Tisztelt Szerkesztőség!

Ökoszociális MSZP...?Ilyen címmel, kérdőjel nélküli hírt olvastam a Magyar Nemzet szeptember 30-i számának 3. oldalán. A Magyar Ökoszociális Fórum alapítója és ügyvivőjeként egyelőre nehéz eldöntenem, hogy örüljek-e neki vagy legyintsek rá. Legyinteni persze aligha szabad arra, amit a választói szavazatokért folyó versengésben pártok kitalálnak, hiszen a pártok közt felosztott médiában van módjuk rá, hogy elérjék az átlagpolgárt.Márpedig az átlagpolgárban ez a fogalom egyelőre két dolgot jelent: az első része, az öko-, amely az ökológiából rövidült azzá, ami, s a környezeti felelősség bonyolult rendszerére utal. De tanácsos egyúttal résen is lennünk, hiszen az ökonómia is ezzel kezdődik. Igaz, eddig a baloldali pártokra sem a természeti környezet, sem pedig az egészséges gazdaság iránti elkötelezettség nem volt jellemző. Az összetétel második fele viszont a baloldali pártok által olyannyira kedvelt „szociális” melléknév, amely a társadalmi egyenlőség, a közjólét iránti elkötelezettséget sugallja. Mindez nem is lenne olyan bonyolult, ha az ökoszociális jelzőben valóban ilyen matematikai egyszerűséggel összegződnének a dolgok. Csak hát az ökoszociális piacgazdaságnak komoly nyugati – pontosabban: közép-európai irodalma van. Ezt egy sajátos természet- és társadalomkörnyezeti felelősség szövi át, amely nem egészen a baloldali eszmék logikáját követi. Talán azt mondhatnám: a jobboldaliakét sem feltétlenül. A szerzők sem baloldali vagy liberális eszmekörökhöz tartoznak. S nem is elsősorban a féktelen urbanizáció, a technicizálás és globalizáció hívei. A protestáns H. W. Popp, az Európai Vidék Chartájának megalapozója, Svájc mezőgazdasági politikáját irányította hosszú évekig. A másik jeles ökoszociális személyiség az osztrák J. Riegler, aki tíz évig volt hazája mezőgazdasági minisztere, majd alkancellárja. Történetesen néppárti politikus. Jelenleg az Európai Ökoszociális Fórum elnöke.Műveik máig lefordításra várnak. Ezekből tudhatnánk meg, hogy mire is gondol ez az összetett szóként az MSZP-nek sem rosszul hangzó kezdeményezés. Az ökoszociális mozgalom szakírói egyebek közt fenntartható vidékfejlesztéről, a parasztságot a világpiacnak nem kiszolgáltató, átfogó vidékpolitikáról, s egy új (a parasztságot és a vidéket nem elfogyasztó) európai mezőgazdasági stratégiáról beszélnek. Csak hát eddig sem a fenntartható fejlődés iránt elkötelezettnek mondott magyar kormánypártok, sem pedig a baloldali és liberális irányzatok nem látták fontosnak valóban megismertetni a magyar közvéleményt e művekkel.Az MSZP is inkább Anthony Giddens harmadik útját igyekezett alig egy évvel angol nyelvű megjelenése után magyarul kiadni. Pedig az olyan nagyon ünnepelt Giddens-műnek nem annyira az ökológiához vagy a környezeti felelősség szabályozta piacgazdasághoz van köze, hanem inkább az ökonómiához. Nem a felgyülemlett bajok gyökerét akarja kezelni, hanem a kifejletet globalizációs irányban előmozdítani. Mi ebben az új? S mi az MSZP saját(os) ökoszociális célkitűzéseiben? A vízminőség, a levegőszennyezés meg a hulladékkezelés mára már a társadalom és a termelés alapkérdése. Ökonómiai szükségszerűségként mindez levezethető. Az ökoszociális újdonság nem is ez lenne, hanem az, amiről a szocialista aktivizmus giddensi alapműve ugyanúgy nem vesz tudomást, mint ahogyan az ökoszocializálódni akaró MSZP sem. Az ugyanis, hogy nemcsak a természetnek van ökológiája, hanem a társadalomnak is. S persze van ökológiája a kultúrának is.De nincsen kozmopolita nemzet, mert az globalizációs álkategória. Csak nemzet van. Ám az valóban ökológiai fogalom. Olvasmányélményeim tehát arra intenek, hogy ne egykönnyen higgyek az MSZP ökoszocializálódásának őszinteségében. De Giddens zagyvaságaival a batyujukban ökologizálódásuk komolyságában sem. S végezetül: hogyan is állunk a szociális érzékenységgel? Felsőoktatási dolgozóként, három gyermek apjaként értem meg a Bokros-csomagot. Ennyire másképp éltük volna meg azt is?!Dr. Győri-Nagy Sándorökológus, tanszékvezető egyetemi docens