Újkori művelődéstörténészből kódexkutató

Az MTA kézirattára egykori vezetőjének nevét a művelt olvasóközönség elsősorban feleségével, Csapodiné Gárdonyi Klárával közösen végzett corvinakutatásairól ismerheti. A könyv- és könyvtártörténetben nemzetközi hírnevet szerzett tudós házaspár közel ötvenöt éven át dolgozott együtt. Csapodi Csaba több mint négyszázötven publikációt tudhat a magáénak. Nyugdíjba vonulása után (1975) végezte kutatásainak javát, évtizedeken keresztül egyetemen tanított. Az utóbbi években már nem kutat új témák után, de a régiekből még mindig publikál eredményeket, legutóbb például Bessenyei Györgyről. Munkásságáért 1944-ben Baumgarten-díjat, 1976-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, ugyanebben az évben – feleségével megosztva – akadémiai díjat, 1984-ben az ELTE-n címzetes egyetemi tanári címet, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, majd 1995-ben Széchenyi-díjat kapott. Személyében első ízben nyerte el magyar könyvtáros e magas elismerést.Neves szemészprofesszor édesapa nyolcadik gyermekeként hamar magába szívta a kötelességtudat, a helytállás eszméjét, amely egész élete során végigkísérte. A család nem volt humán beállítottságú: orvos édesapa és báty, mérnök testvérek, biológus nővér. Ám előbb a történelem iránt érdeklődő orvos báty, majd a piarista gimnázium kiváló tanári gárdája felkeltette érdeklődését a történelem iránt.– Mégis csak az érettségi írásbeli előtti napon döntöttem úgy, történész leszek, és nem mérnök – mondja Csapodi Csaba professzor. Az egyetemen történelem–magyar szakra kívánt beiratkozni, de mivel ilyen párosítást nem engedtek, történelem–földrajz stúdiumokat hallgatott. – Már a piarista gimnázium is erősen racionális beállítottságú volt, a földrajz szakon pedig megerősítettek abban, hogy elméletek helyett mindig a realitások talaján mozogjak. Szökdécselő gondolatok helyett lépésről lépésre haladjak a vizsgált anyagban. Ennek nagy hasznát vettem a későbbiek során. A történeti forráskritikát kis túlzással a geometriából tanultam – folytatja iskolai tanulmányairól, hozzátéve, hogy az átélt történelmi viharok is kényszerítették a reális látásmódra. Történész pályafutása úgy kezdődött, hogy előbb Bécsbe kapott ösztöndíjat, majd a gazdasági világválságnak köszönhetően – állástalan diplomásként – a hőn áhított levéltár helyett könyvtárba osztották be gyakornoknak.– Úgynevezett ÁDOB-gyakornoki, azaz Állástalan Diplomások Országos Bizottsága által ideiglenesen foglalkoztatott gyakornoki munkát kaptam. A cím hosszú volt, a fizetés rövid. Feleségem, későbbi munkatársam, Csapodiné Gárdonyi Klára tanári állás híján szintén könyvtári beosztást kapott – számol be a kezdeti nehézségekről. Az Országos Széchényi Könyvtárba kerülve Csapodi Csaba aztán komoly feladatot kapott: a feldolgozóosztályt ez időben modernizálták, bevezették a nemzetközi decimális osztályozást. Egyike volt azoknak, akik elsőként tanulták meg az új rendszert, s ez a tudás a későbbi években a kenyérkeresetét jelentette. Számos tanfolyamot tartott, amikor a többi könyvtárban is bevezették a decimális osztályzást, s nem keveset publikált a témában. – Megszerettem a könyvtárosi szakmát, mert hittem abban: azért dolgozunk, hogy mások művelődni tudjanak. Az erkölcsi háttér fontos volt számomra.Nemsokára lehetősége nyílt átmenni az Országos Magyar Történeti Múzeum történeti osztályára, Zichy István főigazgató mellé, titkárnak. Néhány év múlva, a Teleki Pál Történettudományi Intézet megalakulásakor már történészként hívták a munkatársak sorába. Érdeklődési területén, az újkori művelődéstörténetben azonban nem sokáig kutathatott, mert a fordulat évétől csak marxizmussal átitatott publikációkat tehetett volna közzé, amire nem volt hajlandó. Visszakerült az OSZK-ba, majd az Egyetemi Könyvtárba, végül az Országos Könyvtári Központba.– Abban az évben ötször veszítettem el az állásomat. Elhelyezkedni csak azért tudtam, mert szükség volt olyanokra, akik ismerik az új decimális osztályozási rendszert – idézi fel a nehéz időket. 1951-től egy negyedszázadon át fejtette ki sokirányú, meghatározó s máig ható tevékenységét az Akadémia falai között. Előbb helyettes osztályvezetőként az MTA könyvtárában dolgozott, ahol megszervezte az Akadémia Könyvtára Régi Könyvek Gyűjteményét, 1957-től az ezzel egy osztályon működő kézirattárnak lett a vezetője. Újkori művelődéstörténet helyett olyan területet volt kénytelen keresni, ahol latinul kellett olvasni, és nem volt muszáj megfelelni az új eszmei áramlatoknak. A középkorban és a kodikológiában mélyedt el, könyvtártörténettel, kódexekkel foglalkozott.– Így lettem újkori művelődéstörténészből kodikológus. Pályát módosítottam az életben és a tudományban. Feleségem, aki újkori magyar irodalomtörténettel foglalkozott elsősorban, a kézirattárban dolgozva velem együtt beleásta magát a kódexkutatásba. Így nem csupán a személyes életben találtunk egymásra, hanem szakmailag is. Ötvenöt évet éltünk egymás mellett nagyszerű házasságban és kiváló munkatársi viszonyban – meséli meghatottan a professzor, aki néhány éve temette el társát. 1956 után lehetővé vált a külföldi kutatás és publikálás. Így – feleségével együtt – hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert. Az ötvenes–hatvanas években sorra jelentek meg kettejük nemzetközi hírű publikációi a corvinákról. Megpróbálták felderíteni a még létező corvinákat az ország határain innen és túl. Hiteles és álcorvinákat fedeztek fel. – Corvinának gondoltak egy könyvet például elődeink egy hibás táblaszám alapján. Egy másiknál összekeverték az angolul hasonlóan hangzó holló és korona szót. A feleségem egyes kötetekről úgy tudta megállapítani a valódiságukat, hogy jól ismerte Vitéz János helyesírását. Vitéznek szokása volt, hogy javítgatta a szövegeket. Ahol az ő írása felismerhető az Egyetemi Könyvtár könyvein, az biztosan corvina.1967-ben adták ki először Bibliotheca Corviniana című, szemet gyönyörködtető albumukat, amely azóta bővítve és javítva magyarul négyszer, németül háromszor, angolul kétszer jelent meg, de lefordították franciára és lengyelre is. Mátyás király könyvtárának kutatásához az alapkövet az 1973-ban angolul megjelent The Corvinian Library, History and Stock szolgáltatta, s mint Rozsondai Marianne, a kézirattár jelenlegi vezetője írja: „Az alcím a fontosabb és az állomány rekonstruálásának kísérlete. Ezek nélkül az 1990-es, világraszóló jubileumi corvinakiállítás sem lehetett volna meg. A kiállítás katalógusához a bevezetést és a fennmaradt hiteles corvinák ismertetését a tudós házaspár írta meg.”Mátyás király könyvtára mellett foglalkoztak Beatrix könyvtárával, Janus Pannoniusszal, Vitéz Jánossal, Bakócz Tamással. Csapodi Csaba közreadta Zrínyi végrendeletét, és kiadta a levelezését, eddig ismeretlen Balassi-verset fedezett fel. Tudományos fokozatainak megszerzése is érdekesen alakult: 1933-ban bölcsészdoktorátust, 1974-ben kandidátusi (A Corvina Könyvtár története és állománya), 1978-ban doktori (A Janus Pannonius-szöveghagyomány) fokozatot szerzett. A történelem úgy hozta, hogy történészként végül az irodalomtudományok doktora lett.Kutatásai mellett a könyvtár szinte minden fontos problémájának intézésében részt vett: megszervezte a könyvrestaurálást, jelen volt az Akadémiai Levéltár megalapításánál, tudományos kiadványokat szerkesztett és lektorált, tagja volt az MTA könyvtörténeti, társelnöke az MTA középkori munkabizottságának. Kezdetektől fogva tanított: 1946–48 között magántanárként, majd 1966–72 között az ELTE Könyvtártudományi Tanszékén, nyugdíjba vonulása után tíz évig még a Történelem Segédtudományai Tanszéken is oktatott. Továbbképző tanfolyamokat is tartott különböző könyvtárak dolgozói számára. Tanítványai közül ma hárman dolgoznak az MTA kézirattárában.– Mindazt, amit elértem, a meleg családi háttérnek (noha édesapám meghalt, amikor én kétéves voltam), a kiváló középiskolának és még kiválóbb egyetemi tanáraimnak köszönhetem: Domanovszky, Szekfű, Hajnal, Horváth János, Eckhardt tanított és segített a pályámon. Csodálatos professzori garnitúra volt. Tőlük tanultam, hogy vezetőként az legyen az alapelvem: a munkát végző ember ugyanolyan fontos, mint a munka. Feleségemmel négy gyermeket neveltünk fel, és mellette mindketten nemzetközi hírnevet szereztünk tudományos munkáinkkal.