Titokzatos menet a pesti éjszakában

A Kerepesi úti temetőben sétálgatva mindenkinek feltűnik a múlt században, klasszicista stílusban épültBatthyány-mauzóleum. Elhelyezkedésével és méreteivel tiszteletet parancsolóan uralja környezetét. Schickedanz Albert (1846–1915) építész tervei alapján épült, és 1874-ben avatták fel. Batthyány Lajost kivégzése után természetesennem ide temették, a mai mauzóleum helyén álló márványsírba csak 1870. június 9-én, díszes gyászünnepéllyel helyeztékel az első felelős kormány miniszterelnökének földi maradványait.Batthyány Lajos kivégzésével nemcsak a politikust akarta megalázni az osztrák hatalom, hanem az egész magyar szabadságharcot is. A megtorlás mértéke és az elnyomás a világosi fegyverletételt követően nőttön-nőtt. Jól mutatja ezt Batthyány sorsa is: a szabadságharc bukása után először Laibachba, majd Olmützbe vitték a miniszterelnököt, ahol „mindössze” néhány évi, börtönben letöltendő büntetést kapott, majd visszaszállították Pestre. Október 5-én váratlanul ismét haditörvényszék elé állították, és az új ítélet már másnap reggel hét órakor végrehajtandó, kötél általi halál volt.Batthyány hiába tett óvást; a per koncepciós volt, a magyar történelemben nem először és nem is utoljára. „Önök – mondta a bíróságnak – ily eljárással megölhetnek, de nincs joguk elítélni.” Utolsó kívánságát, hogy gyermekeivel és feleségével találkozhasson, nem teljesítették. Feleségének ugyan sikerült kieszközölnie, hogy szigorú felügyelet mellett elbúcsúzhasson férjétől, de gyermekeit nem áldhatta meg a gróf.