Veszélyes gesztusok

Kóros emlékezetkiesés vagy legalábbis szégyenteljes tájékozatlanság jeleit fedezhette fel önmagán az az átlagos tévénéző, aki az utóbbi két nap híradásaiban ölelkező amerikai és észak-koreai politikusokat vélt felfedezni. Első látásra két baráti ország vezetőinek kissé giccsesre sikerült, de egyébként szokásos találkozójára emlékeztethette a külső szemlélőt Madeleine Albright amerikai külügyminiszter és Kim Dzsong Il phenjani vezető mosolygós kézfogása. Márpedig ez esetben sem baráti államokról, sem pedig szokásos eszmecseréről nem beszélhetünk.Ötvenöt évvel ezelőtt a győztes nagyhatalmak két részre osztották a korábban japán uralom alatt álló Koreai-félszigetet. Míg északon kommunista, addig délen egy formailag demokratikus rendszer jött létre. Alig néhány hónappal a szovjet, illetve amerikai csapatok kivonulását követően a Kim Ir Szen által vezetett északi kommunisták felszabadítás ürügyén lerohanták a déli részt. Truman amerikai elnök kezdeményezésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte az agressziót, és ENSZ-csapatok Koreába küldését határozta el. A hetedik amerikai flotta nemzetközi egységekkel bővítve szállt harcba az északi behatolókkal, s rövid időn belül visszaszorította őket. 1953 júliusában megállapodás született a két Koreát elválasztó határról, a békekötés azonban mind a mai napig elmaradt. Észak-Korea évtizedeken keresztül tartó mély diplomáciai elszigeteltségét valóságos szenzációként törte meg a szöuli hírügynökség világgá röpített híre, hogy Kim Dzsong Il első hivatalos külföldi útjára készül. A márciusi pekingi látogatás csak a kezdetét jelentette az észak-koreai nyitásnak. Jött a Korea-közi csúcs, és egyértelművé vált, hogy Kim Dzsong Il igyekszik a világ diplomáciai vérkeringésébe emelni országát, így keresve talán a kiutat abból a gazdasági csődből, amelynek következtében tízezrek haltak és halnak éhen. A diplomáciai nyitás ugyanakkor nem járt együtt a kommunista diktatúra enyhülésével, de a minimális reformintézkedések bevezetésével sem. Madeleine Albright azzal kezdte phenjani vizitjét, hogy tiszteletét tette Kim Ir Szennek, az észak-koreai kommunizmus atyjának és megvalósítójának sírhelyénél. Ezt követően az amerikai diplomácia vezetője részt vett a kommunista párt ötvenötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, ahol tízezrek bálványozták – aligha önszántukból – Kim Dzsong Ilt, a „kedves vezért”.Albright phenjani útjának egyik célja az volt, hogy előkészítse a hivatalából hamarosan távozó amerikai elnök, Bill Clinton november 12-re tervezett észak-koreai látogatását. A KNDK vezetője ugyanakkor megerősítette ajánlatát, amely szerint Phenjan felhagy az interkontinentális rakétakísérletekkel, ha műholdjaikat „kölcsönhordozókkal” Föld körüli pályára juttatják.Gesztusok gesztusokért cserébe, avagy a politikai érdekek találkozása. A jövő titka marad, hogy Észak-Korea lakossága tapasztal-e majd valamilyen pozitív változást Washington nagyvonalú lépése nyomán, vagy nem történik más, mint egy újabb diktátor „tisztára mosása”.