősi ösztönét, farkcsóválva barátkozik az összetömörült falkával. A kerítésen kívül jó a hangulat. Van, akit gutaütés, van, akit nevetőgörcs kerülget. Jó tudni, hogy a nézők között nincsen profi juhász, mert az biztosan vöröslő fejjel emlegetné a bárányfelhős eget, és azon is csodálkozna, hogy az indulók javarészt hölgyek. Ennek a ténynek egyesek filmtörténeti előzményeket tulajdonítanak. Az Oxford Filmenciklopédia szerint például a feminizmus kérdésére azok a filmek adnak választ, amelyeket a „nők fegyverrel” típusúakként jelölhetünk meg, és közéjük tartozik A bárányok hallgatnak című is. Ez mindent megmagyaráz, pedig fegyverrel – jelen esetben bottal – kevés pásztor dolgozik, talán ez is oka a kaotikus jeleneteknek. Azután kiderül, hogy az ilyen dolgokon nem érdemes tűnődni, mert egy Dió nevezetű pumi lelkesen végigtereli a nyájat a pályán.Jó darabig minden rendben megy, így a Puli-Pumi-Mudi Klub elnökének, Länger Györgynek jut ideje, hogy beszámoljon arról: a terelőversenyek csak néhány éves múltra tekintenek vissza. Túl azon, hogy nagyon kevés aktív terelőkutya van az országban, a sporttenyésztésbe fogott jószágokból sem sok születik. Tizenkétezer törzskönyvezett puli él Magyarországon, pumiból alig több mint háromezer. A hármasból a legjobban terelő mudik száma nem haladja meg az ezret sem. A versenyeknek köszönhetően azonban az eddig javarészt mindenféle korcsokkal dolgozó juhászok is keresni kezdték az ősi magyar kutyafajtákat. A tenyésztők leginkább azt szeretnék, hogy a kutyák ne csak szépek legyenek, hanem eredeti feladatukat is jól lássák el. Az elnök szerint ezért hangsúlyos az ilyen versenyeken a küllem és az engedelmesség mellett a terelés is, amit jól mutat, hogy a maximálisan adható huszonöt pontból tizenhét szerezhető tereléssel, az engedelmességi gyakorlatokért öt, míg a küllemért csak három pont jár. A pásztorembert persze mindez nem érdekli, neki csak az a fontos, hogy a kutya jól dolgozzon, a pénze viszont a szalonnára is kevés, ezért az egyesület kedvezményeket ad, vagy egyszerűen kihelyez kutyákat – teszi hozzá az elnök, aki büszke arra, hogy már harminc törzskönyvezett puli, pumi és mudi dolgozik a gémeskutak árnyékában.Kiderül az is, hogy juhászkutyának a tereléssel foglalkozó, kis termetű kutyusok, míg pásztorkutyának a nagyok, a komondor meg a kuvasz tekintendők. A szakmát a fiatal kutya optimális esetben az öregektől tanulja, ha viszont városban él, akkor maradnak az engedelmességi gyakorlatok és a terelőversenyek, ahol az esetek zömében a jó kutya magától is dolgozni kezd. Hogy milyen jól, arról egy skót juhász mindenkit gyorsan meggyőz. Ténykedése nyomán dőlnek a palánkok, menekül a birkahad Monor felé. Miután visszatér a rend és a nyáj, igazi különlegesség következik, Árkosi József border collie fajtájú kedvencének jóvoltából. A világ legintelligensebb kutyáinak kikiáltott borderek ugyanis a vajákos asszonyokat és faluszéli boszorkányokat megszégyenítő módon szemmel vernek, vagyis bárminemű hang kiadása nélkül, némán végzik dolgukat. Kúszáshoz hasonlító mozgásuk közben, mélyen a szemébe nézve, valósággal megigézik a birkát. De nemcsak az állatot, hanem az embereket is, hiszen Árkosi védence a verseny öt kategóriájában a külföldi kutyáknak kiírt és az összetett versenyben is maximális pontszámmal nyert.