Tisztelt Szerkesztőség!

Globális téveszmékAz évezredes együttélési normák és az újkori gazdasági függőségNem kívánok különösebben vitatkozni a globalizáció természetéről és áldásairól, csupán Balogh Károly úr cikkével kapcsolatban támadtak érzéseim (Globalizációs ártalmak, október 7.), és kollegális szolidaritásból szeretném megóvni néhány bal idoltól. Az egyik a piacgazdaság meséje és dogmája. Sajnos nem az első eset, hogy valamilyen axiómához kötjük az emberiség sorsát. Most is úton-útfélen hangoztatjuk a piac megváltó szerepét és csodatevő erejét, holott könnyen belátható, hogy tudatos félrevezetésről és machinációról van szó, illetve a világhatalmi törekvések egy olyan eszközéről, amely az általános függőség elmélyítését, kiterjesztését szolgálja.Ma már tisztán látható, hogy a különböző formákban leírt piaci törvényszerűségek nem érvényesülnek, vagyis évszázadok óta a kivételek uralkodnak. Így például senki nem veheti komolyan, hogy a kőolajárak piaci vagy termelési okok miatt emelkednek. Megállapítható többek között, hogy a piacgazdaság azért sem igaz és valós, mert a meghatározó javakat sohasem piaci folyamatokban szerezték meg, hanem csalással és politikai hatalmi segítséggel. A legpiacabb gazdaság úgy jött létre, hogy legyilkoltak 40 millió indiánt és elrabolták a földjeiket, amit aztán 30 millió rabszolgával műveltettek meg. Céljait és következményeit tekintve hasonló akció volt a világháborúk kirobbantása, az 1929. évi világgazdasági válság szándékos előidézése és hasonlók. A mai magyar piacon is azok játsszák a főszerepet, akik a régi renddel szövetkezve és azt kihasználva egyszerűen ellopták, elsikkasztották a nemzeti vagyon legnagyobb részét. Feltehetőleg jó szándékból és tévedésből Balogh Károly úr azon az állásponton van, hogy a globalizmus nagyon hasznos az emberiségnek. Ezt már egyszer eljátszottuk a szocializmussal is, ami a globalizmus legelső, előkészítő változata volt, az eredmény ismeretes, vagy legalábbis, úgy teszünk, mintha tényleg tudnánk, hogy miről van szó. A természetes emberi törekvések, az emberi jogok, valamint az egyenlőségen alapuló együttműködés ellenében létrehozandó formációknak azonban nem létezik jó és rossz alakja. Ha egyszer a hagyományaink és vallásunk mellőzését kell elszenvednünk, akkor a globalizációt el kell vetnünk. Tényleg úgy tűnik, hogy mindannyian elvesztettük a józan ítélőképességünket, mint a bennszülöttek, amikor meglátták a sok üveggyöngyöt. Nem akarunk tudomást venni a tényekről. Szabadon szennyezik a környezetünket, a multinacionális cégek több támogatást és kedvezményt kapnak, mint amennyi adót fizetnek, vagyis a kisemberek adójából támogatjuk őket, az olajáremelés haszna pedig egyenesen New Yorkba vándorol. Vannak persze természetes emberi jogok és évezredes együttélési normák, de ezeket nem a globalizációtól kapjuk, ezekről nem kell annyit beszélni, hanem mindenkinek elsőként és folyamatosan be kell tartani. A gazdasági függőség elmélyítése viszont éppen a természetes emberi jogok, valamint az önrendelkezés elenyészéséhez vezet.Nevetséges azt gondolni, hogy egy kisvállalkozónak tényleg annyi esélye van, mint az orosz államadósság elsikkasztóinak vagy a Postabank volt atyaúristenének.Sisák István közgazdász, Szeged