Századunk végjátéka

Nehéz feladat akár csak vázlatosan is bemutatni egy közel hatszáz oldalas, témakörében százfelé indázó, műfajilag csak nehezen, némi erőszakoltsággal esszéfüzérnek nevezhető kötetet az olyan embernek, aki az utóbbi években megcsömörlött a társadalomelméleti, bölcseleti irodalomtól. Hogy milyen könyv is az Antalóczy professzoré? Mindenekelőtt azt mondhatnánk: tékozló. Ez a lenyűgöző bőségű esszékötet több önálló könyvet is magában rejt. Elsősorban a XX. század történelmének, magyar történetének kétharmadát tudatos fejjel megélő és cselekvő Antalóczy Zoltán memoárját, egy kivételesen érdekes és hiteles magyar sors és sorsvállalás történetét.Az oly népszerűvé vált „tolerancia”, „a másság tisztelete” szavakat Antalóczy professzor egyszer sem írja le hatszáz oldalas kötetében. Ha szemlélet- és megközelítési módját jellemeznem kellene, inkább az elfogulatlanságot említeném.A könyv egyik legrokonszenvesebb tézise, hogy az igazi demokrácia, az értelmiségi lét alapfeltétele: a szabad vélemények sokrétűsége, a megközelítések, értelmezések megmérettetése, a jobbító szándékú felvetések természetes „versenye”.Ha tovább fejtjük a kötet hagymahéját, elérkezünk a XX. századi magyar történelem sorsfordító pillanatainak értelmezéséhez, újraértelmezéséhez: a második világháború után az ázsiai termelési módba, a Szovjetunió kikényszerítette politikai-gazdasági modellbe szorult Magyarország szociális, morális világának elemzéséhez jutunk. Betekinthetünk abba a zsákutcába, amelyből nem körvonalazódott kitörési lehetőség.Antalóczy professzor nem ragad meg a történelmi tények értelmezésénél: Huizinga, Cs. Szabó, Bibó István nyomán – már-már filozófushoz méltóan – rajzolja meg kelet-közép-európai létezésünk koordinátáit. S ne tagadjuk: keserű végkövetkeztetésig jut el. A bipoláris világ meghatározta, úgynevezett kelet-európai érdekszféra kínálta „játszótér” szinte eltüntethetetlen nyomokat hagyott rajtunk, amelyeket a hirtelen, feldolgozhatatlanul megélt szabadság alig képes ellensúlyozni. A létező szocializmus immoralitását a monopóliumok uralta világ másfajta, alig kevésbé immorális világa váltotta fel. Zsákutcából zsákutcába? – mondhatnánk keserűen, de ekkor az olvasónak, a recenzensnek vitatkozhatnékja támad: lehet, hogy a létező szocializmust váltó „létező kapitalizmus” nem a világok legjobbika, de negyven év tetszhalála után lüktető, új életet hozott térségünk s hazánk kallódásra ítélt valóságába.A társadalmat vizsgáló, átvilágító elemzéstől az egészségügy gazdasági-morális válságához jutunk. Az egészségügyben meghatározó szerepet betöltő Antalóczy professzor, a kardiológia nemzetközi szaktekintélye olyan, a laikus olvasó számára már-már pofonegyszerű, kijózanító megállapításokat tesz, hogy úgy érezzük, kötetéből ezeket a fejezeteket ki kéne emelni, s elküldeni az ágazati miniszternek, de talán inkább a miniszterelnöknek, hogy döntési szinten is tudatosodjon: a választók által lehetővé tett döntési ciklusban nincs, nem lehet fontosabb feladat, mint a polgárok életének, életlehetőségének megóvása.Végezetül ejtsünk néhány szót Antalóczy professzor könyvének talán legfontosabb rétegéről. A kötet – írásainak sokrétűsége ellenére – lényegében egyetlen kérdést vizsgál: a bármely társadalmi szinten élő és tevékenykedő ember etikai, morális hozzáállását. A tudatosan élő embernek kritikus szemmel folyton azt kell kutatnia, mi az, ami legalább megközelítőleg megfelel az igazságról alkotott elképzelésünknek. Az érzelmeiktől vezérelt tömegemberekkel szemben óriási felelősség terheli azokat, akiknek megadatott a tudatos, gondolkodó értelmiségi lét, lett légyenek politikusok, tudósok, orvosok vagy művészek.Hadd zárjam Antalóczy professzor könyvének ajánlását a kötet legfontosabb rétegével, az erkölcs szerepéről vallott nézeteivel. A professzor szerint most, az ezredfordulón, a kijózanító XX. század után újra eljött az az időszak, amikor minden egyes embernek el kell gondolkodnia a maga és a világ, az egész emberiség sorsán. Paradigmaváltás előtt állunk: az embernek morális lénnyé kell válnia!Umberto Eco ezt a címet adta legutóbbi esszékötetének: Öt írás az erkölcsről. Antalóczy Zoltán is nyugodtan odaírhatta volna a címlapra: 142 beszélgetés az erkölcsről. (Antalóczy Zoltán: A XX. század végjátéka. Kalangya Kkt.–Ring Alapítvány, Budapest, 2000. Ára: 2350 forint)