Sopron, a különc

„A magyar bölcsen és óvatosan asztali borral élt. Asztali bornak neveztek mindent, a rizling és a szilváni között, amitől másnap könnyű fejjel ébredt az ember. (...) Az elnevezés eredete még a fiatal Ferenc József asztaláról származik: ő volt az első a magyar királyok és osztrák császárok között, aki – bölcs emberismerettel – elrendelte, hogy a bizalmasabb ebédeken a vendég elé állítsanak egy üveggel könnyű bort is, melyből kedve szerint kortyolhat, saját kezűleg töltögetve, s csak a finomabb, hivatalos borokat nyújtották át poharanként a lakájok.” (Márai Sándor)